A csend csak szitál, mint az őszi eső,
Csak van, de nem-igen fergeteges ő…
A legszebb pillanatban is dühöngenek virágtörő viharok,
Olyat, csak szemedbe ne lássak soha… amit kibírni nem bírok…

(apeva)
Dúl
Vihar
Fenn s bennem,
Szememben könny;
Tudod… fáj nagyon.

(Kínai versforma: 7-7-7-7 szótag, „Zhuzchici” = Rímképlet a, a, x, a
Éppen megtörik a csönd,
Háború van, odafönt,
Ölelj át, harag helyett,
Míg lelkem könnye elönt.
*

(Halmazrímes)
Sokoldalú még a lelkem, de már a vibrálása csökkenőbe,
Kóstolgat nyomoronc élet, szenvedek, mint tetű zsírosbödönbe.
Minden perc olyan, mintha nagy-dühöngőn, virágtörő lenne,
Ha odaérne a nővő gaz, volna, amit leverhetne.

Fény
Nélkül,
Rögös út
Az életem.
Elvész reményem.

Vigasztalj, hogy ne fájjon,
Elérjen régi álmom,
És boldog legyek még ma,
Tudom már, meg nem bánom.
*

(3 soros-zárttükrös)
Egy újabb krónika van köznapin kialakulóba,
Nekem folyvást, havas-esőlé folyik be a nyakamba…
Egy újabb krónika van köznapin kialakulóba.

Nem
Vigasz
A szó, ha
Annál több nincs.
Kiút nem dereng…

Annyi rossz történt velem,
Segíts, hogy ez jó legyen.
Írj szépet verseskönyvbe,
Ugye, nálad van helyem?
*

Érzem, hiányzik a lelkemről, szeretve-simító kéz melege,
A meztelen hátamon lehetne a kontakt, mesés egyvelege…
Istenem, ha már megszabadulhatnék a gonosztól…
Megszabadulnék a bús életmúlttól, a mocsoktól?

Kéz
Kézben,
Arcunkon
Mosoly, már csak
Ennyit szeretnék…

Tegyük zsebre a múltat,
Kezembe fognám ujjad,
El sem engedném többé,
Míg bennünk a tűz gyúlhat.
*

Hetvenegynél érzem, már kevéssé tüzes bennem a vágy,
Még nem tudom, de bizony meglehet, hogy vár már a bonc-ágy…
Vívódok elmerengve... fölfelé kerülök, vagy netán lefele,
Bár lehet, hogy sehová és akkor fölmerülhet… ejha; nofene…

Vecsés, 2019. április 1. – Mórahalom, 2019. július 30. – Szabadka, 2019. szeptember 6. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, a kínai versformákat Farkas Tekla. Az apevák; Jurisin (Szőke) Margit munkája. A címük: Kiút nem dereng…

Az ember az csodás
Hatalmas elme
Hiú és gőgös
Jónak lenni gyenge
Épít és rombol
Ez az eleme
Mintha a génekbe
Ez lenne jegyezve

Pszeudo az eszme
S a tévhit ügetve
Masíroz mintha-csak
Felvonuláson díszelegne
Közben lóhalálában
Köpönyegét forgatva
Sok-k politika
Rohan a vesztébe

Sok helyen a hős-ég
Erdőtüzek pusztítanak
Torzul a személy-is-ég
És az Ember-is-ég
Fogynak a nemzettek
Sorban állnak nemzetek
Hogy a múltba vesszenek.

Szomorú fűzfák
A látószögemben
Száz éves fa alatt
Godomat letettem
Hosszú a sóhaj
Szorít a bánat
Mi lesz a gyermekkel
Ha a Világ már fárad.

Hosszú sorban állva
Egy birokratikus tábla
Mögött
Szemembe csapódott
Váratlan meglepetéssel
A barátság értéke
A nosztalgikus ifjúság fénye
Hogy szívemből a vér
Melegen tódult arcomba
S majdhogy nem dadogva
Kitártam karom
Úgy öleltem régi barátom...

Öröm s emlékek zamata
Kavargott ott bennem
Jóidőben jóhelyen
Itt kellett most lennem
Szó szót váltott
A derűs pillantásban
A nap is mosolygott
E nagy találkozásban
Más utakon jártunk
És próbára tett a kor
De olykor
Összeért szellemünk
És a tartás hűsége
Megmaradt még bennünk.

Kávét s bort szopogatva
Meséltünk még volna
E rohanó világban
Mert a téma kifogyóba
Nem került a polcra
Csak az idő szűkös
Beszorult a mába
Így aztán a többit
Hagytuk valamikorjára.

Milyen lenne most
Néma magányom
Ha nem Rólad szólna

Esténként A csillag
Suttogja meséd
Fülembe halucinálva
Mindig s újra
Elkisérsz a keresztútra
Elkísérsz
Percről percre érzem
Szereteted
A magány helyében
...
Mosolygós szemed égi fénye
Örökre belém költözött
Áldott vagy az asszonyok közöt.!

A szomszéd háború mellett, kialakult a Közel-Keleten egy nagyon is véresebb háború…

(leoninus)
Fekete-konok kosok, nem vagytok mások: érzéstelen békegyalázók!
Fekete-konok kosok, nem vagytok mások: érzéstelen háborút fokozók.
Fekete-konok kosok, nem vagytok mások: érzéstelen háborús uszítók
Fekete-konok kosok, nem vagytok mások: érzéstelen tömeggyilkosok.

Fekete-konok kosok, nem vagytok mások: érzéstelen családírtók.
Fekete-konok kosok, nem vagytok mások: érzéstelen emberírtók.
Fekete-konok kosok, nem vagytok mások: érzéstelen hűtlen csókírtók.

Fekete-konok kosok, nem vagytok mások: érzéstelen eszkalálók!
*

(3 soros-zárttükrös)
Fekete-konok kosok, jól össze játszottatok, az erre vevő össze játszókkal,
Fekete-konok kosok, össze játszottatok, más dupla háborúját akarókkal.
Fekete-konok kosok, jól össze játszottatok, az erre vevő össze játszókkal.
*

(senrjon)
Oly beteg a lelketek,
Ehhez már nem kell nektek vírus…
Halált hordozók!

Egész nap látom TV -t, benne
Bombázások és robbantások…
Halált hordozók!

Látni még harckocsikat,
Ha kilövik, személyzet bent vész…
Halált hordozók!
*

(anaforás, önrímes)
Ha már gazdag vagy, még gazdagabb akarsz lenni.
Ha gazdagabb vagy, nagyon gazdag akarsz lenni.
Ha nagyon gazdag vagy Te akarsz parancsoló lenni.
Ha már parancsoló vagy ágaskodó akarsz lenni.
Ha ágaskodó vagy, nem akarsz harangozó lenni…

Vecsés, 2023. október 24. – Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi, már eszkalálódott háborús és nagy világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV. híradókban egész nap mutatják a valóságot…