Idő 
Értékelés 
Értékelés Ez a mai reggel…
(Bokorrímesek)
Reggel van! Ma fog elmúlni a már tegnapi holnap,
Estére meg megérkezik a mai, de majd’ tegnap!
Ébredtem, reggel van! Holnap meg majd elmúlik a holnapi holnap…
Holnap estére már erősen mólóban lesz a holnapi holnap…
Nincsen nekem szegénynek semmi másom,
Csak régi, ősi rongyos nagykabátom…
Nyári melegben táskában hurcolom...
Állok vakablakom előtt és bambán bámulok kifelé,
Annyira nem látok semmit, hogy a lelkemet hideg lelé…
Mérlegelem, hogy ez maga köd? Eszem csak kifelé mené…
*
(3 soros-zárttükrös trió)
Nincsen nekem se kutyám, se csengő-bengőm,
Én vagyok magamban, magamnak esendőm…
Nincsen nekem se kutyám, se csengő-bengőm.
Reggel majd a holnapi nappalba zuhan fáradt álmom,
És lám lőn… lehet holnap talán jobb lesz… mi is volt álmom?
Reggel majd a holnapi nappalba zuhan fáradt álmom.
Talán, hogy mi van életemben, jobb, ha nem firtatom, mondom,
De engedtessék meg, hogy saját életemet káromolom…
Talán, hogy mi van életemben, jobb, ha nem firtatom, mondom.
Reggel az álmom zálogban éledezik és csukott szemem alatt ébredezik,
Vágyak fénye lehet, eme álmom fénye… csukott szemem alatt már ébredezik…
Reggel az álmom zálogban éledezik és csukott szemem alatt ébredezik.
*
(senrjon)
Minden reggelre új nap
Jelenti, hogy ő a mai nap.
Fogy a sok holnap…
Visszaút nincsen, éjfél
A vízválasztó, ez maholnap!
Eltűnő holnap…
Régmúltnak meg láncai
Nincsenek is, itt… más halál győz!
Elhalnak… napok!
*
(senrjú)
Mindig új holnap
Ami csak jókat regél…
Te hazugság-gép!
Mindig jár erre
Új holnap… biz’ új mese.
Te hazugság-gép!
Mindig érezni,
Holnap közeledését.
Te hazugság-gép!
Érezni az új
És ez maga a bulvár…
Te hazugság-gép!
*
(HIQ)
Várjuk vagy
Sem, holnap… jövőt?
Hah! Jövő?
Tudjuk jön,
De mit hozhat ránk?
Vak reggelt?
Álmaink
Tán’, összetörtek?
Vagy törnek?
*
(Tízszavas)
Minden semmi, csak éljük életünket,
Igy jó holnapok… meglepnek bennünket!
Este elalszok, majd reggel ébredek.
Alvásban volt álmom? Ezen révedek….
Éjfélkor holnapért, soha nem ébredek,
De néha reggel, izzadtan kelek…
Vecsés, 2024. november 25. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, amikor meditáltam
(Bokorrímesek)
Reggel van! Ma fog elmúlni a már tegnapi holnap,
Estére meg megérkezik a mai, de majd’ tegnap!
Ébredtem, reggel van! Holnap meg majd elmúlik a holnapi holnap…
Holnap estére már erősen mólóban lesz a holnapi holnap…
Nincsen nekem szegénynek semmi másom,
Csak régi, ősi rongyos nagykabátom…
Nyári melegben táskában hurcolom...
Állok vakablakom előtt és bambán bámulok kifelé,
Annyira nem látok semmit, hogy a lelkemet hideg lelé…
Mérlegelem, hogy ez maga köd? Eszem csak kifelé mené…
*
(3 soros-zárttükrös trió)
Nincsen nekem se kutyám, se csengő-bengőm,
Én vagyok magamban, magamnak esendőm…
Nincsen nekem se kutyám, se csengő-bengőm.
Reggel majd a holnapi nappalba zuhan fáradt álmom,
És lám lőn… lehet holnap talán jobb lesz… mi is volt álmom?
Reggel majd a holnapi nappalba zuhan fáradt álmom.
Talán, hogy mi van életemben, jobb, ha nem firtatom, mondom,
De engedtessék meg, hogy saját életemet káromolom…
Talán, hogy mi van életemben, jobb, ha nem firtatom, mondom.
