Idő 
Értékelés 
Értékelés Őrület, hogy mily’ peches az élet,
Hiába látogatom karácsonyi miséket…
Van nekem is lekötöző láncom,
Ettől nem erősödik szabadság álmom.
*
Olyan vagyok, mint a Tisza,
Minek nem volt elég partja.
Hevesen eltépte a láncot,
Én is akartam ezt a vircsaftot.
*
A Tiszának olyan könnyen ment,
Én is gyűrőm a lehetetlent.
Nálam partom is magas,
Vágyam olyan, mint öreg fa, odvas.
*
Ahogy öregszem, őrületet kell legyőznöm,
Közben minden körülményem vadul fékezőm.
Öregség, egyáltalán nem segíti haladást,
Hiába dicsérik egyesek, mint csodást.
Vecsés, 2019. szeptember 27. – Kustra Ferenc József – 10 szavas duó csokor! Íródott sedoka eszmeiségben = a Sedoka két katauta -ból álló, sértetlen vers, ugyanazt a témát kezelik, különböző perspektívákból.
Hiába látogatom karácsonyi miséket…
Van nekem is lekötöző láncom,
Ettől nem erősödik szabadság álmom.
*
Olyan vagyok, mint a Tisza,
Minek nem volt elég partja.
Hevesen eltépte a láncot,
Én is akartam ezt a vircsaftot.
*
A Tiszának olyan könnyen ment,
Én is gyűrőm a lehetetlent.
Nálam partom is magas,
Vágyam olyan, mint öreg fa, odvas.
*
Ahogy öregszem, őrületet kell legyőznöm,
Közben minden körülményem vadul fékezőm.
Öregség, egyáltalán nem segíti haladást,
Hiába dicsérik egyesek, mint csodást.
Vecsés, 2019. szeptember 27. – Kustra Ferenc József – 10 szavas duó csokor! Íródott sedoka eszmeiségben = a Sedoka két katauta -ból álló, sértetlen vers, ugyanazt a témát kezelik, különböző perspektívákból.
A világ velem szemben oly’ közönyös,
Akadály, előttem… Az út göröngyös.
Szeretnék én mindenkit, de nem hagyják,
Az emberek ilyenek… nem akarják.
Belenézek a tükörbe, keresem az egész világot,
De ott biz’ semmit nem látok, csak a saját, szűkös világot.
Az álmaim és lehetőségek, önmagukba fulladtak,
Mások nem segítettek… csak megállva néztek és hallgattak.
Vecsés, 2013. január 27. – Kustra Ferenc József
Akadály, előttem… Az út göröngyös.
Szeretnék én mindenkit, de nem hagyják,
Az emberek ilyenek… nem akarják.
Belenézek a tükörbe, keresem az egész világot,
De ott biz’ semmit nem látok, csak a saját, szűkös világot.
Az álmaim és lehetőségek, önmagukba fulladtak,
Mások nem segítettek… csak megállva néztek és hallgattak.
Vecsés, 2013. január 27. – Kustra Ferenc József
Értett a szavakhoz
ha kifejezte magát.
Soha sem tagadta
hogy kedveli a cicát.
Több ötlete volt mint
legtöbb más írónak.
Stílusa úgy siklott
mint a versenycsónak.
Nem hátrált semmitől,
és Párizsban publikált.
Tiltott könyveivel
egyedién kiállt.
Az életet úgy falta
Mint kit a sors fenntart.
Ötször házasodott
Mire végre meghalt.
ha kifejezte magát.
Soha sem tagadta
hogy kedveli a cicát.
Több ötlete volt mint
legtöbb más írónak.
Stílusa úgy siklott
mint a versenycsónak.
Nem hátrált semmitől,
és Párizsban publikált.
Tiltott könyveivel
egyedién kiállt.
Az életet úgy falta
Mint kit a sors fenntart.
Ötször házasodott
Mire végre meghalt.
Kinézek az ablakon, ez gyönyörű az ősz,
Megyek udvarra, látom, jó idő elidőz.
Felhő az égen? Egy sem száll fenn a magasban,
Csak a nap süt hétágra, élvezem magamban.
Mai napon is szép vénasszonyok nyara van,
Férfiként is örülök neki, mert amolyan
Kellemes nyárutó, amit jól átélek,
Levetem ingem is, így jobban átérzek.
Ma talán nincs is ború csak igazi derű,
Lelkemet ez úgy áthatja, mint a hegedű
Szereplését a szép, nagy gálán… szépen szól
Hallom hangját, biztat… mesél boldogságról.
Nagyszerű nap! A kutyáknak is nagyon tetszik,
Süttetik hasukat, rájuk… béke telepszik.
