Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia
(senrjú)
Kérlek, adj nekem
A tudásodból csöppet.
Én jól elteszem.
*
(6 soros szakversszak)
Hatvan éves kor alatt, még egyszerűen nem is lehet bölcs az ember,
Ezért célszerű figyelni és lehetőleg megfogadni öregek tanácsát.
Persze a korral együtt -ki milyen, olyan- sem lesz mindenki bölcs ember,
Meg
A tanácsok elutasításával sem kell megsérteni a tanácsadóját.
Aki meg fiatalon csak az észt ossza, más szemében nem bölcs ember.
*
(septolet)
Sors egyenetlen,
Nehéz,
Döntés kőkemény.
Mindenkinek egy útja van
Göröngyös,
Rögös,
Éljük le tartalmasan.
Vecsés, 2020. június 10. – Budapest, 2020.07.16. - Kustra Ferenc József – íródott; 6 sorosban – a senrjú –t és a septolet –et szerző-, és poéta társam írta: Gani Zsuzsa és a címe; „Döntés”
(senrjú)
Kérlek, adj nekem
A tudásodból csöppet.
Én jól elteszem.
*
(6 soros szakversszak)
Hatvan éves kor alatt, még egyszerűen nem is lehet bölcs az ember,
Ezért célszerű figyelni és lehetőleg megfogadni öregek tanácsát.
Persze a korral együtt -ki milyen, olyan- sem lesz mindenki bölcs ember,
Meg
A tanácsok elutasításával sem kell megsérteni a tanácsadóját.
Aki meg fiatalon csak az észt ossza, más szemében nem bölcs ember.
*
(septolet)
Sors egyenetlen,
Nehéz,
Döntés kőkemény.
Mindenkinek egy útja van
Göröngyös,
Rögös,
Éljük le tartalmasan.
Vecsés, 2020. június 10. – Budapest, 2020.07.16. - Kustra Ferenc József – íródott; 6 sorosban – a senrjú –t és a septolet –et szerző-, és poéta társam írta: Gani Zsuzsa és a címe; „Döntés”
Köröttem zúgva és pörögve, nyüzsög, tolakszik mindenki.
Plakát letépők, konyhai segédek, meg a többi senki…
(Haiku)
Zsibong a tömeg,
Kavarog a hangulat,
Az est átölel.
(Apeva)
Nap
Álmos,
Menni kész,
A csend dúdol
Egy bódító dalt.
**
(Bokorrímes)
Este az alkony, hazudós… valótlan meséket mesél,
Majd reggel a napébresztő hajnalban zizzen a levél…
Nap kicsomagolja fényt, hosszú útján, lassan útra kél.
Fél a nyírfaág,
Ringatja suttogó szél,
Szuszognak a fák.
Hold
Ébredt,
Felfénylett
Ezüstösen,
Némán, boldogan.
**
Az órával, az idő is megállt, figyelek, de kutya sem ugat,
Beszóltam a süket, álló csendnek, ablakon kivitte a huzat.
Úgy tűnik, hogy ma majd jól megfeketedett este jő
Az ezt nem szeretőkben a vakrémület folyvást nő!
Lehet rajtatok betegség, vagy megfogant átok,
Ma este békét, csendet, nincs, ami hozzon rátok.
A perc csordogál,
Életek jönnek, mennek,
Sosincs változás.
Aztán
Megállt,
Megtorpant
Tátott szájjal,
Bódultan nézett.
**
Még nem volt sötét, de heves szellők kócolták a hajam,
Közben arcomat az alkony vörös vérébe mártottam.
Az éjszaka tán’ a józanság hitvilága?
Ilyen... Szembefordult fény és árnyék világa?
Ásít az este,
Rám borul a szürke éj,
Sejtelmes beste.
Egy
Szótlan
Sziluett
Még felsejlik
Széttárt karokkal.
**
(Bokorrímes)
Most már az alkony mélyült sötétje, egyre jobban a tér-betöltésre vágyakozik,
Hogy ő legyen látótérben az urak ura, már mély sötétülésbe kívánkozik.
Végtelen feletti kívánalma, hogy teljesüljön... fokozatosan nyújtózkodik.
Vecsés, 2014. július 3. – Érd., 2020. július 14. - Kustra Ferenc József – a verset én írtam, hozzájuk a haiku -t és az apevát, szerző-, és poéta társam Gani Zsuzsanna.
Plakát letépők, konyhai segédek, meg a többi senki…
(Haiku)
Zsibong a tömeg,
Kavarog a hangulat,
Az est átölel.
(Apeva)
Nap
Álmos,
Menni kész,
A csend dúdol
Egy bódító dalt.
**
(Bokorrímes)
Este az alkony, hazudós… valótlan meséket mesél,
Majd reggel a napébresztő hajnalban zizzen a levél…
Nap kicsomagolja fényt, hosszú útján, lassan útra kél.
Fél a nyírfaág,
Ringatja suttogó szél,
Szuszognak a fák.
Hold
Ébredt,
Felfénylett
Ezüstösen,
Némán, boldogan.
**
Az órával, az idő is megállt, figyelek, de kutya sem ugat,
Beszóltam a süket, álló csendnek, ablakon kivitte a huzat.
Úgy tűnik, hogy ma majd jól megfeketedett este jő
Az ezt nem szeretőkben a vakrémület folyvást nő!
Lehet rajtatok betegség, vagy megfogant átok,
Ma este békét, csendet, nincs, ami hozzon rátok.
A perc csordogál,
Életek jönnek, mennek,
Sosincs változás.
Aztán
Megállt,
Megtorpant
Tátott szájjal,
Bódultan nézett.
**
Még nem volt sötét, de heves szellők kócolták a hajam,
Közben arcomat az alkony vörös vérébe mártottam.