Reggel az álmom zálogban éledezik és csukott szemem alatt ébredezik,
Vágyak fénye lehet, eme álmom fénye… csukott szemem alatt már ébredezik…
Reggel az álmom zálogban éledezik és csukott szemem alatt ébredezik.
*
(senrjon)
Minden reggelre új nap
Jelenti, hogy ő a mai nap.
Fogy a sok holnap…
Visszaút nincsen, éjfél
A vízválasztó, ez maholnap!
Eltűnő holnap…
Régmúltnak meg láncai
Nincsenek is, itt… más halál győz!
Elhalnak… napok!
*
(senrjú)
Mindig új holnap
Ami csak jókat regél…
Te hazugság-gép!
Mindig jár erre
Új holnap… biz’ új mese.
Te hazugság-gép!
Mindig érezni,
Holnap közeledését.
Te hazugság-gép!
Érezni az új
És ez maga a bulvár…
Te hazugság-gép!
*
(HIQ)
Várjuk vagy
Sem, holnap… jövőt?
Hah! Jövő?
Tudjuk jön,
De mit hozhat ránk?
Vak reggelt?
Álmaink
Tán’, összetörtek?
Vagy törnek?
*
(Tízszavas)
Minden semmi, csak éljük életünket,
Igy jó holnapok… meglepnek bennünket!
Este elalszok, majd reggel ébredek.
Alvásban volt álmom? Ezen révedek….
Éjfélkor holnapért, soha nem ébredek,
De néha reggel, izzadtan kelek…
Vecsés, 2024. november 25. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, amikor meditáltam
Az életről filozofálva… mert az sorsszerű!
(Bokorrímes csokor)
Emlékeimben ott van minden, kicsit megélt álmom,
Szép gondolataimban kiütközik a fájdalom,
Mindig is úgy volt, hogy kemények a sötétes éjek,
Az álmok meg harsogóan csendesek, mozgók, mélyek.
Amikor a harcok dúlnak,
Ott a könnyek igen hullnak,
Az ész erők lekonyulnak!
Már jól berozsdásodott: nyikorgó a kis kapu, nem nyílik némán,
Lehetőség adott, de erővel kell betörni a lét ajtaján
És lehet, hogy odabent: csak sok kiszáradt, szálkás parketta vár mán.
Azt mondják, hogy ne sirassam a tavaszt,
Meg, hogy ne sirassam a meleg nyarat?
Hát, hogyne mikor ez mind életfalat!
Én, egy szobában élek, de összezsúfolódva a sűrű magánnyal,
Sorsom, erre a címre jelentett be, együtt, az egykori vagánnyal!
Lelépni nem lehet, bár mozdony van, nem rendelkezünk képes' vágánnyal…
Megéltem én, korok jöttek, eszmék elmennek,
Becsületért mindig, mindenhol arcul köpnek.
Ember fejlesztette ők megvetendő szörnyek.
Nekem néha sem fájt… sosem simogatott élvezettel élet,
Sok álmom volt, mind-mind kudarcba fulladt és mind-mind semmisé lett.
Nemcsak a gondolatom, az életem is a vak végzeté lett…
Egyedül lakok a sors 'Péntek nélküli' apró szigetén,
Nem is ismerem ki magam, a lélekfájdalom tengerén,
Sivár ez a hely, az én belső gyarmatbirodalmam,
Még itt vagyok, így a kiutat biztos nem találtam…
Keresem vadul a magányom ördögi ügyintézőjét,
Közben nem keresem-találom, boldogság ügyintézőjét…
(3 soros-zárttükrös trió)
Szoktam néha a dzsungelben ücsörögni, nem padon, de csak kidőlt fán,
Nem bántanak, de itt van velem egy óriási birtokos, 'hangya' klán...
Szoktam néha a dzsungelben ücsörögni, nem padon, de csak kidőlt fán.
Ez az én padom, lelkem erőtlen... ezt bizony senki dönti ki.
A hangyák nem rám másznak, nincs bennünk harag, így veszélyem csöppnyi...
Ez az én padom, lelkem erőtlen... ezt bizony senki dönti ki.
Jobb híján keresem én a beste magányt,
Meg, ha van a boldogság védelmi kardját...
Jobb híján keresem én a beste magányt.
Vecsés, 2016. május 1. - Kustra Ferenc József- írtam: alloiostrofikus versformában.
