Idő 
Értékelés 
Értékelés A kávéház ablaküvegén
Esővíz s a por elegyén
Megtapadva
Kinn rekedt a hétköznapi
Város szürke zaja.
A kőburkolaton
Hajnali zápor
Nyomain visszaverődnek
A délelőtti sietős árnyak
Az ásító házak
Cukorüledék maradt a csésze aljában
Édesítve pár gondolatot
S a szavak között kávéízzel
Keveredik a dohány füst
Ráérős percek
Az asztalra telepednek
Könyökölve..
Még egy ideig magamban
Elidőzök a gondolattal...
A duruzsoló embertársaságban
...elmondhatom...sziesztáztam
Rövidesen elballagok
A sorok végén kikacsintok
Esővíz s a por elegyén
Megtapadva
Kinn rekedt a hétköznapi
Város szürke zaja.
A kőburkolaton
Hajnali zápor
Nyomain visszaverődnek
A délelőtti sietős árnyak
Az ásító házak
Cukorüledék maradt a csésze aljában
Édesítve pár gondolatot
S a szavak között kávéízzel
Keveredik a dohány füst
Ráérős percek
Az asztalra telepednek
Könyökölve..
Még egy ideig magamban
Elidőzök a gondolattal...
A duruzsoló embertársaságban
...elmondhatom...sziesztáztam
Rövidesen elballagok
A sorok végén kikacsintok
Szeles lehellete ködöt fúj
Reggelente
Ahogy a kilincset markolja
Remegve
Hull alá náhány megsárgult
Levele
A postás lassan kézbesíti
Itt az eljövetele
S a nyár
Becsomagolva vár
Hogy jövő tavasz után
Új idők postaládáján
Villanjon
Aranyló partokon
Míg ködöt hoz az ősz
Párás lehellete
Reggelente
Reggelente
Ahogy a kilincset markolja
Remegve
Hull alá náhány megsárgult
Levele
A postás lassan kézbesíti
Itt az eljövetele
S a nyár
Becsomagolva vár
Hogy jövő tavasz után
Új idők postaládáján
Villanjon
Aranyló partokon
Míg ködöt hoz az ősz
Párás lehellete
Reggelente
Nagyapám apja
Szürke kalapja
A fogasra felakasztva
Az ajtó mögött lógott.
Úrnapjára finoman átkefélve a fejére tette,
Hogy a felgyülemlett gondokat vele lefedje,
s elindult...,
hogy lelkében megtisztulva,
hitében megerősödve térhessen haza
a kályha melegéhez.
Vasárnap délelőtt az áhítat ideje volt.
A hétköznapi teher nyomasztó súlya
Egy napra
Félre tevődött egy zug rejtekébe.
A templomba belépve
kopottas ünneplő kalapját bal kezével
leemelte gondterhelt fejéről,
s jobb kezének szenteltvízbe mártott
öregujjával keresztet rajzolt
homlokára,
majd ujjai begyét ismét
a megszentelt folyadékban benedvesítette,
s letérdelve ájtatosan keresztet vetett.
A hagyomány nagy dolog.
A hagyomány tiszteletre méltó,
sérthetetlen, követendő.
A hagyomány a szívben dobog,
Az ősök vérét emeli
Az emlékek homályosult oltárára.
Ezt így élték meg akkoriban
kicsik s nagyok, ifjak és vének egyaránt.
Ez volt a mérvadó, s követendő példa.
Az istentisztelet malasztos lelki békét,
a fáradság, a gyötrelem enyhülését oltotta
az emberekbe.
A megbecsülés, az összetartozás,
a hit ereje, a kimondott szó súlya
természetes, ösztönszerű velejárója volt
minden magatartásnak.
Az ájtatos közös ima ,
az orgona kíséretében felhangzó ének
összekovácsolta a lelkeket.
