(Anaforás, trió belső rímekkel, bokorrímmel)
Imádlak, mint hídpillér a folyó sodrását, de most a meder száraz, ó Hildegárd!
Imádlak, mint hídpillér a víz zubogását, de most a parti szélnek szól; fújdogáld!
Imádlak, mint hídpillér a víz rombolását, de most csak autókban; még, rohangáld!

(LIMERIK)
Megőrölök, kedves Hildegárd!
Szerelmünk olyan, mint egy nomád?
Elkerüljük egymást,
Mint isis, iskolát...
Kapcsolatunk, mint életlen bárd...

(Bokorrímes)
Szerelmünk tetőfokára nagyon vágyok,
Ha akarod, ezért mindent megcsinálok!
Gyere, szeretetből beléd palántázok...

(Septolet)
Gyere, hozd szerelmet,
Nekem kegyelmet,
Eleget!

Feleresztem vágyam füstoszlopát,
Építem totemoszlopát!
Magány halálsikolya,
Futásba...

(Senrjú)
Ragyoghatna már
Lelked nekem, árny nélkül!
Vágyom... fényedet.

(Sedoka)
Vágylak, mint vad szél,
Fák lombjait borzolni,
Mint zápor meglocsolni!

Vágylak, szerelmes
Szívvel, megsimítani,
Lelkedbe behatolni!

(HIAfo)
Nagyon szeretnélek!
Nélküled nincs élet,
Így életem, rothadt mocsár.

(3 soros-zárttükrös)
Gyere Cicuskám, ne várakoztass,
Esténként engemet el, Te altass...
Gyere Cicuskám, ne várakoztass!

Vecsés, 2020. október 13. – Kustra Ferenc – a szerelemről íródott: Alloiostrofikus versformában.

(anaforás, 3 soros-zárttükrös, belső rímes)
Mint madárdal, szeretnék szárnyalni köd nélküli, pirkadó hajnalon,
Mint madárdal, berepülnék a lélekbe fogadó, lélek ajtódon…
Mint madárdal, szeretnék szárnyalni köd nélküli, pirkadó hajnalon.

(anaforás)
Szeretnélek, mint hegytetőn a jelzőfüst a parazsát,
Szeretnélek, együtt élnénk át a szerelem mámorát…
Szeretnélek, messzire odáznánk a lelkek halálát.

(Septolet)
Szeretnélek,
Ölelnélek,
Dédelgetnélek…

Szeretnélek, de nagyon,
Ölelnélek, de nagyon,
Dédelgetnélek, de nagyon…
De… nagyon!

(HIAQ)
Hívnálak lelkembe,
Az eszembe bevésődnél…
Magányunk elfutna!

(3 soros-zárttükrös)
A lelked nyugalmába bevinném a csendem,
Te meg közben, csendben szeretgethetnél engem!
Ez nekem csak álom, vagy a lehetetlenem?

Vecsés, 2020. október 15. – Kustra Ferenc – a szerelemről íródott: Alloiostrofikus versformában.

Társaságban… humor.

Megbotlott a kezem…
Poharamat elengedtem, jól kilöttyent,
A nadrágomra víz csöppent.

Úgy néztem ki, mint aki
Részegen, maga alatt –fekve- volt, pisiléskor…
Pedig ilyen, nem történt… máskor.

Társaságból észrevették,
Hahotát vadul elkezdték, nem kérdeztek, csak nevettek,
Jókedvvel ellátva… így szerettek!

Vecsés, 2018. október 30. – Kustra Ferenc – íródott: farkasfog versformában.

Pár kéne lennünk, Szimonetta,
Volna ez boldogság alapja.
Dédelgethetnélek,
Tán' ölelgetnélek.
Figyelném, hogy szád mit akarna!

Nem vagy… magam senkije vagyok,
Pedig csak boldogságra vágyok!
Boldogok lehetnénk,
Életbe mehetnénk.
Nem lesz meg… túl sokat akarok?

Nélküled létembe fulladok,
Nélküled mond, miért is vagyok?
Én csak ábrándozok,
Valót meg nem kapok.
Kávét, magamban… kortyolgatok.

Vecsés, 2020. október 8. – Kustra Ferenc – romantikus LIMERIK csokor.

Vágyam csak ennyi, kedves Emmi!
Egy csók és ölelés, más semmi!
Kezdetnek megteszi,
Ha nyakam öleli.
Vágyam most ennyi, kedves Emmi!

Férje megrögzött italozó,
Kiskegyednek ez biz’, nem való!
Elvenném Önt tőle,
Így lesz jobb jövője!
Ne ellenkezzen, legyen mohó!

Legyen enyém, erre úgy vágyok,
Érti? Menekülést kínálok!
Tenyeremben hordom,
Lelkét kiglancolom.
Biz’ így! Magácska, kedves Emmi…

Vecsés, 2021. február 20. – Kustra Ferenc – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.