Rőt homály látszik fent a gyászos égen,
Az is látszik, tüzes kontúrt maga von.
Vecsernyédre időben megérkeztem,
Fogadj hát engemet, sztyeppei vadon.

Nehéz lett a kosaram a mára,
És a napnál kikékült a szemem…
Tudom, hogy földanyánk egy apáca,
És ti mindannyian rokon velem.

Szétszóródtunk mi már, könyék-szerte,
Azúr szárnyon száll a sokféle szív,
De majd a zsoltároskönyv, ma este
Fohászkodni együtt, majd összehív.

Aztán jövünk a mezőkön által
A kereszthez, imára újra mi…
Öreg, kék bibliánk igazával,
Lelkünk-ajkunk szomját eloltani.

Vecsés, 2022. január 11. - Kustra Ferenc József – íródott: ismeretlen szerző (1915) „Rőt homály a gyászos égen” c. verse átirataként.

Alkonyi bíborfény kápráztat,
Lelkem, a bíborfényen vágtat.

Szemem szikrázik, majd’ káprázik,
Lelkem bíborfényen utazik,
Sötétes árnytól nem ódzkodik.

Az élet alkonyán, a lanyhult bíborsugarakba révedek
Ülök karosszékben, nézem falevelek… ahogy földet érnek.
Jő az éj, közeleg, fejét kapucni borítja, éjfekete…
Majd megyek, leszek a csillagösvény nagy magyar fenegyereke…

Vecsés, 2013. május 29. - Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.

Számadás a születésnapomon…

(Bokorrímes)
Ha majd a lelkem a hamuba fullad, bár nem akarom,
Akkor kalamárisom, ürítve… legyen a „por” tartóm…
Őrangyalomat meg kérem, hogy segítse a „por” harcom.

Igen jelesnek tűnő nap a mai,
Megérni, nekem, már ez is valami!
Bár életemben nincs igaz valaki…

Öregségemre hithű poéta lettem,
A kopott lúdtollammal együtt öregszem,
Az élet értelmét azonban még fejtem…

Mindegy no, élet, sors szerint tart ameddig tart,
Ha kérdezik, hogy vagy, előadom a fanyart.

(Senrjú trió)
Élet értelme,
Nem biztos, hogy kiderül.
Végén, szenderül…
*
„Porban” a jövő?
Ha ott leszek, meglátom…
Örök titkosság!
*
Lángmentes jövő,
Fényragyogás el-mattul.
Sötét öröklét?
*
Jó lenne, de fránya öregség, bizony humorba nem fulladós,
Jó lenne, de minden élet hamuba fullad, már nem gyulladós...

Vecsés, 2016. május 21. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.

A szerzőpáros tankában filozofált?

Hold, lassan szővi
Az álmok nagy hálóját.
Csillag van benne.
Rég kihunyt, de fénye él,
Dicső múltunkról zenél.
*
Völgybe beszorult
Meleget enyhít eső.
Gaz is felüdül.
Búzaszem között konkoly,
Meg-megbújik és rombol.
*
Alkony szétterül,
Bíborpalástja bársony.
Sötét színre vált.
Holló szárnya verdesi
Ablakod. Csendet lesi.
*
Csendes fuvallat
A meleg hozó szellő,
Napsugárpaplan.
Virgonckodó remények,
Az égről el nem érnek.
*
Őrjöngő vihar,
Cikázva sújtó villám?
Halk dörgés nincsen.
Néma sikoly éri szád,
Fátyol fedi nyíló mád.
*
Nemsokára már,
Zúg a kalász! Aratás.
Széncinke dal száll.
Dalol, mint égi küldönc,
Angyalon szakadó gönc.
*
Lankás szél játszik
Végtelen róna fölött.
Kóborló őzek.
Lelkek suhannak fel s le,
Elveszett a menny elve.
*
Réteken pajkos
Szellő fickándoz. Boldog.
Szabadságérzés.
Furcsán szóló szentbeszéd,
Ki volt az, ki erre kért?
*
Ároknak partján
Áll, árva szárként? kóró!
A magány szobra.
Társ nélkül fáj vágyni is,
A világ infantilis.

Vecsés, 2017. július 28. ? Mórahalom, 2017. augusztus 4. - Kustra Ferenc ? A haikut én írtam, alá a verset, szerző és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe: ?Reménytelen?.

és tankákban?

?Vers?
Helyett,
Ezeket
Írjuk! Másként
Festett képeket?

Naplemente: szép.
Szavakban festőiség.
Tömör a gyönyör.
Bíborszínű égalja,
Szempár tűnődik rajta.
*

Lét,
Nem lét,
Hatása
Mit sugallgat?
Kell még küzdeni!

Pók szőtte selyem,
Szálán élet hintázik.
Most még nem szakad...
Rég volt! Vajon lessz-e még?
Küzdj érte, közel a vég!
*

Old
Lelked
Gúzsát és
Boldogságot?
Talán remélhetsz!

Ma még tégy jól, jót,
Hogy holnap megpihenhess
A selyemágyon.
Tárd ki szíved, még remélj!
Bút, boldogságra cserélj!

Vecsés, 2018. július 29. ? Mórahalom, 2018. augusztus 3. ? Szabadka, 2018. augusztus 8. ? Kustra Ferenc József - Az apevákat én írtam, a haikukat Farkas Tekla, a tankák versét: Jurisin (Szőke) Margit.