Élet összefoglaló…

Megszülettünk
Emberré lettünk…

(10 szavas)
Megszülettünk, felnőttünk, jövőt reméltünk.
Hittük emberek leszünk! Vajon azok lettünk?
*

Volt egy hosszú létünk,
Valamilyen életünk!

Sok év van mögöttünk,
Éltünk, küzdöttünk, boldogságot mégis keveset leltünk.
*

Utódok sírnak érettünk,
És elemzik, elmúlt életünk…

Talán gyerekeink, unokáink könnyet ejtenek értünk,
Rólunk beszélnek… őrzik emlékünk.

Vecsés, 2017. április 2. – Szabadka, 2018. június 14. – Kustra Ferenc – A kétsoros verset én írtam, alá a 10 szavasokat: szerző-, és poéta társam, Jurisin, Szőke Margit. A 10 szavasok címe:”Őrzik-e emlékünk?” A kétsorosaim, hosszított szótagszámúak…

Rian fejemben a fagyott sejttömeg.
A puszta szeretetből katasztrófa
Épül, véres agyam vár parancsszóra.
Analízál majd kételyt szór a löveg.

Eddig jó lélek hordozója voltam,
Mégis elönt a tengernyi aljasság.
Pillanat tört e reám, mint balgaság
Vagy a pillanatba magam tapostam?

Mérhetetlen gonosz, igazán emberi.
Mindig is ott volt a mezsgye, amin túl
Mindent mi vagyok a vágy felülmúl.
Zsigeri célomnak nem tiszták eszközei.

Kegyetlenül hasogatja lelkem a leány.
Igaz jót kerestem, szépet találtam.
Főbűnök táncolnak, én is beszálltam,
Egyik hívja másikat, nem nehéz talány.

Mivé lettem én? Bölcs vadállattá.
Mi voltam? Ember ki nem válhatott naggyá.

Hogy a megmacskásodott lábaimat kicsit járassam
Életvonatom lépcsője mellé csak úgy leugrottam…
De a korlát fogantyút elengedni egyszerűen nem tudtam,
Így aztán kényszer kapaszkodva egészségügyileg futottam!

Futottam lihegve, sínköveken botlottam, bukdácsoltam,
Elmúlt szereteteken erősen izzadva meditáltam!
Elemezgettem és úgy láttam, hogy itt nem változott semmi… gondoltam,
Életemben mindig hátrányom volt, mert én szerettem és nem molyoltam.

Szó szerint, alig van olyan ember, aki tud is szeretni,
Szó szerint, alig van, aki tud, és nem tudja kimutatni…
Szó szerint, kilencvenhat-hét százalék nem is tud szeretni!

(3 soros-zárttükrös)
Engemet gyermekkoromban ősök, kizárólag szeretetre neveltek,
És életemben meg körülvettek a hihetetlenül szeretetlenek…
Engemet gyermekkoromban ősök, kizárólag szeretetre neveltek.

(3 soros-zárttükrös, önrímes)
Negyvenhat nappal a tizennegyedik születésnapom előtt,
Lecsapott az életménkű, feljött a vörös köd anyám előtt...
Negyvenhat nappal a tizennegyedik születésnapom előtt.

Családomnak vége lett! Utóbb kiderült, hogy anyám végzetesen beteg volt,
Apámnak, előttem mondta, hogy most menj el, délutánra gyere ruháidért.
Apám meg elkullogott, holott a fél ház a nevén volt,
Én meg csak néztem, hogy ő ezen eljárást ki nem kódolt...

Letaglózott semmi üressége, ami hevesen rám robbant,
Majd a falnak vágott és szeretetre vágyó lelkem ott robbant.
Közben meg szeretném hinni, hogy nem csak szeretet vesztese vagyok,
Egyszer még eljön az idő, hogy kihirdetik, a győztes én vagyok!
A pech bilincse azonban, hosszú évek alatt bizony, rég rám rohadt,
És nincs is senkim, ki nevetve kioldaná a picinyke zárakat…

Vannak kiknek a hátrányuk utóbb még az előnyük is,
De én? Immár a függönygördülésem előtt, nem csakis!

(Senrjon)
Megmaradt a hátrányom…
Marad hátrányom, ösztönt élem....
Már ösztönöm sincs…

Vecsés, 2021. március 16. – Kustra Ferenc József

Első pillantásra beléd szerettem,
és szívem halk szavát követtem.
Üvöltöttem volna a világnak, hogy megtaláltalak,
de lassú, halk léptekkel biztosabb volt a válasz.
Kell, hogy erős legyek, önmagam, egyedül,
és így talán a Te szíved az enyémmel rezdül.
Lágyan, finoman, egymást érezve lényünk megnyílik egymás felé,
érzem lelked érintésének mélységét, mely csak hozzád vezet, nem másfelé.
Tudom, hogy együtt erősek vagyunk, egymásból meríthetünk,
és a világ elhalkul, és ketten vagyunk egyes-egyedül.
Arra születtem, hogy szeresselek,
hogy szerelmemmel ünnepeljem lényedet,
Te pedig lelkemet vezeted előre,
és bármerre mész, én követlek.
Hisz hozzád tartozom, Te pedig énhozzám,
mindig is így volt, és így lesz ezután.

Mindig óvtál, oltalmaztál,
Ha kellett fájdalmat csillapítottál.
Ha beteg voltam, mellettem voltál,
Lelket, megszakadt szívet gyógyítottál.

Sok rossztól megóvtál,
Hogyha féltem, bátorítottál,
Vagy éppen alibit biztosítottál.
Könnyet töröltél, védtél, vigasztaltál.

Számíthattam segítségedre,
Ha nehézség telepedett szívemre.
Hitted, tudtad mire van szükségem,
Anyai szíved érezte minden rezdülésem.

Jó, hogy hittél bennem,
És sikerült ennyi mindent elérnem.
De ha kell, sírhatunk is egymás vállán,
Hisz mi együtt utazunk a szeretet vonatán.

Hálás vagyok mindenért,
Törődésért, léleksimogatásért.
Köszönetet így mondok most Néked,
Mi tőlem telik, megteszem én is Érted.


2021. május 2.