Idő 
Értékelés 
Értékelés Nyáridőben…
(Kétsorosok)
Fél-sötét árnyak csendje,
Nap, mellé süt lihegve.
(Visszatérő, belső rímpárok)
Ó, micsoda hőség, nem enyhíti csöndesség,
Micsoda felsőbbség, melegben zúg… lágy hőség.
*
Szélvihar fát dönt, (recsegve) és nem csendbe,
Halálfélelmet tuszkol… félő lelkembe.
Szép, vad ez a vihar, csodálnám, ha volna kis csöndje…
Mindenbe belemar! Jó idő tán' hívna egy sörre.
*
Tyúkok az udvarban, csendben,
Csak kapirgálnak… melegben.
Magányos kutyaházban az udvar csöndje,
Kutya elbóklászásban… Tán’ izzik szőre.
*
Szamaras kordé áll csendben,
Hajtó nézi esendően…
Szamárnak nagy a füle, lekonyulva lapátol csöndbe,
Nagy, szürke az ülepe, ácsorog két rúd közé kötve…
*
Az istállóban, trágya is csendes,
Jászolhoz kötött tehénke vemhes.
Kisborjú, még csak rugdos, a méh csöndjében,
Bár nemsokára rugdos, gazdi kertjébe…
*
Gyerek rolizik, bukik csendbe,
Erre istállószag befedte.
Homokban rolizni nem lehet, de azt igen, bukni csöndbe…
Aki ilyen mafla, mit tehet? Megy anyához esendőzve…
*
Öregen, halkul a csend,
Értelmetlen… életed?
Megérted, élted vén alkonyát? Dúdold élted dalát csöndben,
Még cukros léted dalát, pihengetve zümmögd esendően.
*
Öregen elhalkul az életed csendje,
Életbőröndöd ürül, mi… sincs már benne.
Tested már nyüzege, de a lelked még szárnyaló a csöndbe,
Jő, a vég csöndje, de nem számít, te mész a kiveszendőbe…
*
Erdőben leültünk nagy csendbe,
Én meg beszalonnáztam csendbe.
Jó egy kis séta az erdőbe, elbóklászni a személyes csöndbe,
Jó kicsit eltűnni a fák köz-be, árnyasban heverni, fa-tőbe…
Vecsés, 2019. január 21. – Kustra Ferenc József
(Kétsorosok)
Fél-sötét árnyak csendje,
Nap, mellé süt lihegve.
(Visszatérő, belső rímpárok)
Ó, micsoda hőség, nem enyhíti csöndesség,
Micsoda felsőbbség, melegben zúg… lágy hőség.
*
Szélvihar fát dönt, (recsegve) és nem csendbe,
Halálfélelmet tuszkol… félő lelkembe.
Szép, vad ez a vihar, csodálnám, ha volna kis csöndje…
Mindenbe belemar! Jó idő tán' hívna egy sörre.
*
Tyúkok az udvarban, csendben,
Csak kapirgálnak… melegben.
Magányos kutyaházban az udvar csöndje,
Kutya elbóklászásban… Tán’ izzik szőre.
*
Szamaras kordé áll csendben,
Hajtó nézi esendően…
Szamárnak nagy a füle, lekonyulva lapátol csöndbe,
Nagy, szürke az ülepe, ácsorog két rúd közé kötve…
*
Az istállóban, trágya is csendes,
Jászolhoz kötött tehénke vemhes.
Kisborjú, még csak rugdos, a méh csöndjében,
Bár nemsokára rugdos, gazdi kertjébe…
*
Gyerek rolizik, bukik csendbe,
Erre istállószag befedte.
Homokban rolizni nem lehet, de azt igen, bukni csöndbe…
Aki ilyen mafla, mit tehet? Megy anyához esendőzve…
*
Öregen, halkul a csend,
Értelmetlen… életed?
Megérted, élted vén alkonyát? Dúdold élted dalát csöndben,
Még cukros léted dalát, pihengetve zümmögd esendően.
*
Öregen elhalkul az életed csendje,
Életbőröndöd ürül, mi… sincs már benne.
