Hegyek mögött dideregve
Szél hordja szét
A meglapult nap
Szürkület hidegét .
Harmatot sóhajt a folyó
Suttogó világra
Ablakokból neonfény tapad
A közeli fákra.
Meghívás nélkül kopogat
Sok megfáradt gondolat.
Reszkető levelek tapsolnak
Ahogy ott ülök a fa alatt.
Törzse mozdulatlanságát
Megosztja velem
Hozzá dőlve
Társa lettem .
Hallgatjuk a tücsökzenét.
Nappali illatot
Lehel a szunnyadó föld nedve
Pipacsokkal keveredve
Még egyszer mára felfénylik
A hűvös naplemente.
Az árnyék elolvad
A nyirkos fű közt nesztelen
Holnap újra megkeresem
Emlékeim közt a napot
Amelyről álmodozhatok.
Zuhan az est palástja
A messzeségbe nyúló tájra
Rám kacsint huncutul
Egy csillag fénnyalábja
Álmot küld szemem sarkába.
Ennyi elég volt mára.
Szél hordja szét
A meglapult nap
Szürkület hidegét .
Harmatot sóhajt a folyó
Suttogó világra
Ablakokból neonfény tapad
A közeli fákra.
Meghívás nélkül kopogat
Sok megfáradt gondolat.
Reszkető levelek tapsolnak
Ahogy ott ülök a fa alatt.
Törzse mozdulatlanságát
Megosztja velem
Hozzá dőlve
Társa lettem .
Hallgatjuk a tücsökzenét.
Nappali illatot
Lehel a szunnyadó föld nedve
Pipacsokkal keveredve
Még egyszer mára felfénylik
A hűvös naplemente.
Az árnyék elolvad
A nyirkos fű közt nesztelen
Holnap újra megkeresem
Emlékeim közt a napot
Amelyről álmodozhatok.
Zuhan az est palástja
A messzeségbe nyúló tájra
Rám kacsint huncutul
Egy csillag fénnyalábja
Álmot küld szemem sarkába.
Ennyi elég volt mára.
Hosszú sorban állva
Egy birokratikus tábla
Mögött
Szemembe csapódott
Váratlan meglepetéssel
A barátság értéke
A nosztalgikus ifjúság fénye
Hogy szívemből a vér
Melegen tódult arcomba
S majdhogy nem dadogva
Kitártam karom
Úgy öleltem régi barátom...
Öröm s emlékek zamata
Kavargott ott bennem
Jóidőben jóhelyen
Itt kellett most lennem
Szó szót váltott
A derűs pillantásban
A nap is mosolygott
E nagy találkozásban
Más utakon jártunk
És próbára tett a kor
De olykor
Összeért szellemünk
És a tartás hűsége
Megmaradt még bennünk.
Kávét s bort szopogatva
Meséltünk még volna
E rohanó világban
Mert a téma kifogyóba
Nem került a polcra
Csak az idő szűkös
Beszorult a mába
Így aztán a többit
Hagytuk valamikorjára.
Egy birokratikus tábla
Mögött
Szemembe csapódott
Váratlan meglepetéssel
A barátság értéke
A nosztalgikus ifjúság fénye
Hogy szívemből a vér
Melegen tódult arcomba
S majdhogy nem dadogva
Kitártam karom
Úgy öleltem régi barátom...
Öröm s emlékek zamata
Kavargott ott bennem
Jóidőben jóhelyen
Itt kellett most lennem
Szó szót váltott
A derűs pillantásban
A nap is mosolygott
E nagy találkozásban
Más utakon jártunk
És próbára tett a kor
De olykor
Összeért szellemünk
És a tartás hűsége
Megmaradt még bennünk.
Kávét s bort szopogatva
Meséltünk még volna
E rohanó világban
Mert a téma kifogyóba
Nem került a polcra
Csak az idő szűkös
Beszorult a mába
Így aztán a többit
Hagytuk valamikorjára.
A szobában áll a bál
Kismester most muzsikál
A billentyűket üti-veri
A ritmust lazán megkeveri
Úgy remek a melódia
Hogyha nincsen neki párja
Egyszerre szól vidám dúrban
Dixi jazz és sving stílusban
A kis mester új zenéje
Felkerült a lista élre
Nem hasonlít semmi másra
Csak a legjobbik nótára
Nagy sláger lett azon nyomban
Minálunk az otthonunkban
Ha a gyermek zongorázik
Az egész ház kivirágzik
Kismester most muzsikál
A billentyűket üti-veri
A ritmust lazán megkeveri
Úgy remek a melódia
Hogyha nincsen neki párja
Egyszerre szól vidám dúrban
Dixi jazz és sving stílusban
A kis mester új zenéje
Felkerült a lista élre
Nem hasonlít semmi másra
Csak a legjobbik nótára
Nagy sláger lett azon nyomban
Minálunk az otthonunkban
Ha a gyermek zongorázik
Az egész ház kivirágzik
Lépted alig érint talajt
Miközben bimbózik nyomában
Szívek óhajával
Egy szerényen kedves
Tettekkel lendületes
Üde-fénylő ragyogás.
Csillag születik a pillantásban
Amerre tekinteted veted
A remény angyala száll
Sokak szemében
Kapaszkodnak
Mosolyod erejében.
Páratlan jellemben
Az egyéniség kivételes
Összehasonlíthatatlan
Vonzáskörében tündököl
Ezernyi hálás köszönet
Mely mind Téged illet.
