Idő 
Értékelés 
Értékelés Nincsen olyan zár, minek nyitja ne lenne,
Nem kell tán' hozzá, csak fényesített eszme.
Lehet, hogy a régit, múltat, nem ildomos túlontúl feszegetni,
Mert fellármázódnak a rossz emlékek, és elkezdenek kijönni…
Ahogy a múltba… túrunk, elkezd kibogozódni az összevisszaság,
Amik aztán rendezetlen sorokban lesznek a támadó visszásság.
A múltban már nincs ellenség, csata se,
Meg nincs ott, egyetlen menekülő se.
Vannak, értetlen, ijedt szavak, múlt elől lóhalálában menekvést kell keresni,
De vajon minek, Istenünk már rég elrendelte, mindenkinek majd múltba kell menni.
A múltból kihallatszanak a kiáltások, meg a ló patadobogás,
Itt már van idő, hörgő morgásra, így már minek is az a lódobogás?
Sejtelmes csendességem zuhog, ömlik elő a régmúltból,
Sejtelmes csendességem nem ad elő semmit a régmúltból…
Vecsés, 2021. június 4. – Kustra Ferenc József
Nem kell tán' hozzá, csak fényesített eszme.
Lehet, hogy a régit, múltat, nem ildomos túlontúl feszegetni,
Mert fellármázódnak a rossz emlékek, és elkezdenek kijönni…
Ahogy a múltba… túrunk, elkezd kibogozódni az összevisszaság,
Amik aztán rendezetlen sorokban lesznek a támadó visszásság.
A múltban már nincs ellenség, csata se,
Meg nincs ott, egyetlen menekülő se.
Vannak, értetlen, ijedt szavak, múlt elől lóhalálában menekvést kell keresni,
De vajon minek, Istenünk már rég elrendelte, mindenkinek majd múltba kell menni.
A múltból kihallatszanak a kiáltások, meg a ló patadobogás,
Itt már van idő, hörgő morgásra, így már minek is az a lódobogás?
Sejtelmes csendességem zuhog, ömlik elő a régmúltból,
Sejtelmes csendességem nem ad elő semmit a régmúltból…
Vecsés, 2021. június 4. – Kustra Ferenc József
Lelkemben nem szelíd árny borítja az te utad,
Bizony, már régen kiapadt a szeretet kutad…
Lelkemben nem szelíd árny borítja az te utad.
Kisfiú voltam… benned volt a szeretetem lángja,
Mire serdülő lettem, kialakult egy nagy máglya…
Kisfiú voltam… benned volt a szeretetem lángja.
A Te élted úgy alakult, ki kellett lépned a családból,
Anyám elzavart tégedet, nagyon mély, beteg csalárdságból…
A Te élted úgy alakult, ki kellett lépned a családból.
Így most úgy emlékszem, nincs apám, nagyon rég' kit ünnepeljek,
Téged amott, a másik családban vajon még ünnepelnek?
Így most úgy emlékszem, nincs apám, nagyon rég' kit ünnepeljek.
Tőled, már nagyon régen megörököltem az ács-szekercédet,
Néha, ha használom, akkor feltolja a gyermeki emléket…
Tőled, már nagyon régen megörököltem az ács-szekercédet.
Vecsés, 2020. július 3. – önéletrajzi írás. Íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága.
Bizony, már régen kiapadt a szeretet kutad…
Lelkemben nem szelíd árny borítja az te utad.
Kisfiú voltam… benned volt a szeretetem lángja,
Mire serdülő lettem, kialakult egy nagy máglya…
Kisfiú voltam… benned volt a szeretetem lángja.
A Te élted úgy alakult, ki kellett lépned a családból,
Anyám elzavart tégedet, nagyon mély, beteg csalárdságból…
A Te élted úgy alakult, ki kellett lépned a családból.
Így most úgy emlékszem, nincs apám, nagyon rég' kit ünnepeljek,
Téged amott, a másik családban vajon még ünnepelnek?
Így most úgy emlékszem, nincs apám, nagyon rég' kit ünnepeljek.