Tested már nyüzege, de a lelked még szárnyaló a csöndbe,
Jő, a vég csöndje, de nem számít, te mész a kiveszendőbe…
*
Erdőben leültünk nagy csendbe,
Én meg beszalonnáztam csendbe.
Jó egy kis séta az erdőbe, elbóklászni a személyes csöndbe,
Jó kicsit eltűnni a fák köz-be, árnyasban heverni, fa-tőbe…
Vecsés, 2019. január 21. – Kustra Ferenc József
HIAQ – ban fogant képzetek…
Kezemben, remeg toll.
Papír… kedvesen mosolyog!
Hegy, papírárkot húz…
*
Sebbel keltem reggel,
De kiírom a kelevényt.
Majd, mosollyal alszom!
*
A papír elbírja,
Ha a tenta betűt ró rá.
Lúdtoll, nem karcolja.
*
Van mondanivalóm,
Én kifogyhatatlan vagyok.
Papír csüng szavakon…
*
Papír dolga emlék,
Poéta dolga, rögzítés.
Lúdtoll… tentát fogyaszt.
*
Kalamáris hetyke.
Lecsavarható a kupak.
Nagy baj, ha feldöntöm.
*
Papír meg csak fekszik,
Tűri a sorok halmait.
Lassan, tele írom.
*
Papíron paca van!
Nem reklamál, csak mosolyog.
Kedves, megalkuvó…
*
Végül a papírlap
Tele, sok szép gondolattal.
Olvasó meg örül.
*
Szóvetést, Isten ad.
Lúdtollat, a boltban veszem.
Gondolatom… képzet!
Vecsés, 2015. március 25. -Kustra Ferenc József - Új szépirodalmi irányzat jegyében. (A HIAQ –t és a TANQ –t én alkottam meg… szótagszám, 6-8-6 és 6-8-6-8-8) Ez illik a magyar nyelv sajátosságaihoz.
Kezemben, remeg toll.
Papír… kedvesen mosolyog!
Hegy, papírárkot húz…
*
Sebbel keltem reggel,
De kiírom a kelevényt.
Majd, mosollyal alszom!
*
A papír elbírja,
Ha a tenta betűt ró rá.
Lúdtoll, nem karcolja.
*
Van mondanivalóm,
Én kifogyhatatlan vagyok.
Papír csüng szavakon…
*
Papír dolga emlék,
Poéta dolga, rögzítés.
Lúdtoll… tentát fogyaszt.
*
Kalamáris hetyke.
Lecsavarható a kupak.
Nagy baj, ha feldöntöm.
*
Papír meg csak fekszik,
Tűri a sorok halmait.
Lassan, tele írom.
*
Papíron paca van!
Nem reklamál, csak mosolyog.
Kedves, megalkuvó…
*
Végül a papírlap
Tele, sok szép gondolattal.
Olvasó meg örül.
*
Szóvetést, Isten ad.
Lúdtollat, a boltban veszem.
Gondolatom… képzet!
Vecsés, 2015. március 25. -Kustra Ferenc József - Új szépirodalmi irányzat jegyében. (A HIAQ –t és a TANQ –t én alkottam meg… szótagszám, 6-8-6 és 6-8-6-8-8) Ez illik a magyar nyelv sajátosságaihoz.
Várd a májust, szerelmet Gittus,
Hozza nekünk jövő e stílust!
Magamhoz láncollak,
Tenyéren hordozlak.
Gittus! Hagyj most mindent, várd gesztust!
Szerelmedet bírni akarom!
Vágyam, hogy este veled alszom!
Vacsora, horkolás,
Megszűnik elmúlás…
Gittus lazulj! Ugye megkapom?
Bízz! Ne húzd az időt már Gittus,
Legyen egyforma a habitus.
Majd folyvást ölellek,
Szeretve szeretlek…
Lét az életcsokrunk, ó, Gittus.
Vecsés, 2019. március 19. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Hozza nekünk jövő e stílust!
Magamhoz láncollak,
Tenyéren hordozlak.
Gittus! Hagyj most mindent, várd gesztust!
Szerelmedet bírni akarom!
Vágyam, hogy este veled alszom!
