Van egy álmom csónakban evezünk a tengeren,
csak mi ketten szerelmem.
Fújja a szellő vörös hajamat, szerteszét kuszálja,
te meg kedvesem ki simítod lágyan orcámból a hajam.

Simogató kezedbe temetem orcámat,
érzem szerelmed, mikor magadhoz szorítasz.
Ajkad ajkamhoz ér, lágyan meg csókolsz,
mely olyan édes és finom,
mint a vatta cukor.

Ring a csónakunk a tenger vizén,
szerelmünk oly édes mint a lépes méz.
Romantikus pillanat veled egyetlenem,
melyből soha nem ébredek fel sohasem.

Álmodom tovább, ébren álmodom,
csak te meg én kettesben, kezedet fogom.
Szeretlek míg világ a világ,
örökkön örökké egy életen át.

Szeress míg szívem dobban,
szeress míg a tűz loboghat.
Szeress szìvből, míg szemem rád ragyog,
szeress örökké míg csak életben vagyok.

Szeress, szeress minden nap,
szeress mintha nem lenne holnap.
Szeress úgy, hogy érezzem létezem,
szeress és csak fogd két kezem.

Szeress míg szívem érted ég,
szeress, bújj hozzám, gyere ölelj még.
Szeress forró szerelemmel csak csókolj,
szeress csak szeress vadul és forrón.

Szeress míg csak ragyog a nap,
szeress lelkedből míg szívem dobban.
Szeress és lásd meg szememben,
szeress, szeress, örök szerelmem.

Szeress hűen mindvégig mellettem,
kéz a kézben sétáljunk a naplementében.
Szeress mint eső után a szivárványt,
szeress mert Isten nekünk adta ezt az áldást.

Az igazi szerelem átitatja lelkedet,
beléd hatol, s rabul ejti szívedet.
Rabul ejti szíved másik felét,
s várod kedvesed, izzó szerelmét.

Szíved kinyílik, mint a rózsa,
az lesz lelked mélyén őrzött kulcsa.
Kulcs a szívedhez mi beléd hatol,
a szerelem lelkeden áthatol.

Az igaz szerelem, mint a nyíló rózsa,
ki nyitja szirmait, s az illatot ontja.
Ki ontja magából finom illatát,
epekedve várod szíved választottját.

Várod szerelmét, s két átölelő karját,
csillogó ajkait, s mézédes csókját.
Ajkadon érzed csókja édes ízét,
magadhoz öleled lángoló szívét.

Szíved zakatol, mint a gyorsvonat,
a szerelemtől szaporán veri pulzusodat.
A pulzust az igaz szerelem hevíti,
tested elernyed, s lábadat legyengíti.

Test a testben egymásba olvad,
a lelkek szerelem után vágyakoznak.
Átadják egymásnak érzéseiket,
s szereznek egymásnak örömteli perceket.

Érintés, érints meg,
érints meg még egyszer.
Érezzem érintésed varázsát,
érints meg, hogy érezzelek.

Érezzelek megint úgy, mint akkor,
érintésed maga a varázs volt.
Érints, érints, hogy érinthesselek,
érinteni szeretnélek, hogy érezd.

Érezd azt a varázslatos érintést,
varázslatos érintés volt akkor.
Vártam és várom és vártuk,
várni fogunk valahol, valamikor.

Valóban ott leszünk szerelmem,
szeretni szeretném, szívedet.
Szerelmes szívemmel szerelmesen,
szerelmed szerelmemmel szenvedélyesen.

Érintésed elvarázsolta szívem,
szívem eggyé vált a tiéddel.
Szívem szívednek szíve lett,
mi úgy dobogott kedvesem.

Lángra gyújtottad szívemet,
szívemben ez a láng el nem veszhet.
Mert szíved úgy táplál, mint a fény,
melegen tart, táplál, ölelő öröklét.

Ölel, mint a földet a nap,
fénye átjárja minden nap.
Mi ettől mindig erősebb lesz,
erősebb mindig érted kedves.

Erősebb, bárminél, hisz a nap fénye,
élteti-e földet, új erőt adva megfáradt lelkemnek.
Ilyenkor a nap újra magához ölel sugaraival,
hát így élteti a nap sugara a földet,
ahogy te az én lelkemet.

Miért kell szenvedni miért kell, hogy fájjon,
szívemben zűrzavar van és káosz.
Lelkem meg tiporva, szívem összetörve,
szeretet nélkül élni sem érdemes.

Reménytelen az élet nincs benne érzelem,
lelkem meg taposva, szerelemre éhezem.
Szeretet nélkül nem érdemes élni,
mely szeretre éhes szívemet töltené ki.

Nem vagyok sem szép, sem jó, nem szeretnek,
lelkem sír, szívem darabokban, meg sebezve.
Reménytelen az élet, melyben hittem,
szívem vérzik mert meg tagadtak engem.

Ez a világ kegyetlen és hazug nincs szeretet,
csak fájdalom, káosz, gyűlölet a szívben.
Nem tudnak szeretni csak áskálódni,
egymás magánéletében vájkálni.

Ezek az én érzéseim az én lelkemből íródnak,
megannyi szenvedés az élet, hazug szavak.
Igaz szeretet kihalt a világból helyette érdek áll,
hazug szavak, hitegetés hazug ez a világ.