Legyen titkos ölelés: Manyi!
Szerelmes legyen és négykarnyi!
Érezném testedet,
Élvezném lelkedet!
Szorosan, karodba simulni.

Bűnös gondolatra zsibbadnék,
Veled, csak együtt lélegeznék.
Tarkóm simogatnád,
Élményt beleadnád…
Tested illatából beszívnék…

Fák árnyéka megszűnne, Manyi!
Nem engedném el, mi négykarnyi…
Kéne, szívdobbanás,
Lélek… lenne csodás.
Szünetben meg kávét szürcsölni…

Vecsés, 2019. február 9. – Kustra Ferenc – romantikus LIMERIK

Kedvesem, nagyon hiányzol…

Kedvesem a vágyam, már biz' ám
Elhatalmasodott Dorinám.
Mindig ábrándozok,
Lelkemben harcolok.
Ha közelben lennél, imádnám!

Kedvesem, élvezném szépséged!
Vágyom én a nyílt közelséged.
Mindentől félnélek…
Óvón ölelnélek...
Naponta csókolnám a kezed.

Kedvesem, beszélni jó volna,
Párosunk nagyokat sétálna.
Kart, karba öltenénk,
Szerelmetesekként!
Tavasz, padon, jó élmény volna!

Kedvesem, reggel kávézhatnánk,
Délben ebéd, majd bort kortyolnánk.
Kezed, sokat fognám,
Szívem, eléd tárnám.
Délután pihenőt tartanánk!

Kedvesem! Szépséges Dorinám,
Én te igazad, nem vitatnám.
Segítség konyhában...
Meg a kertásásban.
Lehetnél már párom, Dorinám.

Kedvesem! Mindennap ver a víz,
Ha rád gondolok én… nem szájíz.
Gyere-gyere várlak,
Hadd éljünk a mának.
Dorinám! Légy párom... oltárdísz!

Vecsés, 2019. január 6. – Kustra Ferenc – Bálint napi - anaforás LIMERIK csokor, kedvesemhez

Oly? jó, hogy vagy nekem Hildácska,
Kén' már használható villácska.
Szép testedre vágyok,
Mit nagyon imádok.
Hildácska, lesz gyűrött... szoknyácska?

Nevetve szeretném lepedőt,
Gyűrögetni, mint jellemerőt.
Nevetem, Te mosnál,
Sőt, te is vasalnál.
Kérek légyottot... teljesedőt.

Mond kedves, hogy áll a válóper?
Lelkem kíntól engem leteper.
Légy szabad és enyém,
Pihennénk, rét füvén?
Hildácskám! Vágyad, vággyal hever?

Vecsés, 2019. január 2. ? Kustra Ferenc ? LIMERIK csokor

Hívogató a kedvesemnek…

Kívánom szerelmed, ó, Gitta!
Elhagyott engem a Franciska!
Ments ki engem mélyből,
Bánat mély gödréből…
Most biz’ vár engem, lelked kútja…

Kívánom szerelmed, Ciluska!
Légy már a párom, állandóra!
Együtt nyaralhatnánk,
Ott együtt alhatnánk…
Vennéd estét, simogatóra…

Kívánom szerelmed, Te Mátka!
Szívesen éreznélek máma.
Fognánk egymás kezét,
Éreznénk szellemét.
Bálint nap kéne, veled még ma…

Vecsés, 2019. február 17. – Kustra Ferenc – romantikus LIMERIK csokor, kedvesemhez!

Az életórám ketyeg, én csak hallgatom a csöndjét,
Szívem néha összeszorul, de nem lelem a fékjét…
Fáj a jelenem és fáj a múltam is,
Másra nem is gondolok, erre csakis.

(Bokorrímes)
Remény létezik, hogy újrakezdjem? Már hetven elmúltam,
Ez saját őszöm és lassan már tél lesz! Miből okultam?
Remény létezik, hogy újrakezdjem? Már hetven elmúltam

Nincs, ami összeköt az élettel, legföljebb az örök bánatom,
Életemben szerencsés sohasem, de peches az voltam. Fájlalom.
Az élet maga a mosolygó hazug! Folyvást csak jól becsapott!
Mikor valami jó nézett ki, akkor szemétséggel lecsapott!

(Senrjon)
Jövő felé lépkedni?
Nincs mit keresni, van pech halmaz!
Élet, maga pech…
*
Vicsorogva vigyorit,
Tán’ nincs benne engedékenység…
Ez nekem barát?
*
Vicsorog, látszik rajta!
Mosolyt erőltetve hazudik!
Ezt érdemlem meg?
*

(3 soros-zárttükrös)
Éveim súlya már nagyon is nyomja gyengülő, öreg vállamat,
Igyekszem tartani magamat, így aztán felemelem államat!
Éveim súlya már nagyon is nyomja gyengülő, öreg vállamat.

(Septolet)
Élet hazugsága,
Visszássága,
Lelkem kínlódása

Tűrjek mindent?
Hazugsága cement?
Nem gyűjtőm lehetetlent,
A fékezhetetlent…
*

(Senrjú)
Életpatak vágy,
Partjai közt kordában.
Be is fog fagyni.

(3 soros-zárttükrös)
Életem védőszárnyai közt nekem nincsen is helyem,
Már mosolya, előre is gúnyos, nem tévedek, vélem…
Életem védőszárnyai közt nekem nincsen is helyem.

Fáj nekem ez a mosolygó élethazugság, nem győzőm észlelni,
Ő meg vicsorogva, de közben röhögve néz rám, hogy nem kell félni…
Az én életem maga a röhejes hazugság, nincs mit tenni,
Hetven elmúltam, ki tudja, meddig kell még ezt nekem eltűrni?

Vecsés, 2018. június 5. – Kustra Ferenc – íródott; Alloiostrofikus versformában.