Vacsora, horkolás,
Megszűnik elmúlás…
Gittus lazulj! Ugye megkapom?
Bízz! Ne húzd az időt már Gittus,
Legyen egyforma a habitus.
Majd folyvást ölellek,
Szeretve szeretlek…
Lét az életcsokrunk, ó, Gittus.
Vecsés, 2019. március 19. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Ezüst holdfényben
A magány is megszépül.
Éji fényesség!
*
A színezüst fényt,
Éjjel a Hold teríti.
Árny, fémes színű!
*
Bíbor éjvarázs,
Meghozza a Hold fényét.
Ezüstborítás.
*
Hegytetőn bíbor
Szórja különleges fényt.
Jő Hold… leváltja.
*
Hegyek ormai
Közt, járhatatlan völgyek.
Holdfény, mindenhol.
*
Árny, mint egy alak
Fekszik fa árnyékában.
Hold meg, keresi.
*
Lópokrócon ül,
Kiterített holdsugár.
Esték melegek.
*
Csillagok Holddal
Párzanak, ezüst fénnyel.
Ezüst és sötét.
*
Mámorvonat éj…
Kéjes álomszivárvány…
Ablakon, Hold néz!
*
Égbolt, csak ragyog!
Telihold ezüstben él.
Tó vízén, csillám.
*
Behajnalodik,
Sötét a Holddal elmegy.
Pirkadat zenél.
*
Hajnal feldereng,
Fénye elönti tájat.
Hold is hazamegy.
Vecsés, 2016. augusztus 10. – Kustra Ferenc József– íródott: haiku csokorban
A magány is megszépül.
Éji fényesség!
*
A színezüst fényt,
Éjjel a Hold teríti.
Árny, fémes színű!
*
Bíbor éjvarázs,
Meghozza a Hold fényét.
Ezüstborítás.
*
Hegytetőn bíbor
Szórja különleges fényt.
Jő Hold… leváltja.
*
Hegyek ormai
Közt, járhatatlan völgyek.
Holdfény, mindenhol.
*
Árny, mint egy alak
Fekszik fa árnyékában.
Hold meg, keresi.
*
Lópokrócon ül,
Kiterített holdsugár.
Esték melegek.
*
Csillagok Holddal
Párzanak, ezüst fénnyel.
Ezüst és sötét.
*
Mámorvonat éj…
Kéjes álomszivárvány…
Ablakon, Hold néz!
*
Égbolt, csak ragyog!
Telihold ezüstben él.
Tó vízén, csillám.
*
Behajnalodik,
Sötét a Holddal elmegy.
Pirkadat zenél.
*
Hajnal feldereng,
Fénye elönti tájat.
Hold is hazamegy.
Vecsés, 2016. augusztus 10. – Kustra Ferenc József– íródott: haiku csokorban
Természetnek a lágy öle,
Van oly’ jó, mint a tej föle.
Ehhez jöhet még a leterített kockás terítő
Rajta étek, finom óbor és ez már szívderítő.
Ha viszünk magunkkal aprósüteményt,
Akkor megoldottuk a csemegézést.
A lovak lábára béklyót teszünk,
És mondjuk nekik, ma füvet eszünk.
Folyócskában van gázló, ott fogunk fürdeni,
Ott a víz sekély, tíz lépést is lehet tenni.
Használjuk ki a lehetőségeket,
Élvezzük ki kedvünkre... természetet.
Vecsés, 2015. július 26. - Kustra Ferenc József
Van oly’ jó, mint a tej föle.
Ehhez jöhet még a leterített kockás terítő
Rajta étek, finom óbor és ez már szívderítő.
Ha viszünk magunkkal aprósüteményt,
Akkor megoldottuk a csemegézést.
A lovak lábára béklyót teszünk,
És mondjuk nekik, ma füvet eszünk.
Folyócskában van gázló, ott fogunk fürdeni,
Ott a víz sekély, tíz lépést is lehet tenni.
Használjuk ki a lehetőségeket,
Élvezzük ki kedvünkre... természetet.
Vecsés, 2015. július 26. - Kustra Ferenc József
