Kőszobrok, falra festett freskók,
hallgató Jézus, Mária és a szentek,
a végtelen a falra akasztva lóg,
fáradt pillanatok arcunkon, nézlek.
Karcsú tested mint márványba vésett
szobrok sorába illesztett szépség
töri meg az áhítatot, szerelmet
hirdet, rád nézni is gyarló vétség.
Szemedben féltés - magad vagy én?
lelkedben a tegnapok szorongása,
kezed megremeg mikor imád végén
kezemért nyúlsz - könnyek csillogása.
Az idő lustul a rég-padok között,
ezer évek figyelnek álmosan ránk,
botránkozó öregasszonyok bámulnak
mikor vadul szeretkezni kezd a szánk.
hallgató Jézus, Mária és a szentek,
a végtelen a falra akasztva lóg,
fáradt pillanatok arcunkon, nézlek.
Karcsú tested mint márványba vésett
szobrok sorába illesztett szépség
töri meg az áhítatot, szerelmet
hirdet, rád nézni is gyarló vétség.
Szemedben féltés - magad vagy én?
lelkedben a tegnapok szorongása,
kezed megremeg mikor imád végén
kezemért nyúlsz - könnyek csillogása.
Az idő lustul a rég-padok között,
ezer évek figyelnek álmosan ránk,
botránkozó öregasszonyok bámulnak
mikor vadul szeretkezni kezd a szánk.
Nem ő volt a legszebb, nekem mindig ő marad,
sejtjeimbe élő kép, minden kedves szavad.
idő vasfoga hiába, nem lepheti rozsda.
néha csintalan voltam én, mára sok a borosta.
nem korholtál vagy szidtál soha soha.
Ott csüngtem karodon, mint szárítón a ruha,
erős volt két kezed, s mégis oly lágyan puha.
egy kézzel végezted tovább dolgod szüntelen
a bajokból sem kerültem ki mindig sértetlen,
hányszor megígértem,s leléptem kéretlen.
De nem múlt el nap ne jutottál volna eszembe,
ha valamit teszek vagy csinálok ott a fejembe,
intelmek amiket halkan magadnak suttogtál.
az év egy napján a csokortól elpirultál,
gyermekeid mondták szeretünk, amit mindig is tudtál!
sejtjeimbe élő kép, minden kedves szavad.
idő vasfoga hiába, nem lepheti rozsda.
néha csintalan voltam én, mára sok a borosta.
nem korholtál vagy szidtál soha soha.
Ott csüngtem karodon, mint szárítón a ruha,
erős volt két kezed, s mégis oly lágyan puha.
egy kézzel végezted tovább dolgod szüntelen
a bajokból sem kerültem ki mindig sértetlen,
hányszor megígértem,s leléptem kéretlen.
De nem múlt el nap ne jutottál volna eszembe,
ha valamit teszek vagy csinálok ott a fejembe,
intelmek amiket halkan magadnak suttogtál.
az év egy napján a csokortól elpirultál,
gyermekeid mondták szeretünk, amit mindig is tudtál!
Egyszer majd elérnek téged is
A barka illatú tavaszok
Arcodon csorogni fog a semmi
S nem lehet már semmit sem jóvátenni
Sem szerelmet se sértést se szégyent
Csak álmaid csaholnak fent az égen
Maradsz magad önmagaddal
S küszöbödön ős-griff madár
Halálmadár szárnya koppan
Nem várlak többé
és többé nem kereslek
nekem már ami voltál
azt nem jelented ,nekem már
semmit sem jelentesz
Hosszú ideig vártalak
téged, koslattam utánad
mint magányos farkasok
az éjszakában s vágyakoztam
hogy szoknyádat levessed
de eltört a varázslat ,
s bár őrzöm még a csodádat ,
a lábod ívét, a csípőd hajlatát,szádat
többé nem kereslek
hiába zuhog az igézet
vannak még
akik szeretni szeretnének !
most eltört a varázslat
zárd hát magadra az éjszakádat
vagy kóborolj máshoz
Én: én vagyok, neked már csak
nagyság, magasság és mélység
neked már csak idegenség
s többé nem várlak
nem várom már a csodákat
virágaimat rád tékozoltam
arcomat már-csak patakok
mossák, mosolyom már-csak
megfáradt sikoltás
de nem bánom ! Ami volt, volt
ami nem, nem !
Élj boldogan!
és többé nem kereslek
nekem már ami voltál
azt nem jelented ,nekem már
semmit sem jelentesz
Hosszú ideig vártalak
téged, koslattam utánad
mint magányos farkasok
az éjszakában s vágyakoztam
hogy szoknyádat levessed
de eltört a varázslat ,
s bár őrzöm még a csodádat ,
a lábod ívét, a csípőd hajlatát,szádat
többé nem kereslek
hiába zuhog az igézet
vannak még
akik szeretni szeretnének !
most eltört a varázslat
zárd hát magadra az éjszakádat
vagy kóborolj máshoz
Én: én vagyok, neked már csak
nagyság, magasság és mélység
neked már csak idegenség
s többé nem várlak
nem várom már a csodákat
virágaimat rád tékozoltam
arcomat már-csak patakok
mossák, mosolyom már-csak
megfáradt sikoltás
de nem bánom ! Ami volt, volt
ami nem, nem !
Élj boldogan!
Nyírfa illatú esték
Lépteid meglesték,
de csak mentél ,
nem törődtél senkivel
Fáztál,melegedtél,
s nem szóltál senkinek ,
hogy betakarjon !
Ki űzött el a
paradicsomból ?
Miféle félelem ?
Bolond vagy .Árnyék ,
magadat hajtod ?
Jöjj közelébb ?
megcsókolom az
arcod !
s énekelj?.

Értékelés 

