Esélyeink egyformák,
nem vagyunk mi rabszolgák!
Szabadoknak születtünk,
ám kicsit eltévedtünk.

Gondolkodtak helyettünk,
sekélyes lett életünk,
mi helyettünk álmodtak,
reánk őrként vigyáztak!

Volt csak kötelességünk,
álmodozni nem mertünk,
gondolkodás eszközét
agyunkból kiszerelték.

Mostantól ez másként van,
gondolkodó agyunk van,
eszünket visszakaptuk,
néhányan már használjuk.

Használd Te is, van mire,
gondolatod ereje,
gazdaggá tesz, meglátod,
ha
teremtőként használod!

Elolvadt a régi hó,
tudatos gondolkodó
lettél, éljél hát vele,
láss neki és fogj bele!

Merj álmodni és hinni,
örök lénnyé fogsz válni!

Magyarország lakói oly nagyon büszkék vagyunk,
elismerést a világból igen sokat kapunk.
Sikeres embereink világszerte ismertek,
zeneszerzők, tudósok, írók, festőművészek.

Bartók Béla, Irinyi, Szabó Magda, Szinyei,
Fischer Annie, Kempelen,Jókai Mór, Munkácsy.
E néhány név e versben csak pár csepp a tengerben,
felsorolni az összeset szinte lehetetlen.

Van egy másik "művészet", hol világelsők vagyunk,
cigarettát a világon a legtöbbet szívunk.
Önmérgező életmód, oxigénmentes élet,
nem emeli, rontja a rólunk alkotott képet.

Második helyre tették az alkohol fogyasztást,,
ezért látni fakó arcot és sok sötét aurát.
Utolsóként kullogunk, nagyon keveset mozgunk,
kevés az energiánk, halványak a mosolyunk.

Kedves Magyar Társaim, meg kellene fordulni,
nem e kategóriákban kell hírnevet szerezni!

Fontold meg végre a szeretet fontosságát,
fogadd el mindennapi létjogosultságát.
Nélküle az élet egy feltöretlen ugar,
gyomok hátán gyomok, mely szívet, s lelket takar.

Ne hagyd ki az életedből, ne hagyd elmenni,
szeretne Ő Nálad is lelked része lenni.
Add meg Neki hát Te is a lehetőséget,
varázsolni fog Neked is boldog életet.

Ne tagadd meg Tőle az igazak álmát,
éld át jelenlétének bizsergő hatását.

Vihar után nagy csend és romok
a szivembe nem hagyott mást csak nyomot
Holnapra újra épül minden amit leromboltál
Ez ami tönkrement és újraépült most már mindent kiáll

Látni a világot újra boldognak lenni
a pillanatok nem múlnak el soha mert nem csak ennyi
Valakiért mindig küzdeni kell ha még nem is vesz észre
Becsüld meg őt az igyekezetére és törekvésére

Holnap már új világ tárul szemünk elé
Ami volt elmúlt haladunk a jövő felé
Vársz egy pillanatot vagy egy évet vagy csak pár hónapot
Igazából csak ebből tanulod meg értékelni és ha megy a boldogságot megkapod!

Előkerül néha pár gyerekkori képem,
összeszorul szívem,könnyes szemmel nézem!
Tudom,hogy hibáztam és okoztam sok gondot,
olyan ember nincs,ki semmit el nem rontott!

Végtelen űr tátong múltam s jövőm között,
úrrá lenni nem tudok,bús jelenem fölött!
Örök vihar tombol lelkem tüzes egén,
egy ismeretlen világ nyújtja kezét felém!

Arra vágyom mindíg,hogy újra boldog legyek,
ne állják el utamat sziklák,vízek,hegyek!
Repülni a magasban jobb életet várva,
távolodik múltam,de nem nézek már hátra!