Életnek kora,
Változó világa
Barázdákat karcolja.

Settenkedik körülöttem.
Születésem
Óta közeledem...
Jóval öregebb lettem!
*
Itt hagyom
Ujjlenyomatom
Amíg elutazom.

Hány esztendő várhat?
Lelkem szétáradhat?!
Túl leszek én
Világvégén...
*
Összeolvad EGYel
Világegyetemmel,
Örök rejtelemmel.

Hitem ad reményt
Imával, Istennel.
Kiváltom mennyért
Lelkemet jócselekedettel.

Dunatőkés, 2024. március 26.

Mint végtelen űr,
Ego-világegyetem.
Lélek sosem zárt!

Hosszú gyökere,
Elődökhöz nyúl vissza.
Génbefolyásolt!

Lelket érik nagy
Hatások...csiszoló-kő.
Tudat besegít!

Szív pitvarából
Tárul, ott van az ajtó.
Lélek-kulcs nyitja.

Rozsda nem fogja,
Zárba szeretet illik.
Varázserejű!

Szép szó olajoz,
Tett rügyet fakaszt szívben.
Raktároz időt.

Tiszta lélekben
Tavasz virágzik, nyíltság.
Angyalszem-tükör!

Évgyűrű fásul,
Jó kertész gyümölcsöt óv.
Táplálja művét!

Kor utat seper,
Pitvarban a múlt tisztul.
Lélek megbékél!

Agg kor lelket rág,
Istenben bizodalom.
Hív az öröklét!


Dunatőkés, 2024. március 20.

Láttam már a halált,
És nem volt fekete.
Fény hívott szeméből,
Na gyere csak gyere.

Nincs neki kaszája,
Úr ha küldi...segít.
Elkísér Őhozzá,
Lelkeket fölrepít.

Nem fáj ott már semmi,
Az időd végtelen.
Mindenütt ott lehetsz,
Ez még hihetetlen.

Élet a kegyetlen,
Ha végére kínt ad.
Halál csak megváltás,
A lélek az halad!

Isten visszaküldhet,
Feladatod ha van.
De ha menned kell,
A halál jön, rohan!

Relatív a... mikor?,
Végtelenben semmi.
Tán itt van még időd,
Épp annyi...pont ami!

Dunatőkés, 2024. április 5.

Szerelmed kívánom, Laura!
Vége enyém lehetnél már… na!
Szerelmet kívánok,
Csak tiedre vágyok!
Lelkemnek nagyon kell már, biz’ a.

Hiányod marja sérült lelkem,
Hogy igy maradunk, azt már félem…
Óvó ölelésed,
Lelki véleményed!
Értelme közös létnek? Félem…

Van végzet óvó ölelésben,
Ha elmarad, bárcsak… lélekben…
Lélekben minden van,
Benne lötyög mi van.
Szerelmed Laura… lelkemben...!

Vecsés, 2023. június 27. –-Kustra Ferenc József- íródott: Romantikus LIMERIK csokorban.

{Septolet}
Lélek,
Érzelem,
Nem félek,
Nem félem…

Lelkem kitárom,
Nézek körül ködben, nem bánom…
Vágyom…
*
{apeva csokor}
Ó,
Álmom
Számlálom,
Mert köd vakít,
Mint egy véres tőr.
**

{Keresztrím}
Az emberi lélek épp' olyan, hogy nem árt neki,
Ha néhanapján, de kissé meghunyászkodik.
Olyankor jó, ha keresi a fényt távol, messzi…
Mert bebetonozódott, ködben nem látszódik.

*
Vak!
Immár
A szempár
Halott sirály.
Csak száll, tovaszáll.
**

{Kínai versforma; "Shiliuziling" Szótagszám=1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa- (x=szabad)}
Nem
Lelkemben az énem…
Sorsom üt!
Jobb lesz? Nem félem…
*

Hát
Minek
Féljek én?
Hisz itt a fény,
Mely csillagösvény.

Vecsés, 2019. április 3. – Paks, 2022. június 23.- Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. A versszakokat én írtam, az apevákat: szerző-, és poétatársam; Bauman Beatrix Bianka.