Mama hol vagy ? Hűvös az este,
nem süt be fény az ablakon,
félek és fázom ,ha nem vagy mellettem,
nélküled védtelen vagyok.

Mama hol vagy?Bújj hozzám kérlek!
Hadd fogjam meg a két kezed!
Maradj itt hozzám simulva,
amíg még el szenderem.

Mama hol vagy?mTéged kereslek!
feléd nyúl csöppnyi kis kezem!
Fáradt arcodon végigszántva
megsimítva őszülő fejed.

Egyedül vagyok ,magamra maradtam,
mellettem már csak hű kutyám maradt,
ki egykor velem volt, sehol sem találom,
úgy eltűnt, mint egy halvány gondolat.

Egyedül maradtam ,nem néz már rám senki,
csak a kutyám emeli rám tekintetét,
meleg szemeivel mintha azt sugallná,
nem hagylak magadra! Itt vagyok ,ne félj.

Egyedül maradtam ! Csak hű kutyám maradt még,
kinek számít még ,hogy itt vagyok talán,
kivert kutya lettem, úgy ahogyan ő is,
mikor ráleltem egy hűvös éjszakán.

Mama szeress !Akkor is ,kérlek
amikor rossz vagyok talán,
amikor füllentek néha,
vagy elszakítom a ruhám.

Mama szeress!Akkor is,kérlek
amikor senki sem szeret,
ne tégy mást csak ölelj át engem,
s ne engedd el a két kezem!

Mama szeress ! Akkor is, kérlek
ha nem hallgatok mindig reád,
mikor a fénylő napsütéstől
nem látom a fellegek hadát.

Mama szeress !Maradj mellettem!
Most oly nagy szükségem van reád!
Mint azon az édes őszi estén
mikor először néztél reám!

Szelíden hívj,és szelíden szólj hozzám,
nem bírom már ha bántanak,
szelíden kérj ha szeretnél bármit,
ne töröld belém sáros lábadat!

Nem hívtalak,és nem is kértem tőled
hogy jöjj közel,vagy mellettem maradj,
magadtól jöttél,te akartál látni,
de ha már itt vagy,tiszteletet adj!

Nem vagyok gőgös megbecsülök bárkit,
aki számomra tiszteletet ad,
lehetsz koldus és lehetsz király is,
de durva szóra ne nyisd ajkadat!

Szeress vagy gyűlölj!Nem számít nékem!
de ha már gyűlölsz tedd azt csendesen!
Ki emberként született erre a földre
joggal várják hogy ember is legyen!

Hiába ölelsz,hűvösek az esték
hidegebbek már a hajnalok,
hiába szólsz már oly szelíden hozzám,
érintésedtől szinte megfagyok.

Hiába próbálsz jóvátenni bármit,
feledni nem tudom ,bárhogy akarom,
megbocsájtottam minden egyes bűnöd,
de elfeledni már sohasem tudom.

Mellettem voltál tűző napsütésben,
hajadban láttam a sárguló kalászt,
két karodban a nyárfa ölelését,
mit elvitt egy viharos nyári délután.

Hirtelen jöttél mint egy nyári zápor,
s viharként tépted szét minden álmomat,
s most ,amikor már feledni tudnálak,
most tőlem szeretnéd holnapjaidat?

Menj vissza oda ,hol eddig boldog voltál,
hisz velem boldog már nem lehetsz soha!
Menj oda,hol még lágyabbak az esték,
nálam már nem vár csak hűvös éjszaka!