Idő 
Értékelés 
Értékelés Arra születtem. Tudom, és érzem,
bármily furcsán is hangzik el,
megtört szívekbe megnyugvást adni,
s reményt, amikor hinni kell.
Esténként, mikor a szempilládon
csillogó gyöngyként könny pereg,
ott kéne lenni, hogy szívedbe lássak,
vigasz cseppjeit hintve el.
Mint homokszem, mely az ujjaim közül
lassan, peregve omlik el,
úgy mulasztanám szenvedésed,
ha tudnám, de sajnos nem lehet.
Szegény vagyok, és hatalmam sincsen,
csak szívem, mely megtört, s oly sebes,
mint a tiéd. És hidd el, érzem,
milyen nehezen bírod el.
Mégis: Szeretnék erőt adni
lelkemből, hiszen hinni kell,
átvészeled! Csak állj fel a földről!
Ne sírj. Fogd meg a két kezem.
bármily furcsán is hangzik el,
megtört szívekbe megnyugvást adni,
s reményt, amikor hinni kell.
Esténként, mikor a szempilládon
csillogó gyöngyként könny pereg,
ott kéne lenni, hogy szívedbe lássak,
vigasz cseppjeit hintve el.
Mint homokszem, mely az ujjaim közül
lassan, peregve omlik el,
úgy mulasztanám szenvedésed,
ha tudnám, de sajnos nem lehet.
Szegény vagyok, és hatalmam sincsen,
csak szívem, mely megtört, s oly sebes,
mint a tiéd. És hidd el, érzem,
milyen nehezen bírod el.
Mégis: Szeretnék erőt adni
lelkemből, hiszen hinni kell,
átvészeled! Csak állj fel a földről!
Ne sírj. Fogd meg a két kezem.
Tágul a világ
Tágul a lét
Hosszú az út
Magas a tét
Tágul a vágy
Halmozza fegyverét
Tágul a pénz
Ledobja értékét
Csak a sok a menő
Ma kevés az elég
Táguló szemekben
A hit is elég
Ósdi a múlt
A valóság sem trendi
Virtuális lélekkel
Kuúlnak kell most lenni
Művilágban kiber a tér
Oda minden belefér
A választás is több lehet
Fekete vagy épp fehér
Szuper élet várhat reád
Bankszámlád az előleg
Sorsod ott a pénztárcádban
Bármi lehet belőled
Világsztár vagy menő zseni
Csak jó helyre kell klikkelni
A fantázia messze szárnyal
Ilyen csoda sosem volt
Minek hinni egy istenben
Ki már régen úgyis holt
Processzorok szerelvényén
Száguld a lét előre
Ki vaskalapos régimódi
Fejre állhat majd tőle.
Tágul a lét
Hosszú az út
Magas a tét
Tágul a vágy
Halmozza fegyverét
Tágul a pénz
Ledobja értékét
Csak a sok a menő
Ma kevés az elég
Táguló szemekben
A hit is elég
Ósdi a múlt
A valóság sem trendi
Virtuális lélekkel
Kuúlnak kell most lenni
Művilágban kiber a tér
Oda minden belefér
A választás is több lehet
Fekete vagy épp fehér
Szuper élet várhat reád
Bankszámlád az előleg
Sorsod ott a pénztárcádban
Bármi lehet belőled
Világsztár vagy menő zseni
Csak jó helyre kell klikkelni
A fantázia messze szárnyal
Ilyen csoda sosem volt
Minek hinni egy istenben
Ki már régen úgyis holt
Processzorok szerelvényén
Száguld a lét előre
Ki vaskalapos régimódi
Fejre állhat majd tőle.
(3 soros-zárttükrös. háromszoros belső rímes és önrímes)
Szerelem, szerelem, szerelem! Te aztán vagy magad, a veszedelem!
Szerelem, szerelem, szerelem! Nincs Földön még egy ilyen veszedelem…
Szerelem, szerelem, szerelem! Te aztán vagy magad, a veszedelem!
*
(Leoninus)
Majd Te, mint vak ló, csak mészen előre, hang után kergeted libákat mezőre.
Elveszted a fejed, nem érdekel semmi, még az sem, hogy a galiba mennyi.
Gondolod, hogy a boldogság összesen ennyi… ha mással nem tudsz boldogságban élni?
Kérdés az, hogy lenni vagy nem lenni, a boldogságban barátsággal kell lenni.