A kérgesedetteket sajgókat,
a közönybe burkoltakat, a frissen sebzetteket,
az örömtől duzzadókat.....
mind, egy fuvallatba tömörülve feszítették
a bizakodás hajójának vitorláját.
A megváltó kitárt karja
a megbocsájtás, a béke tömjénes párájával ölelte
a résztvevőket,
hogy szeretettel átitatott
áldást vigyenek a betegeknek,
az otthon maradottaknak.
A remény s a bizakodás az éltető
Energiája, motorja minden tettvágynak,
Az értelem fonala Ég s Föld között....
...........
A szív pitvarába, ahol Isten beköltözött
A szeretet gyémánttá tömörödött.
Szürke kalapja
A fogasra felakasztva
Az ajtó mögött lógott.
Úrnapjára finoman átkefélve a fejére tette,
Hogy a felgyülemlett gondokat vele lefedje,
s elindult...,
hogy lelkében megtisztulva,
hitében megerősödve térhessen haza
a kályha melegéhez.
Vasárnap délelőtt az áhítat ideje volt.
A hétköznapi teher nyomasztó súlya
Egy napra
Félre tevődött egy zug rejtekébe.
A templomba belépve
kopottas ünneplő kalapját bal kezével
leemelte gondterhelt fejéről,
s jobb kezének szenteltvízbe mártott
öregujjával keresztet rajzolt
homlokára,
majd ujjai begyét ismét
a megszentelt folyadékban benedvesítette,
s letérdelve ájtatosan keresztet vetett.
A hagyomány nagy dolog.
A hagyomány tiszteletre méltó,
sérthetetlen, követendő.
A hagyomány a szívben dobog,
Az ősök vérét emeli
Az emlékek homályosult oltárára.
Ezt így élték meg akkoriban
kicsik s nagyok, ifjak és vének egyaránt.
Ez volt a mérvadó, s követendő példa.
Az istentisztelet malasztos lelki békét,
a fáradság, a gyötrelem enyhülését oltotta
az emberekbe.
A megbecsülés, az összetartozás,
a hit ereje, a kimondott szó súlya
természetes, ösztönszerű velejárója volt
minden magatartásnak.
Az ájtatos közös ima ,
az orgona kíséretében felhangzó ének
összekovácsolta a lelkeket.
A kérgesedetteket sajgókat,
a közönybe burkoltakat, a frissen sebzetteket,
az örömtől duzzadókat.....
mind, egy fuvallatba tömörülve feszítették
a bizakodás hajójának vitorláját.
A megváltó kitárt karja
a megbocsájtás, a béke tömjénes párájával ölelte
a résztvevőket,
hogy szeretettel átitatott
áldást vigyenek a betegeknek,
az otthon maradottaknak.
A remény s a bizakodás az éltető
Energiája, motorja minden tettvágynak,
Az értelem fonala Ég s Föld között....
...........
A szív pitvarába, ahol Isten beköltözött
A szeretet gyémánttá tömörödött.
A szomszédban fölütötte a fejét a -vészjóslón veszélyes- háború és világháborús világhelyzet?
(senrjon trió)
Rengeteg -gyorsan- halál!
Segítség nincs... kit, hol ér utol.
Van-e szelleme?
*
Van sok-sok gyerekhalál!
Felnőtt kosok a felelősök.
Van-e szelleme?
*
Végül kihalt családok!
Fronton vagy otthon, 'nekik' mindegy...
Van-e szelleme?
*
(leoninus csokor)
A finomság lényege hiányzik a háborúból... mondom ki én nagy igazságból.
A fegyvergyáros kosok szerint élvezet a háború... ez az állitásom nagy bú.
A gazdagok háborúból tovább gazdagodnak... helyt adok emberi sajnálatnak!
*
Már megírtam, ez fekete kosok műve, az Óperencián túlinak koncert-műve!
A háborútól teljesen el-, és lepusztított lelkek, majd' bizton' lélekpuszták lesznek.
Borzalmas: gyerekek még ki sem fejlődtek, de már lélekpusztában, talán árván élnek...
