Nyár van forrón perzsel a nap,
égeti a hőség bőröm mindennap.
Tikkasztó a hőség, a szél sem fúj,
hűsítő eső kellene úgy lenne jó.

Tengerparton fürdenénk a hullámok között,
úszni a dús habokban delfinek között.
Sétálnánk a naplementében este,
nézném a csillagokat a sétányon Veled.

Kézenfogva szaladnánk a parti fövenyen,
kavicsokat dobálnánk a tenger vizébe.
Hűs szellő fújná arcunkat kedvesem,
kellemesen érezném ott magam veled.

Ha elvesznék a habokban Te kimentenél,
két erős karoddal felemelnél.
Kivinnél a partra édes kedvesem,
csókjaiddal boritanád remegő testemet.

Apák napja alkalmából azon gondolkodám,
mivel lephetném meg az én drága Édesapám.
Süt a nap az égen és én boldog vagyok,
mert apukámnak szerető lánya vagyok.

Szeretettel köszöntöm őt ezen a napon,
legyen még velem sokáig azt akarom.
Szeretetem feléd szóban el nem mondható,
szívemben a szeretet irántad igaz szó.

Térdre borulok előtted a te középső lányod,
csókolom szerető, remegő kezedet százszor.
Sosem felejtem mit értem tettél,
mellettem voltál és felneveltél.

Virágok helyett verset írok Néked,
így köszönöm meg az elmúlt éveket.
Felnőttem és végig mellettem voltál,
ha szomorú voltam te vígasztaltál.

Fogtad a kezem soha el nem engedted,
el sem tudom mondani mennyire szeretlek.
Megölellek Téged bár mindig velem lennél,
örökre míg csak élek soha el nem engednél.

Ha éjjel egyedül fekszel az ágyadon,
s az álom messze elkerül.
Kétszemközt önmagaddal nem tagadhatod,
a lelked hova száll, repül.

Játék az élet és te játszol,
ki nevet a végén, kérdezed.
Bárhova fordul a kocka, taktikázol,
úgy nyerj, ne legyen mit vesztened.

És észre sem veszed, hogy az elmúlt perceket,
soha többe visszahozni már nem lehet.
S mit szívedbe bezársz, egy hervadó virág,
egy szóra vár, s új életre kel.

Mert könnyebb álarc mögé bújni,
mert könnyebb elfutni még akkor is ha fáj.
Mert könnyebb eltakarni mert könnyebb,
megtagadni mit a szíved szívedből kíván.

Múlnak az órák, telnek az évek,
s a lelked némán könnyezik.
Álarcba bújtatott remények,
takarják fájó könnyeid.

Játék az élet és te játszol,
a szabályokat jól ismered.
Mégis, ha van még egy dobásod,
a tétet emelni sem mered.

Nem akarok mást csak, hogy szeress,
nem akarok mást csak, hogy velem lehess.
Nem akarok mást csak téged szeretni,
mert képtelen vagyok nélküled élni.

Szívemből a szeretet árad feléd,
nem tudom hogyan estem ennyire beléd.
De nem bánom, hogy megismertelek,
mert egész életemben téged kerestelek.

Egész életemben ég a láng bennem,
ez a szerelem irántad végtelen.
Tudom te is így vagy ezzel Életem,
s tudom életem boldogan élhetem.

Szeretlek ezerszer is kimondom,
mit szívem súg csak halld meg jó?
Milyen szépen szól ez csak a tied,
ez a muzsika lelkemből dalol neked.

Csak érted élek minden percben,
érted vagyok csakis a tiéd a szívem.
Éretted dobban minden pillanatban,
szeretlek, szeretlek minden szólamban.

Szeretlek ezerszer is kimondom,
mit szívem súg csak halld meg jó?
Milyen szépen szól ez csak a tied,
ez a muzsika lelkemből dalol neked.