Rózsaszín ködben látod a világot, de még nem tudod, hogy a ködöt át nem látod.
Ha eluralja lelked az csalfa boldogság, akkor már uralkodik szenvedély, mint bátorság…
Szinte a föld fölött lebegszel, és ha tán’ várható, hogy leesel?
*
(Senrjon trió)
Reggel, ragyogó szemmel
Ébredsz, hibákat nem látsz…élhetsz!
Ó, szerelem!
De azért, ha már fölkelsz
Jól nyisd ki a csipás szemedet…
Ó, szerelem!
És nagyon figyelj, hogy a
Kedvesed, ne vigyék el tőled!
Ó, szerelem!
Vecsés, 2023. március 15. - Kustra Ferenc József. – Íródott; Mészáros Lajos poétatársam (20220129) azonos c. verse átirataként, a szerző engedélyével.
Szerelem, szerelem, szerelem! Te aztán vagy magad, a veszedelem!
Szerelem, szerelem, szerelem! Nincs Földön még egy ilyen veszedelem…
Szerelem, szerelem, szerelem! Te aztán vagy magad, a veszedelem!
*
(Leoninus)
Majd Te, mint vak ló, csak mészen előre, hang után kergeted libákat mezőre.
Elveszted a fejed, nem érdekel semmi, még az sem, hogy a galiba mennyi.
Gondolod, hogy a boldogság összesen ennyi… ha mással nem tudsz boldogságban élni?
Kérdés az, hogy lenni vagy nem lenni, a boldogságban barátsággal kell lenni.
Rózsaszín ködben látod a világot, de még nem tudod, hogy a ködöt át nem látod.
Ha eluralja lelked az csalfa boldogság, akkor már uralkodik szenvedély, mint bátorság…
Szinte a föld fölött lebegszel, és ha tán’ várható, hogy leesel?
*
(Senrjon trió)
Reggel, ragyogó szemmel
Ébredsz, hibákat nem látsz…élhetsz!
Ó, szerelem!
De azért, ha már fölkelsz
Jól nyisd ki a csipás szemedet…
Ó, szerelem!
És nagyon figyelj, hogy a
Kedvesed, ne vigyék el tőled!
Ó, szerelem!
Vecsés, 2023. március 15. - Kustra Ferenc József. – Íródott; Mészáros Lajos poétatársam (20220129) azonos c. verse átirataként, a szerző engedélyével.
Ne hidd kicsim, hogy nem szeretlek,
csak olyan messze vagyok!
Nem tudok hozzád közel lenni,
és félek: sosem tudok.
Tengernyi gond, mely húzza a vállam,
s ledobni mégsem tudom,
bárhogy próbálom. Béklyóba zár, és
úgy érzem: megroppanok.
A távolság szinte éket ver közénk,
de mégis: úgy féltelek!
Mint a szekrényem mélyén őrzött
értékes emlékeket.
Mint a hegedű elszakadt húrja,
nélküled olyan vagyok,
ajkamról nem csendül többé víg dal,
és olyan üres vagyok.
Repülnék hozzád, mint a szélvész,
mely néha olyan heves,
hogy tövestől tép ki fát és bokrot,
míg végül utat keres.
Ne hidd kicsim, hogy nem szeretlek!
Úgy fáj, hogy messze vagyok!
Bármi is jöjjön, tudnod kell, hogy
Szeretlek! Nagyon- nagyon.
csak olyan messze vagyok!
Nem tudok hozzád közel lenni,
és félek: sosem tudok.
Tengernyi gond, mely húzza a vállam,
s ledobni mégsem tudom,
bárhogy próbálom. Béklyóba zár, és
úgy érzem: megroppanok.
A távolság szinte éket ver közénk,
de mégis: úgy féltelek!
Mint a szekrényem mélyén őrzött
értékes emlékeket.
Mint a hegedű elszakadt húrja,
nélküled olyan vagyok,
ajkamról nem csendül többé víg dal,
és olyan üres vagyok.
Repülnék hozzád, mint a szélvész,
mely néha olyan heves,
hogy tövestől tép ki fát és bokrot,
míg végül utat keres.
Ne hidd kicsim, hogy nem szeretlek!
Úgy fáj, hogy messze vagyok!
Bármi is jöjjön, tudnod kell, hogy
Szeretlek! Nagyon- nagyon.
