Ez a lét, földi lét,
kis mellékállomás,
Földre szállt szellemben
némi mellékhatás.

Ez a lét nem örök,
oly hamar elröpül,
ideiglenes út,
van, aki nem örül.

Ez a lét anyagi,
s aki ezt habzsolja,
értelmét elveszti
lelkének a szava.

Ez a lét formális,
egy lét a sok közül,
van, hogy nem normális,
nem lát függöny mögül.

Ez a lét Isteni,
ha szellem és lélek,
egy testben egyesül
örökké és végleg.

Lelked már él, most formálódik tested. Megszületsz, csoda. Várlak.

Hit, remény, szeretet,
amivel gyógyítgatom lelkemet,
ha már nem gyógyítja a szerelem,
hiszen elhagyott a Kedvesem
Akit én mai napig szeretek
s égen, földön keresek,
de hiába azt tudom
Ő már nem lesz a párom!

Mondd mennyi sóhaj kell ahhoz míg hozzád eltalál?
Mennyi bánat kell ahhoz,hogy meghallgasd imám?
Mennyi könny és mennyi kín,mely évek óta rág,
míg úgy érzem nem bírom :hát hallasd meg imám!

Nem kérek tőled semmi mást,csak adj erőt nekem!
Csitítsd háborgó lelkemet,mely tombol szüntelen.
ha nem tudsz felém nyújtani segítő kezet, hát ne hagyj tovább szenvedni !Kérlek!Istenem!

A boldogság olyan
gyorsan elillanó,
eltünhet hirtelen,
mint a friss fehér hó.

Vigyázni kell reá,
hogy ne bántsa semmi!
Boldogtalanságban
olyan nehéz élni.

Bánatban a szíved
mindig belefájdul,
szomorú lelked is
hirtelen megsajdul.

Sokmindent találhatsz
mi boldoggá tehet,
de igazán az csak
a szeretet lehet!