*
Lőnek és bombáznak komótosan csak tovább! Katonák hullanak, mint ősszel a legyek...
Tv-ben mondják hátországban korrupció! Ez maga az önérvényesítő produkció...
*
Esti mesében néztem, messzebb is van korrupció: úgyhogy ez már alapkoncepció =
Nemcsak az Ópe' tengeren túl vannak korruptok, ha van még élő, ők is: bogumilok?
Mesében van azt is, hogy ez a nagy kreáció egy nagyon alávetett pozíció.
Valahol az üvegpalotában a király, akarja... degradáció... Ó, nagy király!
*
Mesében mondták, ?egy szó, mint száz?: Átvették máshonan, vágyjunk mi is úgy, ez már nagy ukáz!
Most is lőnek, Híradóban mutatja a film, ahogy katona összeesik... halódó!
Mesélték, irány a frontra az új tankok, mert tudniuk kell, ezzel működnek e harcok...
A mesélő narrátor hangja már csuklott, halottak száma, csak emelkedőt mutatott...
*
Hallottam a narrátor mély levegőt vett, mert napi esti mese, belőle is kivett...
Ő narrálja a front mozgását, meg elmagyarázza a páncélosok kigyulladását!
*
A háború nem maga a tökély, pedig a halál -nekünk- már kellően kevély...
A háború nem lehet nagy tökély, amikor az emberiségnek, gennyes fekély...
A háború nem jó, de fontos fegyvergyártóknak, akik imigyen, tovább gazdagodnak...
A háború nem jó, de fontos a sleppnek, mert hatalomra, milliókra is szert tesznek...
A háború nem jó, de fontos gazdagoknak, imigyen a klánok tovább gazdagoknak...
A háború nem jó, mert hullahegyek gyártója... gazdag meg otthon pénze számolója...
*
A háborúk, míg dolgoznak, halál őrzői! Sőt, a létrejött pusztaságok őrzői...
A háború maga a sötét éjszaka, főként, hogy a gazdag nem néz oda, oly' rosszként...
A háború idején napsugár bárányfelhők mögé bújik, utája mindezt, látszik...
*
A háború nem csak olyan, mint sötét éjszaka... de, mint a 'szenny egy vödörben' koromja!
A háború fekete-birka kosok játéka, pusztáikon 'hőség, fagy' csudasága!
Vecsés, 2023. szeptember 7. -Kustra Ferenc József- íródott: íródott a világ, az emberiség jelen történelmi, háborús és nagy katasztrófát-jelző helyzetéről. ?Nyugaton a helyzet változatlan?.
(senrjon trió)
Rengeteg -gyorsan- halál!
Segítség nincs... kit, hol ér utol.
Van-e szelleme?
*
Van sok-sok gyerekhalál!
Felnőtt kosok a felelősök.
Van-e szelleme?
*
Végül kihalt családok!
Fronton vagy otthon, 'nekik' mindegy...
Van-e szelleme?
*
(leoninus csokor)
A finomság lényege hiányzik a háborúból... mondom ki én nagy igazságból.
A fegyvergyáros kosok szerint élvezet a háború... ez az állitásom nagy bú.
A gazdagok háborúból tovább gazdagodnak... helyt adok emberi sajnálatnak!
*
Már megírtam, ez fekete kosok műve, az Óperencián túlinak koncert-műve!
A háborútól teljesen el-, és lepusztított lelkek, majd' bizton' lélekpuszták lesznek.
Borzalmas: gyerekek még ki sem fejlődtek, de már lélekpusztában, talán árván élnek...
*
Lőnek és bombáznak komótosan csak tovább! Katonák hullanak, mint ősszel a legyek...
Tv-ben mondják hátországban korrupció! Ez maga az önérvényesítő produkció...
*
Esti mesében néztem, messzebb is van korrupció: úgyhogy ez már alapkoncepció =
Nemcsak az Ópe' tengeren túl vannak korruptok, ha van még élő, ők is: bogumilok?
