Vágyom a szádra
Mit ígértél mára
Csókodnak tüze
Szívemnek csengő
Ajkunkkal pecsételendő
Olvadok Tőled
Mert vágyom a hőre
Találtam Rád a nőre
Érzékeny vagyok
A szívemre hatott
Szerelmem irántad
Most sokkal nagyobb
Mit táplálni hagyok

Szerelem és vágy nagyok
Mit Te és én akarok
Megkapod és nem siratod
Csókolsz mert csókodat akarom
Szerelmes tested ível a karomban
Vágytól lüktető tested
Az extázist keresed
Már nem mondasz nemet
Mit akarok mindent lehet
Már nem is vagy a földön
Messzebb a legmagasabb hegyen
Hová most repítelek, csúcs a köbön.

Felhők mögül előjön a Nap
Fényes sugarával lágyan simogat
Felszárítja arcodról
A legurduló könnyeket
Mely az örömtől könnyezett
Forró karjaival átöleli tested
Szebbet a jó Isten sem festett
Elengeded magad a lágy öleléstől
Szabadulni sem tudsz a követéstől
Átengeded tested a vágynak
Ölelésem csókom már várnak
Csukva van a szemed csak álom

Nyisd ki a valóságot látod
Éreztem és tudtam
De ne vagyok látnok
Szerelmes ölelésnek
Semmi nem vet gátat
Végig szalad csókom
A nyakadon érzed
Tüze nem a Naptól ég így
Selyemből szőtt ajkad
Még többet akarnak
Izgatottan tőr előre nyelved
Megkapja, enyémet akarja
Szerelem a csókod
De szavaz a tested
Jó meg a jó,összeforrnak ketten

Kisüt a Nap végez a téllel
De még kicsit küzd a széllel
Felkapja a sok falevelet, a régit
Megszédíti repíti, majd az égig
Tapsolnak a falevelek
Zörgő hangot adnak
Szél őket leteszi
Új helyet kapnak
Felragyog a napsugár
Simogatja arcom
Majd elsiet, kicsit még
Hideggel harcol
Gyengül a tél e harcban
Megfutamodik
Majd látjuk a kanyarban

Bólogatnak fák bokrok
Nagyokat erre
Elűzi meleg a hideget
Nem mennek perre
Felolvad a jég is a Dunán
Vadkacsák mennek úszni
Egymás után
Ragyog a Nap
Hóember meghajol előtte
Úgy is marad
A meleg derékba törte
Rügyek mit eddig hó takart
Nyújtózkodik nagyot
Pattanni akar

Elmegy a mogorva tél
Nem siratja senki
Nem szeretik
Utána senki nem fog menni
Nagyot sóhajt a kémény
Végre vége a télnek
Neki is nagy élmény
Nem zaklatják tán egy évig
Nyugodtan hagyják henyélni
Lélegzik a föld is nagyokat
Üdvözli a Napot,ragyoghat
Összefogott minden
Hogy elűzze a telet
Közös harc gyümölcse
Jó csak így lehet
Uralkodók majd váltják egymást
Trónt kap három évszak
Ki mind más

Igen! Emlékszel rá?
Amikor ebéd előtt
A kocsiban azt kértem
Hogy úgy döntsél
Ne fájjon az Nekem
Kérés volt tisztességes
Szerintem, úgy éreztem
Ismét hittem neked
Miért? az okát tudod

De köszönöm kedvességed
Időpontot kérek tőled
Mikor jövök s megölellek
Nem vagyok egyszerű eset
Tartozom azok közé
Kik kevesek
Csalódtam már sokat
Olyan emberben
Kiben megbíztam teljesen

Nevettem már könnyeken
Könnyeztem nevetésemen
Ütöttek, rúgtak
Én felálltam
Ültem és tovább tűrtem
Egyetlen pofon sem
Ejtett Rajtam sebet
Kitéptem a szívem
És adtam oda Neked
Dobtad porba nem kellett

Megtanultam megbocsájtani
Megbocsájthatatlant elfelejteni
Mit más soha
Képes nem tenne Veled
Tanultam és megbuktam
Felálltam újra
De ismét a földre rogytam

Éltem az életem
Olykor temettem lényem
Még is itt vagyok
Készen arra,hogy megmutassam
Az élet lehet mostoha
Bármilyen kemény
Élni, végigcsinálni érdemes
Újra felállni, van remény!

Hajnalban elmentél dolgozni
Majd megjöttél,hazaértél
Egész nap vártalak,sütöttem
Főztem,hogy jól kínáljalak
Dolgozni voltál,elfáradtál bizony
Leülök Melléd, még ebédelsz
Elnézem,hogy eszel
Szememet Rólad, le nem veszem

Egész nap nyomtad,varrtad a ruhát
Jó munkád gyümölcse,megfizetik csúnyán.
Elmúlt már régen,vagy rabszolgaság csupán?
Kilenc órás munka,kikészül a szem is
Kemény a munka,megfizetik, nem is
Munka végeztével,sietsz hozzám haza
Szerelmes öleléssel, csókkal várlak

Örülök,itthon vagy,jobb kedvűnek látlak
Betelni Veled, nem tudok tán soha
Végtelen szerelemnek,eljött hát a kora
Selymes kis kezedet,mely annyiszor simogat
Őket,tenyerembe zárom,ajkam csókolgat
Majd ebéd után fáradt,kicsi tested
Elnyúl az ágyon,majd egy idő múlva
Mint Csipke Rózsikát,csókom felébreszt