Nincs arra szó, hogy mit érzek irántad,
szívemmel, lelkemmel szeretlek, imádlak.
Benned van minden szeretetem,
az életemet adnám teérted kedvesem.

Szavakkal kifejezni sem lehet,
az irántad érzett szerelmemet.
Öröm táncot jár szívem,
mikor rád gondolok kedvesem.

Itt vagy mellettem és ölelsz engem,
csókjaiddal alszom el minden este.
Karjaidban boldog vagyok veled,
magadhoz szorítasz el nem engedsz.

Érted élek fogd erősen két kezem,
te vagy minden álmom el ne engedd.
Karodba bújva megnyugvást találok,
ölelésed maga a megtestestült mámor.

Bújok hozzád szerelmesen kedvesem,
karjaid közt boldogságtól epedek.
Szoríts magadhoz ölelj szorosan,
érezzem szerelmed minél jobban.

Mellkasodra hajtom fejemet,
hallom szíved milyen hevesen ver.
Szíved, szívemmel együtt dobban,
boldogságom melletted határtalan.

Kezed a kezemben, szíved a szívemben,
minden érintésben veled teljes az életem.
Szeretet adni a legjobb a világon,
szeretet kapni igazi álom.

Barna szemed csillog a fényben,
úgy ragyog mint a nap az égen.
Éjjeli égbolt csillagok fényében,
este a holdfény tükrében.

Mint hegedű húrján szívem dallama,
neked szól nappal, s érted éjszaka.
Szerelem, mely nem varázslat,
végtelen, s örök Isten is megáldja.

Dalol a szívem, mert érzi szívedet,
szíved melegét, a szerelmedet.
Dalol a lelkem, mert érzi lelkedet,
lelked melegét, szíved szerelmét.

Milyen szép ezt átélni, szerelmedet élvezni,
tudni, hogy szeretsz szerelmedet érezni.
Élvezni testedet, megadó lelkedet,
örömnek kitenni szerető szívemet.

Boldogságot adok mert szeretve szeretsz,
boldogságot kapok mert szeretve szeretek.
Olyan szép az élet, ha van kiért élni,
ha boldogan szerethetsz nem kell már félni.

Szeretünk valakit valamiért egy életen át,
lelkünkben ezer fokon ég a vágy.
Ábrándok, oly sokszor bolond remények között, találunk lelki örömöt.

Szeretünk akkor is ha úgy érezzük,
nincs tovább mert a szeretet a fellegekbe emel.
Igaz a mulandóság néha jeges újjal cibál,
a múló idő gyakran sírni lát.

Összezúz néha belehalunk,
mégis forró lánggal élve szeretni akarunk.
Szeretünk valakit valamiért egy életen át,
akkor is ha néha fáj.

Szeretünk ezer fokon, őrült szenvedéllyel,
néha belezuhanva a szomorúság vermébe. Csalódások néha a bánat útján járunk,
ahol sorra elvérzik összes álmunk.

Szeretünk hol megkeseredve, hol boldogan,
hol bolondozva, hol véresen komolyan.
Szeretünk valakit valamiért egy életen át,
lelkünkben ezer fokon ég a vágy.

Édesanyám aki életet adtál nekem,
most csakis rád emlékezem.
Mindig vigyáztad minden léptemet,
fogtad szorosan az én két kezem.

Beteg voltam vigyáztál rám, óvtál engem,
a szereteteddel gyógyítottad a lelkem.
Mindig, minden pillanatban mellettem álltál,
ha sírtam könnyeimet törölve vigasztaltál.

Fent az égen te vagy a legfényesebb csillag,
onnan figyelsz rám és vigyázod utamat.
Tudom, hogy ott vagy, hisz minden este látlak,
úgy ragyogsz kivilágítod az eget és a holdat.

Szeretlek és örökké szeretni foglak téged,
most búcsúzom tőled de nem végleg.
Vár téged egy új világ a mennyországban,
de a szívemben örökre őrizni foglak Édesanya.

Ha elmerném mondani amit most gondolok,
megtudnád, hogy Rólad álmodok.
Ha eltudnám mondani, amit most érzek,
megtudnád, hogy mennyire féltelek,
és mennyire szeretlek téged.

Lelkemnek csak egy a sóhaja,
Te legyél a szívemnek az izzó parazsa. Lángoktól égjen egy életen át,
soha ne aludjon ki ez a parázs.

Úgy szeretnélek boldogá tenni,
s minél több időt sziveddel el tölteni.
Szeretnélek örökké csak téged szeretni,
és senki szemében varázslat után kutatni.

Szeretnék mélyen szemeidbe bele nézni,
és el mondani mennyire szeretlek.
Szeretnék két szemed könnye lenni,
szeretnék arcod szép mosolyában csillogó fény lenni.