Nyáridőben…

A nap az alkony bíborvörös sortűzét bocsátja a földre,
Én nem ugrok el, de élvezettel vetem magamat e fűbe…
A nap az alkony bíborvörös sortűzét bocsátja a földre.

Ott is ér a nap éltető sugára,
Arcomon mit rop… a bíborfény tánca.
Tenni eme szépség ellen nem tudok, nem akarok, rabul ejtett,
Most már a nap-közbeni napsütéses nyugalmamnak befellegzett.

Később a homályban elveszek, mint néha olyan sokszor,
Sőt, minden alkalommal kicsi tán' meghalok ilyenkor…
Később a homályban elveszek, mint néha olyan sokszor.

Még ne gyere fekete homály, félem, hogy korán elragadsz,
De ha túlélem, akkor majd látom, mikor reggel elhaladsz!

Vecsés, 2017. július 1. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és 3 soros-zárttükrösben.

Reggelente az első érzelem
Köszönt mérhetetlen tisztelettel,
...még ma is szál a lelkem,
S míg újra behunyom szemem
Egész nap sokszor velem leszel.

Magamban őrzöm minden lépted,
Szinte érzem lágy szívverésed,
És a lelked itt van velem
Hittel - mélyen bennem...
Szívembe olvadt a szerettetel.

Összetart az ész szelleme,
A szív mágikus ereje.
Együtt vagyunk egy Egész,
És nemcsak reggelente.
Hitünk nem csenevész!

Májusi vasárnapról írom nektek eme versem,
Mert vasárnap gyereknap lesz, azt én igen kedvelem.
Van bizony nekem két, régen felnőtt gyermekem,
Kik így születtek, és ők az örök-gyermekem...
Van még négy unoka, három lányka és egy fiú,
Ez meg már alapos ok, hogy én lehessek hiú?

(Septolet)
Látom előre,
Szép-színe
Lesz… mint hétvége.

Majd mókázunk,
Együtt játszunk!
Délbe kajálunk,
Délután sétálunk.

Délelőtt kicsikkel még homokozok
Amihez, már eléggé öreg vagyok,
Aztán a két nagyobbal jön kellemes társasjáték,
Tanuljanak meg mindent, nehogy maradjanak málék...

Estefelé meg leültetem a csapatot és elmondok nekik
Egy magyar népmesét. Még nagyok is a jó lelküket átengedik...
Míg világos van, még majd kimegyünk egyet focizni,
És majd' elfelejtem, ebéd előtt kell biciklizni...

(3 soros-zárttükrös)
Juj, hát a reggelt is köszöntőkkel kezdem,
Egy páleszt ha, állva, magamba döntöttem…
Juj, hát a reggel is köszöntőkkel kezdem.

Egy szó, mint száz: majd elmondhatjuk, micsoda játékos nap volt,
Emberfia gyermekei, unokái alkot egy akolt…
Egy szó, mint száz: majd elmondhatjuk, micsoda játékos nap volt.

(Senrjon)
Az összerántott csapat,
Majd jól érzi, szereti egymást.
Mit hoz vajh’ jövő?

Vecsés, 2020. május 27. – Kustra Ferenc József – íródott: a gyermeknapi várásokról, önéletrajzi írtásként.

Magamra hagytál Szimonettám!
Bizony, Te elhagytál… régen ám.
Hazudtad, hogy szeretsz?
Nem mondtad, hogy etetsz…
Én meg szerettelek… ó, babám!

Lassan belé tűnsz a múltunkba,
Beleveszel, nem sok harcunkba.
Már most sem emlékszem…
Mennyi volt, emlékem.
Én szeretettelek… ó babám.

Sors, nem akart együtt, Szimókám!
Lehet… nem passzoltunk Szimókám?
Még van kevés emlék,
Ezek már tört mesék…
Még egy kissé, talán szeretlek…

Vecsés, 2021. március 3. -Kustra Ferenc József- íródott: romantikus LIMERIK csokorban.

Tavaszi anziksz…

Ahogy tavasszá válik a tél,
Meleg szellő, rügyeket kefél…
Állat már, hidegtől nem is fél.

Szellő ölel ágat,
Napsugár rügyet csókol rá.
A kutyus napozik.

Hamar jön a tavasz, érzem, már ma.
Patak csobog, fényed várja.
Hamar jön a tavasz, érzem, már ma
*

Lassan a fagy is kiolvad már, mindenekből.
Kiolvad belőlem is, főleg a lelkemből…
Magamhoz térek lassan, mint fák a ligetből.

Megszűntek a fagyok,
Dermedt lelkem is felenged.
Dereng már a tavasz.

Csicsereg madárka, csak lebeg a szárnya.
Szellő fúj mosolyt a világra.
Csicsereg madárka, csak lebeg a szárnya.
*

Lám... új fényeket vélek -körben- felfedezni,
Szívem is átérzi ezt, és kezd melegedni…
Látom a rügyeket, kezdenek virágozni...

Életre kel minden,
Szívem telik szeretettel.
Fakadnak a rügyek.

Napfény lesz kis virágok párja.
Méhek zsongása - szép zene lágya,
Napfény lesz kis virágok párja.

Vecsés, 2016. április 25. – Szabadka, 2018. január 16. – Mórahalom, 2018. január 21. – Kustra Ferenc József: a verset én írtam. A HIAQ -kat Jurisin Szőke Margit írta. A 3 soros-zárttükrös versszakok, Farkas Tekla munkája.