(Bokorrímes csokor)
Emlékeimben ott van minden, kicsit megélt álmom,
Szép gondolataimban kiütközik a fájdalom,
Mindig is úgy volt, hogy kemények a sötétes éjek,
Az álmok meg harsogóan csendesek, mozgók, mélyek.
Amikor a harcok dúlnak,
Ott a könnyek igen hullnak,
Az ész erők lekonyulnak!
Már jól berozsdásodott: nyikorgó a kis kapu, nem nyílik némán,
Lehetőség adott, de erővel kell betörni a lét ajtaján
És lehet, hogy odabent: csak sok kiszáradt, szálkás parketta vár mán.
Azt mondják, hogy ne sirassam a tavaszt,
Meg, hogy ne sirassam a meleg nyarat?
Hát, hogyne mikor ez mind életfalat!
Én, egy szobában élek, de összezsúfolódva a sűrű magánnyal,
Sorsom, erre a címre jelentett be, együtt, az egykori vagánnyal!
Lelépni nem lehet, bár mozdony van, nem rendelkezünk képes' vágánnyal…
Megéltem én, korok jöttek, eszmék elmennek,
Becsületért mindig, mindenhol arcul köpnek.
Ember fejlesztette ők megvetendő szörnyek.
Nekem néha sem fájt… sosem simogatott élvezettel élet,
Sok álmom volt, mind-mind kudarcba fulladt és mind-mind semmisé lett.
Nemcsak a gondolatom, az életem is a vak végzeté lett…
Egyedül lakok a sors 'Péntek nélküli' apró szigetén,
Nem is ismerem ki magam, a lélekfájdalom tengerén,
Sivár ez a hely, az én belső gyarmatbirodalmam,
Még itt vagyok, így a kiutat biztos nem találtam…
Keresem vadul a magányom ördögi ügyintézőjét,
Közben nem keresem-találom, boldogság ügyintézőjét…
(3 soros-zárttükrös trió)
Szoktam néha a dzsungelben ücsörögni, nem padon, de csak kidőlt fán,
Nem bántanak, de itt van velem egy óriási birtokos, 'hangya' klán...
Szoktam néha a dzsungelben ücsörögni, nem padon, de csak kidőlt fán.
Ez az én padom, lelkem erőtlen... ezt bizony senki dönti ki.
A hangyák nem rám másznak, nincs bennünk harag, így veszélyem csöppnyi...
Ez az én padom, lelkem erőtlen... ezt bizony senki dönti ki.
Jobb híján keresem én a beste magányt,
Meg, ha van a boldogság védelmi kardját...
Jobb híján keresem én a beste magányt.
Vecsés, 2016. május 1. - Kustra Ferenc József- írtam: alloiostrofikus versformában.
avagy asztaltól az ágyig…
Kedveském, csillagom Laura!
Vágyam úgy kerget... egész nap ma!
Kerüljünk közelebb…
Talán… legközelebb?
Vágyom közelségedet, még ma!
*
Ó, drága, egyetlen, kedvesem,
Sorait olvasom – nevetem.
Mit kerget ennyire?
Nem vagy te nyúl, ugye?
Vagy csak futsz? Nálam nincs kegyelem!
*
Kedveském, csillagom, pezsegve
Menjünk asztalhoz… én remegve.
Kanalat leejtem,
Kenyérhéjat eszem.
Nem bírok magammal… epedve!
*
Édes, ha Te szerelemre vágysz,
Az nem tesz ám jót, ha bezabálsz!
Nokedlit felejtsd el,
A vér máshova kell...
Így meglátod minden jó… nem hánysz!
*
Ha már belaktunk, menjünk ágyhoz,
Ott nem kell szólnunk senki máshoz…
Emésztünk, édelgünk,
Testet kényeztetünk…
Meglásd… Ez sok jó a csókokhoz!
*
Mondtam én, hogy nem jól csináljuk!
A sorrendet megfordítottuk.
Máma nem lesz móka,
Mert jön... kaja kóma!
Holnaptól okosan csináljuk!
Vecsés, 2023. január 21. – Siófok. 2025. április 16. – Kustra Ferenc József – íródott: A „vággyal az asztalig” … c. [Kétszerzős!] versem kétszerzős átirataként, romantikus LIMERIK csokorban. Páratlan versszakokat én írtam. A párosok szerző-, és poéta társam Gránicz Éva munkája.
Kedveském, csillagom Laura!
