(Senrjon trió)
Van bánatmentes, víg nap
Minden év végén: szilveszterkor!
Nagy mulatozás…

Ki nem iszik eleget,
Még józanul is siránkozik.
Buli akadály…

Vágy megfogalmazása,
Bevirslizés csípős mustárral.
Jövőre mi lesz?
*

Jövőre tán’ másképpen látod a világod,
Rá is lelsz mindenre, talán eléred álmod…

Tán’ látod még a kedvesed csillogó, vágyteli szemét,
A már nem létező nagy szerelmed régen eltűnt tükrét…

Éji holdfény alatti sötétben, a sínszálak is összefutnak,
De sajna’ nem jelenti azt, hogy a jók mindig összetalálkoznak…

Ki szilveszter éjjel [ívott, mint a gödény] a kezét felelőtlenül letaposta…
Jogban: {minek ivott szórakozásból annyit a marha!} az a kárát maga látja…

Azokból, jókból, ó, ha tudnám, hogy mi lesz, vagy mi lehet,
Amiket idén átéltünk, megéltünk, mert ezt lehetett?
*

(Senrjú)
Letűnt ezen év,
Még percek vannak hátra…
Koccintás… újhoz!

Vecsés, 2021. december 31. – Kustra Ferenc József – íródott az évváltó szilveszter jegyében…

Natúr sorok a karácsonyról…

Mázas álarc mi
Takarja ünnepeket.
Ajándék… legyen!
*
Elvadult világ…
Szeretethiány, csak dúl!
Csak külcsín számít!
*
Hűlő vacsora.
Közben kong a gong óra!
Okos telefon…
*
Nincs fenyőillat!
Ma már fenyő műanyag…
Pohár szomorú.
*
Ajándék cipő
Kínai és műanyag…
Láb belerothad…
*
Hallik, zúg harang,
De ez már nem a régi…
Jóra, vágy szívben.
*
Tél, fagyos, jeges.
Számla… annyi pénz nincsen!
Csak a múlt éltet.

Vecsés, 2022 dec. 11. – Kustra Ferenc József - íródott; senrjú csokorban a reális hétköznapokról.

Éjszaka

Szürkületes átmenetben,
hold sugara rámragyog.
Fényét szórja esti csendre,
ásítozva andalog.

Feltekintek, nézve-nézem,
mily csodás az éjszaka.
Ámulata rabul ejtő,
égi fények sugara.

Csillagoknak lüktetését
hallgatózva hallgatom,
s gondolatban gondolázva
hosszan, mélyen álmodom.

Ébredj fel
Súlytalan gondolatokkal száll...
...száll a magasba!
Sírok közt könnyekből...
...folyóvá fakassza.

Erkölcs nélküli sivár világban
napról napra...
Változhat-e bármi?
Felébredünk-e valaha?
Virágot bonthat-e a tudat?

Koporsószöget felfeszítve,
rabláncaidat leszakítva,
tudatodat felszabadítva!

Ébredj fel!

Súlytalan gondolatokkal száll...
...száll a magasba!
Sírok közt könnyekből...
...tengerré fakassza.

Morajlása éltetőnk...
...s csak halkulása...
...a temetőnk!

Bízva bízok magamban...
...kérlek, higgy e szavakban.
De leginkább magadban!

Ébredj fel!

Sóhajomban fürkészem...
...létem lényegét,
s elmélkedem.
Mit is írhatnék?
Huszonkettő évet megértem én,
s mennyi minden vár reám még...
...míg húzom a toll hegyét.

Sóhajomban fürkészem...
...létem lényegét,
s elmélkedem.
Érzéseim táplálják mindazt,
mi én vagyok,
s mennyi minden vár reám még...
...míg írok és itt vagyok.

Sóhajomban fürkészve
szívem ritmusára hallgatok...
...s tollhegybe kúszó gondolataimmal,
érzéseimmel, emlékfoszlányaimmal
egy-egy pillanatot én itt hagyok!