Avagy körből egyenes… pszicho-meditáció

Kör egy tökéletesen zárt egyenes, ettől aztán végképp különleges!
Mi szükség van a zártságára? Inkább fontos, hogy miért kerek voltára.
Óh, a lelkem a mértanban az egyik ábra, ne félj, ezt már nem is fejted meg máma…
Köztudottan a kerekasztal lovagjai azt akkor beülték, ami pont lakli.
Nincsen rajta ajtó, ablak, nincs kerítése, mindez neki a semmisége…
Filozofáljál csak, mert a kör egy zárt egyenes, ettől olyan különleges.

Tudd, hogy még fordítva is igaz, körből is lehet egyenes, ettől is különleges…

Vecsés, 2021. október 11. – Kustra Ferenc József- íródott: leoninusban.

Életem
Kilengéstelen
Volt nekem.

Akadályokat hágtam,
Jópofákat vágtam.
Mert eleget dolgoztam,
Magam végleg szabadságoltam.
*
Teher...kéretlen
Zúdult véletlen.
Létem fénytelen!

Nehezen viselem.
Tennem kötelességem,
Érzem!
Alázattal Istent kérem.
*
Súlyom vállamon...
Akaratom,
Hitem megmaradjon!

Gyermekem nyomorúsága
Lelkem szaggatja.
Segítség naponta,
Kínját reménnyel olvassza!
*
Tudjak,
Bírjak,
Harcoljak!

Feladatokat sorssal adtad.
Csak kérj...mondtad!
Bízok! Istenem,
Kérlek...bírjam keresztem!

Dunatőkés, 2024. április 1.- septolet.

Csak együtt és csak egymásért!

Lehet-e legszebb éjszaka, mi csóktalan,
Vagy lehet ennél is szebb, ami szótalan?
Én most összebújok tollammal, hangtalan.

A munkám közben hangzik a lúdtollam sercegése,
Ebben benne van a nagy hangtalanság legyőzése…
A munkám közben hangzik a lúdtollam sercegése.

Leírom most nektek, az éjszaka akkor jó, ha csókok vezetik be…
Leírom most nektek, az éjszaka bevezetése, ha beszélgettek.
Leírom most nektek, az éjszaka arra való… másik ölelése…
Leírom most nektek, az éjszaka úgy jó… ölelkezve beszéljetek!
Leírom most nektek, az éjszakába haraggal ne menjetek bele…
Leírom most nektek, az éjszaka után nappal jő! Mi lesz veletek?

Lehet-e a legszebb éjszaka, mi érzéki és nem csóktalan?
Lehet-e a legszebb éjszaka, hol az elalvás, nem szótalan?

Vecsés, 2015. november 10. - Kustra Ferenc József

Alkonyi bíborfény kápráztat,
Lelkem, a bíborfényen vágtat.

Szemem szikrázik, majd’ káprázik,
Lelkem bíborfényen utazik,
Sötétes árnytól nem ódzkodik.

Az élet alkonyán, a lanyhult bíborsugarakba révedek
Ülök karosszékben, nézem falevelek… ahogy földet érnek.
Jő az éj, közeleg, fejét kapucni borítja, éjfekete…
Majd megyek, leszek a csillagösvény nagy magyar fenegyereke…

Vecsés, 2013. május 29. - Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.

Számadás a születésnapomon…

(Bokorrímes)
Ha majd a lelkem a hamuba fullad, bár nem akarom,
Akkor kalamárisom, ürítve… legyen a „por” tartóm…
Őrangyalomat meg kérem, hogy segítse a „por” harcom.

Igen jelesnek tűnő nap a mai,
Megérni, nekem, már ez is valami!
Bár életemben nincs igaz valaki…

Öregségemre hithű poéta lettem,
A kopott lúdtollammal együtt öregszem,
Az élet értelmét azonban még fejtem…

Mindegy no, élet, sors szerint tart ameddig tart,
Ha kérdezik, hogy vagy, előadom a fanyart.

(Senrjú trió)
Élet értelme,
Nem biztos, hogy kiderül.
Végén, szenderül…
*
„Porban” a jövő?
Ha ott leszek, meglátom…
Örök titkosság!
*
Lángmentes jövő,
Fényragyogás el-mattul.
Sötét öröklét?
*
Jó lenne, de fránya öregség, bizony humorba nem fulladós,
Jó lenne, de minden élet hamuba fullad, már nem gyulladós...

Vecsés, 2016. május 21. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.