Az éjszaka tán’ a józanság hitvilága?
Ilyen... Szembefordult fény és árnyék világa?
Ásít az este,
Rám borul a szürke éj,
Sejtelmes beste.
Egy
Szótlan
Sziluett
Még felsejlik
Széttárt karokkal.
**
(Bokorrímes)
Most már az alkony mélyült sötétje, egyre jobban a tér-betöltésre vágyakozik,
Hogy ő legyen látótérben az urak ura, már mély sötétülésbe kívánkozik.
Végtelen feletti kívánalma, hogy teljesüljön... fokozatosan nyújtózkodik.
Vecsés, 2014. július 3. – Érd., 2020. július 14. - Kustra Ferenc József – a verset én írtam, hozzájuk a haiku -t és az apevát, szerző-, és poéta társam Gani Zsuzsanna.
Városunkban tegnap
Besétált egy elefánt.
Elhagyta távoli otthonát,
Mert egy kis változást kívánt.
Leállt az összes forgalom,
De ő viszont tovább haladt.
Itt-ott egy jót trombitált,
És a nép megriadva szerte szaladt.
A városligetben lelassult,
Aztán nyugodtan megállt,
És bármi habozás nélkül
Feldöntött egy pálma fát.
Az egyéb fáknak lombozatát
Buzgón kezdte legelni,
Aztán a szökőkút tartalmát
Mohón kezdte kiüríteni.
Már kijött a rendőrség,
És nyomában a katonaság,
Az állatvédők viszont kérték,
Hogy az elefántot ne bántsák.
Végül is e testes vendég
Szépen el lett kábítva,
És egy daru segítségével
Egy teherkocsira felrakva.
Aztán visszakerült a vadonba,
Mert ott volt igaz otthona,
Hol boldogan élt míg meg nem halt,
De de inspirált egy gyerekdalt.
Besétált egy elefánt.
Elhagyta távoli otthonát,
Mert egy kis változást kívánt.
Leállt az összes forgalom,
De ő viszont tovább haladt.
Itt-ott egy jót trombitált,
És a nép megriadva szerte szaladt.
A városligetben lelassult,
Aztán nyugodtan megállt,
És bármi habozás nélkül
Feldöntött egy pálma fát.
Az egyéb fáknak lombozatát
Buzgón kezdte legelni,
Aztán a szökőkút tartalmát
Mohón kezdte kiüríteni.
Már kijött a rendőrség,
És nyomában a katonaság,
Az állatvédők viszont kérték,
Hogy az elefántot ne bántsák.
Végül is e testes vendég
Szépen el lett kábítva,
És egy daru segítségével
Egy teherkocsira felrakva.
Aztán visszakerült a vadonba,
Mert ott volt igaz otthona,
Hol boldogan élt míg meg nem halt,
De de inspirált egy gyerekdalt.
A hajnal nem vörös, de szép citromsárga.
A kelő nap sugara, mint több szál spárga
Kihúzva fölöttünk bizonyítja… új napra virradtunk.
Mi, jól kihúzzuk magunk, még a Nap is felkelt miattunk!
Csendesen kel, de nem pirul a hajnal,
Aranyosan ébreszt, lágy madárdallal.
Sötétség megszűnik, mérgesen, búcsú nélkül megy el,
Felkel a nap és a sugara… lágyan, de átölel.
Vecsés, 2012. augusztus 5. - Kustra Ferenc József
A kelő nap sugara, mint több szál spárga
Kihúzva fölöttünk bizonyítja… új napra virradtunk.
Mi, jól kihúzzuk magunk, még a Nap is felkelt miattunk!
Csendesen kel, de nem pirul a hajnal,
Aranyosan ébreszt, lágy madárdallal.
Sötétség megszűnik, mérgesen, búcsú nélkül megy el,
Felkel a nap és a sugara… lágyan, de átölel.
Vecsés, 2012. augusztus 5. - Kustra Ferenc József
A villám, váratlanul lecsapott a csendes eső csendjébe,
Idegingerlő élességgel és dermesztően... fényességbe!
Füstdrapériák lógtak, de eső lemosta őket a földbe…
Aludtam a csendes eső, halk, motoszkáló neszezésébe,
Tette álmot pihentetővé, földöntúli létezésébe.
Fránya villám, neveletlen, zajong, a maga nyerseségébe.
Rosszul ébredtem, felijedtem, hirtelen éltem... létezésben,
Mert az ébredésem gyors volt, álmom elmerült a feledésben.
Villám, több nem jött, elment az eső, feloldódott semmiségben.
Ekkora villámcsapástól vegyes érzéssel lehet ébredni,
És emberben, ijedtében, gyorsan, félelem kezd gyülemleni.
Fokozatos ébredés híján, kell oly' terebélyesen kelni.
Vecsés, 2015. február 28. – Kustra Ferenc József
Idegingerlő élességgel és dermesztően... fényességbe!
Füstdrapériák lógtak, de eső lemosta őket a földbe…
Aludtam a csendes eső, halk, motoszkáló neszezésébe,
Tette álmot pihentetővé, földöntúli létezésébe.
Fránya villám, neveletlen, zajong, a maga nyerseségébe.
Rosszul ébredtem, felijedtem, hirtelen éltem... létezésben,
Mert az ébredésem gyors volt, álmom elmerült a feledésben.
Villám, több nem jött, elment az eső, feloldódott semmiségben.
Ekkora villámcsapástól vegyes érzéssel lehet ébredni,
És emberben, ijedtében, gyorsan, félelem kezd gyülemleni.
Fokozatos ébredés híján, kell oly' terebélyesen kelni.
Vecsés, 2015. február 28. – Kustra Ferenc József