Tőled, már nagyon régen megörököltem az ács-szekercédet,
Néha, ha használom, akkor feltolja a gyermeki emléket…
Tőled, már nagyon régen megörököltem az ács-szekercédet.
Vecsés, 2020. július 3. – önéletrajzi írás. Íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága.
Háborúból hazafelé,éhezett a katona.
Bárhová is kopogtatott,enni nem kapott soha.
Bejárta az egész falut, adnának-e alamizsnát.
De mit kapott nem fedezte szegény vacsoráját.
El is határozta gyorsan, felkapva egy nagy követ.
Főzök ebből levest én! Keresek olyan helyet
Első falu első házán kopogott a katona.
Gondolta, hogy itt lesz kőből mindjárt finom vacsora.
Öregasszony nyitott ajtót. Köszöntötte a legény.
Alamizsnát jöttem kérni bár nem vagyok én szegény.
Vizet, s lábost tud-é adni?Főzni valót hoztam ám.
Finomabbnál finomabb kővel teli a tarisznyám.
Ámult-bámult a vénasszony. Kőből főzni lehet-e?
Ha megtanul bizonyára gazdag lesz az élete.
Gyere-gyere invitálta. Mutasd hogyan csinálod.
Mindent adok mi kell hozzá, ahogy te csak kívánod.
Lábost, vizet hozzon kend,tegye fel a tűz fölé.
Mikor a víz már rotyogott, kavicsot dobott belé.
Kevergette,kevergette.Az öregasszony meg csak leste.
Finom leves lesz majd ebből, mire leszáll az este.
Kóstolgatta,kóstolgatta.Csettintgetett nagyokat.
Egy kanál zsír kéne belé, ha a háznál az akad.
Hogyne lelkem akad az itt.Van kint a kis kamrában.
Ha kell bele egy csipet só is, mondjad nekem csak bátran.
Csipet só is,s egy kis krumpli édesíti a követ.
Ha hozna bele, ha már megy, a kamrából jövet.
Serény asszony lótott-futott. Hozott mindent, amit kért.
A vidám obsitos az apróságért jó vacsorát ígért.
Mondja hősünk:-nagyon finom, szinte kész is.
Valami tán, egy kis kolbász kéne bele mégis.
Hozom-hozom mondá szüle, s szinte suhan.
Ahogy titkos kamrájába a kolbászért rohan.
Kész is lett a kőleves. Jól laktak tőle nagyon.
Gondolta az öregasszony, ez a kő egy vagyon.
Sokat ér az. Sokat ér az. Kőből levés. Nahát!
Sosem látott a vénasszony még ekkora csodát.
Add el nékem a csodakövet. Kérlelte a legényt.
Szinte ráncigálta, nem engedte elmenni a szegényt.
Nohát, legyen. Nohát, legyen. Száz forint az ára.
Gazdag lett a szegény legény. Pedig eddig felkopott az álla.
Bárhová is kopogtatott,enni nem kapott soha.
Bejárta az egész falut, adnának-e alamizsnát.
De mit kapott nem fedezte szegény vacsoráját.
El is határozta gyorsan, felkapva egy nagy követ.
Főzök ebből levest én! Keresek olyan helyet
Első falu első házán kopogott a katona.
Gondolta, hogy itt lesz kőből mindjárt finom vacsora.
Öregasszony nyitott ajtót. Köszöntötte a legény.
Alamizsnát jöttem kérni bár nem vagyok én szegény.
Vizet, s lábost tud-é adni?Főzni valót hoztam ám.
Finomabbnál finomabb kővel teli a tarisznyám.
Ámult-bámult a vénasszony. Kőből főzni lehet-e?
Ha megtanul bizonyára gazdag lesz az élete.
Gyere-gyere invitálta. Mutasd hogyan csinálod.
Mindent adok mi kell hozzá, ahogy te csak kívánod.
Lábost, vizet hozzon kend,tegye fel a tűz fölé.
Mikor a víz már rotyogott, kavicsot dobott belé.
Kevergette,kevergette.Az öregasszony meg csak leste.