Sok szép, még zöld növényt látok és békés kutyákat,
Idilli az egész, szeretem az ilyen mákat.
Látok bogarakat, csak úgy… merre futnak?
Húzzák maguk után a nagy potrohukat.
Lilaakác terpeszkedik, már várja telet,
Ha volna szél, susogná: lesz még itt kikelet.
Nekem most csak e gyönyörű nap a fontos,
Lelkemet frissíti, mi oly dimbes-dombos.
Most béke uralkodik lelkem zugaiban…
Óh, napsütés add még… ne csak az álmaimban!
Vecsés, 2011. október 1. - Kustra Ferenc József
Megyek udvarra, látom, jó idő elidőz.
Felhő az égen? Egy sem száll fenn a magasban,
Csak a nap süt hétágra, élvezem magamban.
Mai napon is szép vénasszonyok nyara van,
Férfiként is örülök neki, mert amolyan
Kellemes nyárutó, amit jól átélek,
Levetem ingem is, így jobban átérzek.
Ma talán nincs is ború csak igazi derű,
Lelkemet ez úgy áthatja, mint a hegedű
Szereplését a szép, nagy gálán… szépen szól
Hallom hangját, biztat… mesél boldogságról.
Nagyszerű nap! A kutyáknak is nagyon tetszik,
Süttetik hasukat, rájuk… béke telepszik.
Sok szép, még zöld növényt látok és békés kutyákat,
Idilli az egész, szeretem az ilyen mákat.
Látok bogarakat, csak úgy… merre futnak?
Húzzák maguk után a nagy potrohukat.
Lilaakác terpeszkedik, már várja telet,
Ha volna szél, susogná: lesz még itt kikelet.
Nekem most csak e gyönyörű nap a fontos,
Lelkemet frissíti, mi oly dimbes-dombos.
Most béke uralkodik lelkem zugaiban…
Óh, napsütés add még… ne csak az álmaimban!
Vecsés, 2011. október 1. - Kustra Ferenc József
Versben és HIAQ – ban…
A búsuló este vállrojtokként lóg már a vállamon,
Látom, legott beborítja a virágdíszes udvarom.
A napfénypászták már csak olyan bénán botladoznak,
Mennek aludni, de majd reggel életrevalóak.
*
Fény, maga az élet,
De vajon a sötét is fény?
Első a napsugár.
*
Déli nap aztán, süt biza hét ágra,
Akkor van nagy szükségünk az árnyékra.
Fényre, melegre, és a választékra...
Télen is kell a meleg, kell az a nulla fok,
Jó, ha kint fagyoskodva, mínusz tízben álltok?
És nem utolsók a napsugárról szőtt álmok.
Ősszel még be kell zsebelni, kevéske, utolsó napfény pásztákat,
Tedd ki az arcodat és gyűjtsd be az utolsó napfénysugarakat…
*
Hol csökken éltető
Nap, hol meg megjön a tavasz!
Szedd össze, mit elérsz.
*
Tavasszal már oly' nagy a hiány a napfénypásztában…
Ülj ki, hallgasd a madarakat és napozz a tájban.
Estére, ha kezdenek lelógni a sötétes vállrojtok,
Ne búslakodj, reggelente mindig jönnek új, napos napok…
Vecsés, 2016. április 2. - Kustra Ferenc József
A búsuló este vállrojtokként lóg már a vállamon,
Látom, legott beborítja a virágdíszes udvarom.
A napfénypászták már csak olyan bénán botladoznak,
Mennek aludni, de majd reggel életrevalóak.
*
Fény, maga az élet,
De vajon a sötét is fény?
Első a napsugár.
*
Déli nap aztán, süt biza hét ágra,
Akkor van nagy szükségünk az árnyékra.
Fényre, melegre, és a választékra...
Télen is kell a meleg, kell az a nulla fok,
Jó, ha kint fagyoskodva, mínusz tízben álltok?
És nem utolsók a napsugárról szőtt álmok.
Ősszel még be kell zsebelni, kevéske, utolsó napfény pásztákat,
Tedd ki az arcodat és gyűjtsd be az utolsó napfénysugarakat…
*
Hol csökken éltető
Nap, hol meg megjön a tavasz!
Szedd össze, mit elérsz.
*
Tavasszal már oly' nagy a hiány a napfénypásztában…
Ülj ki, hallgasd a madarakat és napozz a tájban.
Estére, ha kezdenek lelógni a sötétes vállrojtok,
Ne búslakodj, reggelente mindig jönnek új, napos napok…
Vecsés, 2016. április 2. - Kustra Ferenc József