Mesében van azt is, hogy ez a nagy kreáció egy nagyon alávetett pozíció.
Valahol az üvegpalotában a király, akarja... degradáció... Ó, nagy király!
*
Mesében mondták, ?egy szó, mint száz?: Átvették máshonan, vágyjunk mi is úgy, ez már nagy ukáz!
Most is lőnek, Híradóban mutatja a film, ahogy katona összeesik... halódó!
Mesélték, irány a frontra az új tankok, mert tudniuk kell, ezzel működnek e harcok...
A mesélő narrátor hangja már csuklott, halottak száma, csak emelkedőt mutatott...
*
Hallottam a narrátor mély levegőt vett, mert napi esti mese, belőle is kivett...
Ő narrálja a front mozgását, meg elmagyarázza a páncélosok kigyulladását!
*
A háború nem maga a tökély, pedig a halál -nekünk- már kellően kevély...
A háború nem lehet nagy tökély, amikor az emberiségnek, gennyes fekély...
A háború nem jó, de fontos fegyvergyártóknak, akik imigyen, tovább gazdagodnak...
A háború nem jó, de fontos a sleppnek, mert hatalomra, milliókra is szert tesznek...
A háború nem jó, de fontos gazdagoknak, imigyen a klánok tovább gazdagoknak...
A háború nem jó, mert hullahegyek gyártója... gazdag meg otthon pénze számolója...
*
A háborúk, míg dolgoznak, halál őrzői! Sőt, a létrejött pusztaságok őrzői...
A háború maga a sötét éjszaka, főként, hogy a gazdag nem néz oda, oly' rosszként...
A háború idején napsugár bárányfelhők mögé bújik, utája mindezt, látszik...
*
A háború nem csak olyan, mint sötét éjszaka... de, mint a 'szenny egy vödörben' koromja!
A háború fekete-birka kosok játéka, pusztáikon 'hőség, fagy' csudasága!
Vecsés, 2023. szeptember 7. -Kustra Ferenc József- íródott: íródott a világ, az emberiség jelen történelmi, háborús és nagy katasztrófát-jelző helyzetéről. ?Nyugaton a helyzet változatlan?.
Látunk egy közeli háborút és fölütötte a fejét a -vége elérhetetlen- háborús világhelyzet…
(Apeva trió)
Baj,
hogy nincs
Nyugalom,
Egy kis béke!
Harcnak nincs vége...
Én,
Miért
vagyok, ki?
Hetvenötként,
Miért én szívok?
Baj,
Másik
Földrész is...
Ott háború?
Vész Európa...
*
(leoninus duó)
Nincs már egy szál népmese sem, ennél nagyon baj, hogy nincs béke sem!
Mert még mi akarnak a háborús uszítok? Ők a továbbra is gazdagodók...
Róluk írtam már ők a fekete kosok, de sajnos, nem ők a fronton harcolók.
Ha őket is besoroznák és irány a front, már nem volna sikoly... jaj, ez a front!
De talán még nagyon baj fekete bárányok hada, ők csak követők, ügynökök hada.
Mind a kétfajtának üresség van a fejében, sötét pénz érdekeltség jár eszében.
Nagy nyerészkedők, akik pozícióban vannak, vastag dollárért vesznek és...’eladnak’!
Ne fizetős menekülőt hibáztassátok! Ott lennél, imigyen... Ti is eljárnátok...
Aki bevonul önkéntesen, van biz' indoka, aztán hogy mi lesz az, az ő gondja...
Mondjuk, ki haza szeretetből viszi bőrét... maga viseli tette nem semmiségét!
Lehet is ezen vitatkozni, hogy családszeretet, vagy háborúban hazaszeretet?!
Ily' öregen és már tán' elmenőben: romokban a szívem, a lelkem, meg szeretetem?