Finom leves lesz majd ebből, mire leszáll az este.
Kóstolgatta,kóstolgatta.Csettintgetett nagyokat.
Egy kanál zsír kéne belé, ha a háznál az akad.
Hogyne lelkem akad az itt.Van kint a kis kamrában.
Ha kell bele egy csipet só is, mondjad nekem csak bátran.
Csipet só is,s egy kis krumpli édesíti a követ.
Ha hozna bele, ha már megy, a kamrából jövet.
Serény asszony lótott-futott. Hozott mindent, amit kért.
A vidám obsitos az apróságért jó vacsorát ígért.
Mondja hősünk:-nagyon finom, szinte kész is.
Valami tán, egy kis kolbász kéne bele mégis.
Hozom-hozom mondá szüle, s szinte suhan.
Ahogy titkos kamrájába a kolbászért rohan.
Kész is lett a kőleves. Jól laktak tőle nagyon.
Gondolta az öregasszony, ez a kő egy vagyon.
Sokat ér az. Sokat ér az. Kőből levés. Nahát!
Sosem látott a vénasszony még ekkora csodát.
Add el nékem a csodakövet. Kérlelte a legényt.
Szinte ráncigálta, nem engedte elmenni a szegényt.
Nohát, legyen. Nohát, legyen. Száz forint az ára.
Gazdag lett a szegény legény. Pedig eddig felkopott az álla.
A hosszú távú
Gondolkozás a siker
Legfőbb záloga.
*
A részsiker is
Lehet oly’ nagy eredmény
Mi maradandó.
*
A részsiker ne
Tegyen oly’ öntelté,
Hogy végül vesztesz!
*
Jó hosszútávra
Tekintve, szerencsével,
Sikeres leszel.
*
A siker újít
És feltölt, regenerál,
Lelket felépít.
*
Sikered legyen
Az eredmény, mi marad.
Lelked, nem apad.
*
Ha félelmed meg-
Izzaszt is, urald magad,
Vagy elvész siker...
*
Ha a sikered
A fejedbe száll, véged!
Pénzes senki vagy.
*
A sikered, ha
Fejedre száll, elveszel!
Magad számára!
*
A végső siker
Megélése jó lesz,
Ha magad maradsz.
*
Ha jő sikered,
Ne képzeld, hogy lettél...
Maradj embernek!
*
A sikeredtől
Több vagy, eredményesebb,
De ne élj vissza...
*
Sikerépítés:
Az alázatos munka
És odaadás.
*
Ha sikered a
Boldogságod alapja,
Fogd, ne engedd el.
*
Sikert elérni
Könnyebb, mint megtartani.
Az kemény munka.
*
A döntéseid
Helyességét mutatja,
Megjött sikered.
*
A siker olyan,
Mint kelt tészta, hagyni kell,
Jól megdagadni.
*
A peches ember,
Nem lehet sikeres, mert
Nincs szerencséje.
*
Élet rejtelme,
Ki lesz sikeres, ki nem.
Szerencsén múlik.
*
Siker nélkül az
Élet nem szép, nem jó, rossz.
Evakuálódsz!
*
Ki életében
Sikeres volt és boldog,
Ritka kivétel.
Vecsés, 2013. április 28. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban.
Gondolkozás a siker
Legfőbb záloga.
*
A részsiker is
Lehet oly’ nagy eredmény
Mi maradandó.
*
A részsiker ne
Tegyen oly’ öntelté,
Hogy végül vesztesz!
*
Jó hosszútávra
Tekintve, szerencsével,
Sikeres leszel.
*
A siker újít
És feltölt, regenerál,
Lelket felépít.
*
Sikered legyen
Az eredmény, mi marad.
Lelked, nem apad.
*
Ha félelmed meg-
Izzaszt is, urald magad,
Vagy elvész siker...
*
Ha a sikered
A fejedbe száll, véged!
Pénzes senki vagy.
*
A sikered, ha
Fejedre száll, elveszel!
Magad számára!
*
A végső siker
Megélése jó lesz,
Ha magad maradsz.