Vágyam úgy kerget... egész nap ma!
Kerüljünk közelebb…
Talán… legközelebb?
Vágyom közelségedet, még ma!
*
Ó, drága, egyetlen, kedvesem,
Sorait olvasom – nevetem.
Mit kerget ennyire?
Nem vagy te nyúl, ugye?
Vagy csak futsz? Nálam nincs kegyelem!
*
Kedveském, csillagom, pezsegve
Menjünk asztalhoz… én remegve.
Kanalat leejtem,
Kenyérhéjat eszem.
Nem bírok magammal… epedve!
*
Édes, ha Te szerelemre vágysz,
Az nem tesz ám jót, ha bezabálsz!
Nokedlit felejtsd el,
A vér máshova kell...
Így meglátod minden jó… nem hánysz!
*
Ha már belaktunk, menjünk ágyhoz,
Ott nem kell szólnunk senki máshoz…
Emésztünk, édelgünk,
Testet kényeztetünk…
Meglásd… Ez sok jó a csókokhoz!
*
Mondtam én, hogy nem jól csináljuk!
A sorrendet megfordítottuk.
Máma nem lesz móka,
Mert jön... kaja kóma!
Holnaptól okosan csináljuk!
Vecsés, 2023. január 21. – Siófok. 2025. április 16. – Kustra Ferenc József – íródott: A „vággyal az asztalig” … c. [Kétszerzős!] versem kétszerzős átirataként, romantikus LIMERIK csokorban. Páratlan versszakokat én írtam. A párosok szerző-, és poéta társam Gránicz Éva munkája.
Szasz! Én leszek csábítód, Ella,
Ne rebegj, nem leszek én béna…
Gyere vacsizzunk meg…
Jólesett? Desszert meg…
Ülj le bátran… már foglak Ella!
*
Ó, hát szevasz, te nagy szívtipró!
Szavaid, mint pezsgő, – csiklandó!
Vacsorád fenséges,
Desszerted veszélyes...
Fogni csak az tud, ki hódoló!
*
Félsz? Egyesítsük lelkeinket,
Száj, szájba… ne mozogj, se tetet.
Amígy ezt nem lehet…
Ölelj, add szemedet.
Jó, ha rám tapasztod testedet!
*
Nem félek, csak érzem szívedet,
Szavak nélkül tudom, mit lehet.
Ha szemed rám talál,
A világom szétmál.
És magamhoz húzom testedet.
*
Befúj a szél az ablakomon,
Párnám harapom… haverkodón!
Téged kén’ megenni…
Húsodat csókolni…
Minket fúj a szél ablakomon.
*
Te vagy, ki elcsavart a szélben,
Simogatón, de nem is félszen.
Jöjj hadd harapjalak,
Karomba zárjalak!
Szívem tárva... ott lenni éden!
*
Felkérlek tangózni az ágyba,
Őrületbe űzlek… a vágyba.
Közben beszélgetünk…
Képek, miket élünk…
Egyénileg süllyedünk vágyba!
*
Táncba hívsz, mily’ csábító szavak!
Majd ringunk, mint vízen a csónak.
A szóval is ölelsz,
Karoddal átölelsz.
Őrülté tesznek égő vágyak!
*
Asztalon volt, megszólalt telód!
Szemedben volt, hogy kár… Akarod!
Külföldön volt… megjött
A férjed, itt… lökött!
Lelkünk együtt… tangó! Tagadod?
*
A telefon tévesen csörgött,
A férjem már rég elköltözött.
Én nem vagyok ravasz,
Most jön egy új tavasz.
Nem tagadom, lelkünk összejött!
Vecsés, 2025. április 11. – Siófok, 2025. április 12. -Kustra Ferenc József- írtuk: romantikus LIMERIK csokorban. Én a páratlanokat, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva a párosakat írta!
Ne rebegj, nem leszek én béna…
Gyere vacsizzunk meg…
Jólesett? Desszert meg…
Ülj le bátran… már foglak Ella!
*
Ó, hát szevasz, te nagy szívtipró!
Szavaid, mint pezsgő, – csiklandó!
Vacsorád fenséges,
Desszerted veszélyes...
Fogni csak az tud, ki hódoló!
*
Félsz? Egyesítsük lelkeinket,
Száj, szájba… ne mozogj, se tetet.
Amígy ezt nem lehet…
Ölelj, add szemedet.
