Igen fáj sikertelenségem,
De tudom, rossz korban születtem.
Bízok, majd lesz valahogy.

Születhettem volna ez előtt,
Pont száz évvel… sokkal ez előtt.
Bízok, majd lesz valahogy.

Úri világ volt... és kellemes,
Magamfajta benne sikeres.
Bízok, majd lesz valahogy.

Ott számított ész, úri modor,
Ki lehetett ugrani sorból.
Bízok, majd lesz valahogy.

Ma társadalom csak széthullik,
Emberi érték végleg kopik.
Bízok, majd lesz valahogy.

Eldurvult, gépies lett élet,
Megszűnt minden, mi meghitt szeglet.
Bízok, majd lesz valahogy.

Mi tartja össze embereket?
Nem értékeli értékeket!
Bízok, majd lesz valahogy.

Életem igen sikertelen,
PLB, de folyvást rágódók életen.
Bízok, majd lesz valahogy.

Budapest, 1997. november 29. – Kustra Ferenc József

Minden íróember szívében oly' hevesen ég a vágy,
Ez aztán nyugtot egy kicsi-apró percig sohasem hágy!
A vágy is véglegesen él benne, az eszében, a lelkében,
Sírba sem megy, míg „A” művét 'legjobbra' meg nem írta egészben.

A sírok éje, már akár le is szállhat reám,
A legszebb versem, már azonnal meg is írhatnám…
A sírok éje, már akár le is szállhat reám.

Verset megírni nem tudom, lelkemben van könnyekkel írva,
Pedig van papirom, mi témát várja… tenta, írást várja…
Verset megírni nem tudom, lelkemben van könnyekkel írva.

Így aztán a legszebb versem nem olvashatta még soha, senki,
Pedig e költeményem olyan-búsan csodaszép. Versem lelki…
Így aztán a legszebb versem nem olvashatta még soha, senki.

Vecsés, 2023. december 9. - Kustra Ferenc József

Régen a seregben
Az estéli csöndben
Ahogy a rideg lépcsőkön
A szürke épület
Előtt ültem
Agyamban
A csontvelőben is
Sokszor éreztem
Ahogy sajgott a napi
Üvöltözők
Hullazöld
Bakancs-kultusza
Ezerkilencszáznyolcvanháromban.
....
Nem háremben...
A seregben.

A Nő...

Aki az élet
Mint a végtelen folyama
A gyönyörű
Mint a Földanya maga.

A csillag
Mely körül forog a világ
Aki az otthon
Ahol ölel a puha ágy.

Aki a szerelem
Mint a tűz vihara
A szeretet
Mint az éltető manna.

A gyógyír
Mely forraszt minden sebet
Aki a virrasztó kéz
Mely ápolja a beteget

Akit áldani kellene
Minden nap az évben
De csak egy jutott
Mert beéri kevéssel

Ő az aki
Mint a természet
Szeszélyes
Mégis óv és éltet.

Ő az aki
Naponta megölelhető
Az aki Tisztelendő
Ő , a drága Nő.

A mű mikor terem
A kiállítóterem
Még csak nem is sejti
Mi fán terem
A jövedelem
Gyümölcse.

Szegény Vincent
Néha egy cent
Is jót tett
Volna vele
A jótett
De semmi kiállítás
Nem teremtett
Sem termet
Sem hajlandóság-tettet
Így szegénységben
Lett
Eltemetett.

Bezzeg Dalí
A vagány deli
Tudta
Hogy megteremti
Művészi profitját
És ezért is
Volt zseni.
Vagy picasso...
Aki cascó
Nélkül is biztosította
Hogy képei frankó
És sokáig időtálló
Legyen
Egyszerűen - perfectó.

Van aki korát
Hosszan megelőzi
Van aki csak mellőzi
Akad aki egyedien egyéni
És van aki
Saját korát
Sem tudja utolérni.