Az ész a bajnok? hétköznapi pszichológia

Az ész mindig hiszi, úgy tudja, hogy ő a bajnok,
Meg folyvást azt hiszi, ide hiába jönnek a bajok.
Meg van győződve a saját igazáról, meg ő a legjobb,
Mindenki ennek alapján ítél, mert tudja ő a legjobb.
*

Az ész sokszor dolgozik, de nem is gondol semmit,
Csak dönt, csak sugall, irányít... azt a jó-mindenit!
De ha egyszer ilyen az agykérgi állomány, a fehérje,
Nincs mit tenni, ember ebből kell, hogy adatokat lekérje...
*

Szerelmetlenség, boldogtalanság, sikertelenség,
Agyunkban, mint képzetet hoz létre, ez egy jelenség,
Ez a bensőnk, ezt ócsárolni tisztességtelenség.

Vecsés, 2015. július 31. ? Kustra Ferenc ? verses eszmefuttatás

Csendes őszi hétvégén,
útra kelünk te meg én,
ősz a kedves évszakom,
útra kelünk vonaton.

Vonat füstje messze száll,
sok szép helyen meg - meg áll,
élmény ez az utazás,
napfény ragyog mi reánk.

Völgyről fel és völgyre le,
visz a vonat messzire,
remek ez az utazás,
csodáljuk a sok szép fát.

Zöld fenyők közt robogunk,
visz szerelem vonatunk,
hegyoldalnak árnyéka,
csodás fények játéka.

Másik oldal aranyban,
rásüt napnak sugara,
ősz színeit csodáljuk,
kézen fogva megállunk.

Boldogság így megállni,
forró csókot váltani,
madárdalra eszmélni,
szép szemedre ránézni.

Tova robog vonatunk,
sok szépséget csodálunk,
egymást nézve derülünk,
őszbe borult szerelmünk.

Ősz adta kirándulás,
veled kedves oly csodás,
fogd a kezem örökké,
nem baj hogyha jő' a tél.

E szerelem vonatunk,
oly' boldogan utazunk,
majd végállomáshoz ér,
utazásunk véget ér.

Vörös rózsa reszkető kezemben,
gyógyulás halovány reménye,
lélek harc, állandó küzdelem,
idő múlásával már reménytelen.

Bizalom? Már tovaszállt lelkemben,
szívem gyógyulása oly reménytelen,
szebb jövő? Már nem juthat nekem,
marad a múlt, összetört szívemben.

Fáj, a lélek ölő bizonytalan jelen,
messze jár boldogságom, s kedvesem,
megtalálni nem fogom, bár keresem,
összetört szívvel ez reménytelen.

Csendes őszi erdőt járjuk, én és a párom,
kéz a kézben, avar közt boldogan sétálok,
szeretetét érzem, kezének szorításán,
szempilláim lehunyom, szívemben boldogság.

Bárányfelhő vándorol, kopasz ágak körül,
nagy utat megtéve, a magasban elterül,
felvillan fényesség a bárányfelhős égen,
nap, bágyadt sugarait, szórja szerte széjjel.

Láng színű, száraz levelek, hullnak elibénk,
keringőzve hozzák nekünk, ősz üzenetét,
rozsdás, sav nem járta szív alakú levelét,
mint áradat, a fa alatt lágyan terül szét.

Csodás fényesség ragyog páromnak szemében,
mint a villám, láng lobban szerető szívemben,
felnézünk a sötét égre, sok csillag ragyog,
mintha búcsúznának, a zsongásukat hallom.

Kéz a kézben indulunk avar lepte úton,
elkísér a halk nesz, lábunk alatt morgón,
mintha macskaalom terítené csodás utunk,
ezen jót derülve, otthonunkba jutunk.

(3 soros-zárttükrös)
A csípős októberi reggel, jó nedves ködre virradt,
Látni nem lehetett, a fény-erősödött, Nap is haladt?
A csípős októberi reggel, jó nedves ködre virradt.

(haiku)
A deres tájra,
Ködlepel ereszkedett.
Csípős virradat.
*

A köd remekül eltakarta a kiskert levéltelen bokrait,
Nem látszott, de az ágakról vízcseppek érték a bokrok gallyait?
A köd remekül eltakarta a kiskert levéltelen bokrait.

(septolet)
Ködfoltok,
Szürke pontok,
Idő konok.

Pőre bokrok
Ágai vizesek,
Ám láthatatlanok.
Hallom, huppannak vízcseppek.
*

A kutya sem ugatott, házában nem látta van-e inzultáció,
Az orrát is hátrébb húzta, onnan nézte, hogy ködben nincs látnivaló?
A kutya sem ugatott, házában nem látta van-e inzultáció.

(sedoka)
Álmosan ásít
Házában a vén kutya.
Ő sem lát semmit, - neszez.

Ködös hajnalban
Még a vén kutya se lát.
Ásítva nyújtózkodik.

Vecsés, 2019. szeptember 11. ? Szabadka, 2020. március 20. ? Kustra Ferenc ? a versszakokat én írtam, alájuk a haikut, septoletet, sedoka ?t, szerző és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: Csípős virradat.