Jó, ha rám tapasztod testedet!
*
Nem félek, csak érzem szívedet,
Szavak nélkül tudom, mit lehet.
Ha szemed rám talál,
A világom szétmál.
És magamhoz húzom testedet.
*
Befúj a szél az ablakomon,
Párnám harapom… haverkodón!
Téged kén’ megenni…
Húsodat csókolni…
Minket fúj a szél ablakomon.
*
Te vagy, ki elcsavart a szélben,
Simogatón, de nem is félszen.
Jöjj hadd harapjalak,
Karomba zárjalak!
Szívem tárva... ott lenni éden!
*
Felkérlek tangózni az ágyba,
Őrületbe űzlek… a vágyba.
Közben beszélgetünk…
Képek, miket élünk…
Egyénileg süllyedünk vágyba!
*
Táncba hívsz, mily’ csábító szavak!
Majd ringunk, mint vízen a csónak.
A szóval is ölelsz,
Karoddal átölelsz.
Őrülté tesznek égő vágyak!
*
Asztalon volt, megszólalt telód!
Szemedben volt, hogy kár… Akarod!
Külföldön volt… megjött
A férjed, itt… lökött!
Lelkünk együtt… tangó! Tagadod?
*
A telefon tévesen csörgött,
A férjem már rég elköltözött.
Én nem vagyok ravasz,
Most jön egy új tavasz.
Nem tagadom, lelkünk összejött!
Vecsés, 2025. április 11. – Siófok, 2025. április 12. -Kustra Ferenc József- írtuk: romantikus LIMERIK csokorban. Én a páratlanokat, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva a párosakat írta!
Megkereslek, Eleonóra!
Imám száll, reggel virradóra.
Én-magamé legyél,
Lelkemért, te tegyél.
Egész nap imádkozok, Nóra!
Hallom hangod, mily' édes óhaj,
Szívem lágyan csak érted sóhaj…
Lelkedet megértem,
Válaszom remélem:
S talán nem lesz már többé óhaj!
Szerelmetes Eleonóra!
Húzhatnálak én takaróra?
Ölelném derekad,
Simogatnám hátad.
Vacsiznánk együtt, virradóra?
Ó, drága szívem hívó szava,
Lelkem tőle lángra kap még ma!
Öled, vágyam álma,
Ne késs soká, drága.
Várok reád a holdsugárba’!
Szerelmetes barátom Nóra!
Télen lelöknélek a hóba’…
Rád vetném magamat,
Hogy mentsem arcodat.
Szerelmedet imádnám Nóra!
Ó, kedves barátom, ne félj hát,
Szívedre vár boldogság… tehát?
Birkózzunk a hóban
S nem csak hébe hóban.
Szerelmem tiéd, ne aggódj hát!
Vecsés, 2019. augusztus 10. – Siófok, 2025. március 24. – Kustra Ferenc József- írtuk: romantikus LIMERIK csokorban. A páratlanokat én írtam, a párosakat szerző-, és poétatársam: Gránicz Éva.
Imám száll, reggel virradóra.
Én-magamé legyél,
Lelkemért, te tegyél.
Egész nap imádkozok, Nóra!
Hallom hangod, mily' édes óhaj,
Szívem lágyan csak érted sóhaj…
Lelkedet megértem,
Válaszom remélem:
S talán nem lesz már többé óhaj!
Szerelmetes Eleonóra!
Húzhatnálak én takaróra?
Ölelném derekad,
Simogatnám hátad.
Vacsiznánk együtt, virradóra?
Ó, drága szívem hívó szava,
Lelkem tőle lángra kap még ma!
Öled, vágyam álma,
Ne késs soká, drága.
Várok reád a holdsugárba’!
Szerelmetes barátom Nóra!
Télen lelöknélek a hóba’…
Rád vetném magamat,
Hogy mentsem arcodat.
Szerelmedet imádnám Nóra!
Ó, kedves barátom, ne félj hát,
Szívedre vár boldogság… tehát?
Birkózzunk a hóban
S nem csak hébe hóban.
Szerelmem tiéd, ne aggódj hát!
Vecsés, 2019. augusztus 10. – Siófok, 2025. március 24. – Kustra Ferenc József- írtuk: romantikus LIMERIK csokorban. A páratlanokat én írtam, a párosakat szerző-, és poétatársam: Gránicz Éva.