Látunk egy közeli háborút és fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…
(3 soros-zárttükrös duó)
Nincs messze a halál, már bizsereg, ahogy tartom a markomban,
És ez közeledő-vak ártalom, háború nincsen vágyomban.
Nincs messze a halál, már bizsereg, ahogy tartom a markomban.
A szomszédban dúl a háború. Éppen, hogy nem ér ide az ágyúk veszett hangja,
Nincs ám messze és az jó, hogy nem hallik a sorozatvetők zakatoló hangja.
A szomszédban dúl a háború. Éppen, hogy nem ér ide az ágyúk veszett hangja.
*
(leoninus)
Figyelem, hogy szívem néha csak úgy beleremeg, a gonosz meg kéjelegve hempereg…
Képzeletemben hallom néha azt, hogy vasaltsarkú csizmája zakatol, naná, csakis…
Már állandósult a rossz alvásom, így paplanom alatt az ideggel a táncot járom…
Bizony egy nagy hatótávú vasdarab elérhet, ami leölné összes reménységet…
*
(HIQ)
Rettegek,
Nem mellém lőnek…
Már halál?
*
Nem vágyok
Háborús tűzre.
Szalonna?
*
Kint fronton,
Élet vagy halál.
Nyomorék?
*
Szeretet
Otthoniaktól.
Csak ha még élnek…
*
Nincs nő sem…
Ki hozna kávét.
Bunker-lét.
*
Remeg már
Ez is, az is… sőt…
Nincs érzés…
*
(septolet)
Lőnek rám, én vissza.
Háború egy kergemarha.
Ki balga?
*
Gyilkos tűz,
Sortűz,
Kereszttűz,
Össztűz!
*
(LIMERIK)
Én csak szeretnék boldog lenni,
Otthon a kedvesemmel lenni.
Szerethetnénk egymást,
Támogatnánk egymást…
Gyűlölöm a háborús veszélyt…
Vecsés, 2023. június 23. – Kustra Ferenc József - íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi -élő háborús- helyzetéről. Végveszély van! [A HIQ saját fejlesztésem: szótagszám = 3-5-3 Tilos a rím és az elválasztás. Kell a haiku-elviség.]
(3 soros-zárttükrös duó)
Nincs messze a halál, már bizsereg, ahogy tartom a markomban,
És ez közeledő-vak ártalom, háború nincsen vágyomban.
Nincs messze a halál, már bizsereg, ahogy tartom a markomban.
A szomszédban dúl a háború. Éppen, hogy nem ér ide az ágyúk veszett hangja,
Nincs ám messze és az jó, hogy nem hallik a sorozatvetők zakatoló hangja.
A szomszédban dúl a háború. Éppen, hogy nem ér ide az ágyúk veszett hangja.
*
(leoninus)
Figyelem, hogy szívem néha csak úgy beleremeg, a gonosz meg kéjelegve hempereg…
Képzeletemben hallom néha azt, hogy vasaltsarkú csizmája zakatol, naná, csakis…
Már állandósult a rossz alvásom, így paplanom alatt az ideggel a táncot járom…
Bizony egy nagy hatótávú vasdarab elérhet, ami leölné összes reménységet…
*
(HIQ)
Rettegek,
Nem mellém lőnek…
Már halál?
*
Nem vágyok
Háborús tűzre.
Szalonna?
*
Kint fronton,
Élet vagy halál.
Nyomorék?
*
Szeretet
Otthoniaktól.
Csak ha még élnek…
*
Nincs nő sem…
Ki hozna kávét.
Bunker-lét.
*
Remeg már
Ez is, az is… sőt…
Nincs érzés…
*
(septolet)
Lőnek rám, én vissza.
Háború egy kergemarha.
Ki balga?
*
Gyilkos tűz,
Sortűz,
Kereszttűz,
Össztűz!
*
(LIMERIK)
Én csak szeretnék boldog lenni,
Otthon a kedvesemmel lenni.
Szerethetnénk egymást,
Támogatnánk egymást…
Gyűlölöm a háborús veszélyt…
Vecsés, 2023. június 23. – Kustra Ferenc József - íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi -élő háborús- helyzetéről. Végveszély van! [A HIQ saját fejlesztésem: szótagszám = 3-5-3 Tilos a rím és az elválasztás. Kell a haiku-elviség.]