A gyötrelem nyomasztó
Súlya megolvad
Érintésed alatt szétfolyik
Csermely erekben
Még egyszer
A hit újra
gyökeret ver.
A megfáradt életet
Ápolja két kezed
S ha olykor kimerülten
Könnyed lecseppen
Lelkedben
Feletted az angyalod
Megkettőzi erővel akaratod
Bűvös pálca trükkös kalap
Nincs kéznél a nap alatt
A kór szolgálatában
Csak alázat van
Sokszor
Ünnepek s család hiányában.
Miközben bimbózik nyomában
Szívek óhajával
Egy szerényen kedves
Tettekkel lendületes
Üde-fénylő ragyogás.
Csillag születik a pillantásban
Amerre tekinteted veted
A remény angyala száll
Sokak szemében
Kapaszkodnak
Mosolyod erejében.
Páratlan jellemben
Az egyéniség kivételes
Összehasonlíthatatlan
Vonzáskörében tündököl
Ezernyi hálás köszönet
Mely mind Téged illet.
A gyötrelem nyomasztó
Súlya megolvad
Érintésed alatt szétfolyik
Csermely erekben
Még egyszer
A hit újra
gyökeret ver.
A megfáradt életet
Ápolja két kezed
S ha olykor kimerülten
Könnyed lecseppen
Lelkedben
Feletted az angyalod
Megkettőzi erővel akaratod
Bűvös pálca trükkös kalap
Nincs kéznél a nap alatt
A kór szolgálatában
Csak alázat van
Sokszor
Ünnepek s család hiányában.
A szomszéd háború mellett, kialakult a Közel-Keleten egy nagyon is véresebb háború…
(leoninus)
Fekete-konok kosok, nem vagytok mások: érzéstelen békegyalázók!
Fekete-konok kosok, nem vagytok mások: érzéstelen háborút fokozók.
Fekete-konok kosok, nem vagytok mások: érzéstelen háborús uszítók
Fekete-konok kosok, nem vagytok mások: érzéstelen tömeggyilkosok.
Fekete-konok kosok, nem vagytok mások: érzéstelen családírtók.
Fekete-konok kosok, nem vagytok mások: érzéstelen emberírtók.
Fekete-konok kosok, nem vagytok mások: érzéstelen hűtlen csókírtók.
Fekete-konok kosok, nem vagytok mások: érzéstelen eszkalálók!
*
(3 soros-zárttükrös)
Fekete-konok kosok, jól össze játszottatok, az erre vevő össze játszókkal,
Fekete-konok kosok, össze játszottatok, más dupla háborúját akarókkal.
Fekete-konok kosok, jól össze játszottatok, az erre vevő össze játszókkal.
*
(senrjon)
Oly beteg a lelketek,
Ehhez már nem kell nektek vírus…
Halált hordozók!
Egész nap látom TV -t, benne
Bombázások és robbantások…
Halált hordozók!
Látni még harckocsikat,
Ha kilövik, személyzet bent vész…
Halált hordozók!
*
(anaforás, önrímes)
Ha már gazdag vagy, még gazdagabb akarsz lenni.
Ha gazdagabb vagy, nagyon gazdag akarsz lenni.
Ha nagyon gazdag vagy Te akarsz parancsoló lenni.
Ha már parancsoló vagy ágaskodó akarsz lenni.
Ha ágaskodó vagy, nem akarsz harangozó lenni…
Vecsés, 2023. október 24. – Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi, már eszkalálódott háborús és nagy világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV. híradókban egész nap mutatják a valóságot…
(leoninus)
Fekete-konok kosok, nem vagytok mások: érzéstelen békegyalázók!
Fekete-konok kosok, nem vagytok mások: érzéstelen háborút fokozók.
Fekete-konok kosok, nem vagytok mások: érzéstelen háborús uszítók
Fekete-konok kosok, nem vagytok mások: érzéstelen tömeggyilkosok.
Fekete-konok kosok, nem vagytok mások: érzéstelen családírtók.
Fekete-konok kosok, nem vagytok mások: érzéstelen emberírtók.
Fekete-konok kosok, nem vagytok mások: érzéstelen hűtlen csókírtók.
Fekete-konok kosok, nem vagytok mások: érzéstelen eszkalálók!
*
(3 soros-zárttükrös)
Fekete-konok kosok, jól össze játszottatok, az erre vevő össze játszókkal,
Fekete-konok kosok, össze játszottatok, más dupla háborúját akarókkal.
Fekete-konok kosok, jól össze játszottatok, az erre vevő össze játszókkal.
*
(senrjon)
Oly beteg a lelketek,
Ehhez már nem kell nektek vírus…
Halált hordozók!
Egész nap látom TV -t, benne
Bombázások és robbantások…
Halált hordozók!
Látni még harckocsikat,
Ha kilövik, személyzet bent vész…
Halált hordozók!
*
(anaforás, önrímes)
Ha már gazdag vagy, még gazdagabb akarsz lenni.
Ha gazdagabb vagy, nagyon gazdag akarsz lenni.
Ha nagyon gazdag vagy Te akarsz parancsoló lenni.
Ha már parancsoló vagy ágaskodó akarsz lenni.
Ha ágaskodó vagy, nem akarsz harangozó lenni…
Vecsés, 2023. október 24. – Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi, már eszkalálódott háborús és nagy világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV. híradókban egész nap mutatják a valóságot…

Értékelés 