*
(3 soros-zárttükrös)
Maga a mai világ a nagy baj, mert bizony mindenki egy kufár lett,
És ha fekete, kos-szarvú is, akkor ilyesmi kölyköt is nemzhetett...
Maga a mai világ a nagy baj, mert bizony mindenki egy kufár lett.
Majdnem idáig hallom, hogy harckocsi -tarack- ágyúval nagyon lőnek,
Aláásó gyanú, ettől képzelhetik magukat oly' nagymenőnek...
Maga a mai világ a nagy baj, mert bizony mindenki egy kufár lett,
Valahol a messzibe laknak a nagyon gazdagok... Most gazdagabb lett.
*
(Senrjon trió)
A békét én hol lelem?
Pedig az... lélekben kedvelem.
Francba a harcot!
Gazdagnak, csak pénzem kell,
Neki jó, ha az enyészettel...
Francba a harcot!
Nem kellek, azt sem bánják,
nem bánják, nem kellek estétől!
Francba a harcot!
Vecsés, 2023. július 31. – Kustra Ferenc József- íródott; alloiostrofikus versformában, a világ, az emberiség jelen -élő- háborús-történelmi helyzetéről. Végveszély van, Afrika is háborús fél lehet…!
(Apeva trió)
Baj,
hogy nincs
Nyugalom,
Egy kis béke!
Harcnak nincs vége...
Én,
Miért
vagyok, ki?
Hetvenötként,
Miért én szívok?
Baj,
Másik
Földrész is...
Ott háború?
Vész Európa...
*
(leoninus duó)
Nincs már egy szál népmese sem, ennél nagyon baj, hogy nincs béke sem!
Mert még mi akarnak a háborús uszítok? Ők a továbbra is gazdagodók...
Róluk írtam már ők a fekete kosok, de sajnos, nem ők a fronton harcolók.
Ha őket is besoroznák és irány a front, már nem volna sikoly... jaj, ez a front!
De talán még nagyon baj fekete bárányok hada, ők csak követők, ügynökök hada.
Mind a kétfajtának üresség van a fejében, sötét pénz érdekeltség jár eszében.
Nagy nyerészkedők, akik pozícióban vannak, vastag dollárért vesznek és...’eladnak’!
Ne fizetős menekülőt hibáztassátok! Ott lennél, imigyen... Ti is eljárnátok...
Aki bevonul önkéntesen, van biz' indoka, aztán hogy mi lesz az, az ő gondja...
Mondjuk, ki haza szeretetből viszi bőrét... maga viseli tette nem semmiségét!
Lehet is ezen vitatkozni, hogy családszeretet, vagy háborúban hazaszeretet?!
Ily' öregen és már tán' elmenőben: romokban a szívem, a lelkem, meg szeretetem?
*
(3 soros-zárttükrös)
Maga a mai világ a nagy baj, mert bizony mindenki egy kufár lett,
És ha fekete, kos-szarvú is, akkor ilyesmi kölyköt is nemzhetett...
Maga a mai világ a nagy baj, mert bizony mindenki egy kufár lett.
Majdnem idáig hallom, hogy harckocsi -tarack- ágyúval nagyon lőnek,
Aláásó gyanú, ettől képzelhetik magukat oly' nagymenőnek...
Maga a mai világ a nagy baj, mert bizony mindenki egy kufár lett,
Valahol a messzibe laknak a nagyon gazdagok... Most gazdagabb lett.
*
(Senrjon trió)
A békét én hol lelem?
Pedig az... lélekben kedvelem.
Francba a harcot!
Gazdagnak, csak pénzem kell,
Neki jó, ha az enyészettel...
Francba a harcot!
Nem kellek, azt sem bánják,
nem bánják, nem kellek estétől!
Francba a harcot!
Vecsés, 2023. július 31. – Kustra Ferenc József- íródott; alloiostrofikus versformában, a világ, az emberiség jelen -élő- háborús-történelmi helyzetéről. Végveszély van, Afrika is háborús fél lehet…!
