Jön a verőfényes karácsony,
Itt délen, nincsen zúzmara.
Ha mégis havas ünnepre vágyom
Lélekben, elmegyek haza.

Kicsi falum a Dráva partján,
Oda repülni volna jó.
Végigmenni a régi utcáná
Talpam alatt ropog a hó.

Felébredni a harangszóra
Fagyos, adventi hajnalon.,
Sietve rorátéra menni,
Nyomot hagyni a friss havon.

A templomajtó nyitva, tárva,
Kihallatszik az orgona,
S a Jézusváró régi ének:
Harmatozzatok... dallama.

Benn énekszó és gyertyaillat,
Oltár előtt térdel a pap.
Szívünk megtelik imádsággal,
Karácsonyváró áhitat..

Gyermekkori álomvilágból
Magamhoz térek hirtelen.
Eltünt a hó, s a gyertyaillat,
Csak az áhitat maradt velem.

Szívünkben várjuk a karácsonyt,
Mindegy, hogy otthon hol vagyok.
A betlehemi fényes csillag,
Mindenütt egyformán ragyog!.

Nyírfa illatú esték
Lépteid meglesték,
de csak mentél ,
nem törődtél senkivel

Fáztál,melegedtél,
s nem szóltál senkinek ,
hogy betakarjon !

Ki űzött el a
paradicsomból ?
Miféle félelem ?


Bolond vagy .Árnyék ,
magadat hajtod ?
Jöjj közelébb ?
megcsókolom az
arcod !
s énekelj?.

A bűnöm vagy
Dugdoslak magam elől is
Szűkölve takarlak
De lidérc vagy
Tört rácsaim mögül kilépsz
És újra akarlak
Tiltás, menekvés meg nem állít
Virrasztva érted dideregnek
Holdfény - karcolta éjszakáim
És kicserepesedett számon lüktet a láz
a hiányod
Szégyenemben
már felkiáltok
S percről percre
Magamat verve , sírva , siratva
és kéregetve várok
Kínlódva hívlak, kutatlak
A vágyam vagy,
Jaj eleven lidércem
Hiába űzlek, hiába takarlak.

Füstös félhomályban ülök,
cigarettám parazsáig ér az ég
s bomlik róla sejtelmes fátyol ,
Nélküled mit érek én ?
arcomra kiül magányom és
gubbaszt, mint szótlan öregek
a kapuk előtt, ilyenkor
alkonyattájt , s nem mond az
semmit, hogy ' hiányzol '
A néma sem tudja hogyan kiáltson !
Nélküled ülök a füstös félhomályban
és a csöndet vigyázom magam felett
Odakint suhog az áprilisi szél,
ecetfák virága verdes
és semmit , semmit sem érek nélküled !
és kering velem egy furcsa rémület !
s félek !
Te nem vagy itt!
s ki tudja meddig élek ?!

Térdre hullva hódolok
csodáid előtt
Kiálts fel ! égek !
Bőrömön érdesre szikkadt a láz
Kirepedezett számon
És szememből cseppenként
hull a vérem
Mint a könnyek !
Így akarlak !
Idegeim lázas
vágyat vernek
Gyönyörű
asszony-testedért
lázasan didergek
de messze vagy !
és én is messze vagyok
és távoli a képed
csak a vágy van itt
lázasan verdes teérted
s lüktet ,mint ereimben a vér
és odafönt a csillagok

Jaj ! bársony ruhádban
szeretnélek !
Bársony ruhádból
kibontanálak !
bársony és a selymek
hullanának
és hullanának rólunk is
minden vásznak
még a falakból is
bársony lenne
mert a fal is tudná,
hogy téged várlak

Itt messziről
gyönyörűm
a melledre vágyom
megvert, megáldott
képzeletemmel
egy kétségbeesett
szorításra
egy kitárt karú ölelésre
egy hajnali ringatózásra
íme térdre hullva
kinyújtott
kezemmel kérve
hódolok a csodáid előtt
szoríts magadhoz !
ölelj szorosan !
mielőtt az élet véget érne