*
Ha jő sikered,
Ne képzeld, hogy lettél...
Maradj embernek!
*
A sikeredtől
Több vagy, eredményesebb,
De ne élj vissza...
*
Sikerépítés:
Az alázatos munka
És odaadás.
*
Ha sikered a
Boldogságod alapja,
Fogd, ne engedd el.
*
Sikert elérni
Könnyebb, mint megtartani.
Az kemény munka.
*
A döntéseid
Helyességét mutatja,
Megjött sikered.
*
A siker olyan,
Mint kelt tészta, hagyni kell,
Jól megdagadni.
*
A peches ember,
Nem lehet sikeres, mert
Nincs szerencséje.
*
Élet rejtelme,
Ki lesz sikeres, ki nem.
Szerencsén múlik.
*
Siker nélkül az
Élet nem szép, nem jó, rossz.
Evakuálódsz!
*
Ki életében
Sikeres volt és boldog,
Ritka kivétel.
Vecsés, 2013. április 28. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban.
Az utolsó unokám, ki még óvodás, cukorbeteg,
Ezt pedig neki sem, szülőknek, ovinak sem egyveleg.
*
(Bokorrímes)
Három éve, amikor beíratták, akkor a vezető ezt megtagadta,
Mivel arra hivatkozott, hogy nincs, ki a gyermeket a szükségkor megszúrja…
Ez pedig oly' kirekesztés volt, hogy anyja polgármesteribe ment panaszra!
*
(Senrjon)
Kérdést röviden, rövid
Telefonnal meg is oldották.
Ez kirekesztés.
*
Három évet lehúzott,
Most meg sajnálja, még maradna.
De már menne is…
*
(10 szavas)
Most már kérdezgeti milyen lesz az iskola…
Ősszel megy oda.
(3 soros-zártükrös)
Rajzolgat és próbál számolni is, mondta is, hogy már,
Ő tud ezerhatszázig számolni… persze, hogyne már…
Rajzolgat és próbál számolni is, mondta is, hogy már…
Még a tollat nagyon sután tartja a keze, de én érzem, ennek van veleje,
Mert ez nem probléma, megtanulja, szinte mindenkinek ilyen az iskola eleje…
(Senrjú)
Együtt várjuk az
Őszt… óvodáskor vége!
Élete halad.
*
(Apeva)
Az
Ovi
Ott marad,
Hol helye van…
Gyereknek… isi!
Vecsés, 2021. május 22. – Kustra Ferenc József – íródott Alloiostrofikus versformában, óvodai ballagásra.
Ezt pedig neki sem, szülőknek, ovinak sem egyveleg.
*
(Bokorrímes)
Három éve, amikor beíratták, akkor a vezető ezt megtagadta,
Mivel arra hivatkozott, hogy nincs, ki a gyermeket a szükségkor megszúrja…
Ez pedig oly' kirekesztés volt, hogy anyja polgármesteribe ment panaszra!
*
(Senrjon)
Kérdést röviden, rövid
Telefonnal meg is oldották.
Ez kirekesztés.
*
Három évet lehúzott,
Most meg sajnálja, még maradna.
De már menne is…
*
(10 szavas)
Most már kérdezgeti milyen lesz az iskola…
Ősszel megy oda.
(3 soros-zártükrös)
Rajzolgat és próbál számolni is, mondta is, hogy már,
Ő tud ezerhatszázig számolni… persze, hogyne már…
Rajzolgat és próbál számolni is, mondta is, hogy már…
Még a tollat nagyon sután tartja a keze, de én érzem, ennek van veleje,
Mert ez nem probléma, megtanulja, szinte mindenkinek ilyen az iskola eleje…
(Senrjú)
Együtt várjuk az
Őszt… óvodáskor vége!
Élete halad.
*
(Apeva)
Az
Ovi
Ott marad,
Hol helye van…
Gyereknek… isi!
Vecsés, 2021. május 22. – Kustra Ferenc József – íródott Alloiostrofikus versformában, óvodai ballagásra.
