Idő 
Értékelés 
Értékelés Poétának lenni, mások lelkébe hatoló dolog,
Poéta biz’ másnak ír, míg ez a világ forog.
Te figyelj a jóra, a rosszra, a felületesre, a maradandóra!
Ezekből írsz egyveleget, mi már örök marad papírra róva.
Poéta légy ügyes, igyekezz maradandót alkotni,
Hogy majd a leszármazottak is tudják olvasni…
Ha ügyes leszek, lehetsz Te az irodalom egyik csillaga,
És még láthatod, hogy versed mennyi olvasó olvassa.
Ne feledd, légy te munkásságodban az alázat maga,
Légy Te az irodalom tűzhelyének tápláló parazsa.
Vecsés, 2019. június 13. - Kustra Ferenc József
Poéta biz’ másnak ír, míg ez a világ forog.
Te figyelj a jóra, a rosszra, a felületesre, a maradandóra!
Ezekből írsz egyveleget, mi már örök marad papírra róva.
Poéta légy ügyes, igyekezz maradandót alkotni,
Hogy majd a leszármazottak is tudják olvasni…
Ha ügyes leszek, lehetsz Te az irodalom egyik csillaga,
És még láthatod, hogy versed mennyi olvasó olvassa.
Ne feledd, légy te munkásságodban az alázat maga,
Légy Te az irodalom tűzhelyének tápláló parazsa.
Vecsés, 2019. június 13. - Kustra Ferenc József
Emlékezni, arra sétáltam…
Egyet gondoltam, kettő lett belőle, elindultam, az erdőnkbe vagyok… megérkeztem.
Még egyet gondoltam, meg sem álltam a szálkás öreg padig, öreg, törött, mállik… pechem.
Emlékek padján ültünk Julcsi!
Neked, nem volt kedved beszélni…
Egyedül álmodtam,
Hozzád, csak vonzódtam…
Betegségem érdekel téged?
Csak úgy eltűntél az életemből, lehet, hogy nem is szerettél?
Csak szótlanul leléptél, netán van, mit ellenem elkövettél?
Most nem vagy itt, de emlékezek,
Szerető szíved add, még kérlek…
Tovább is vágyok rád,
Ó, lelked, ha adnád…
Körülmények hidegen hagynak?
Felállok és sétálok egy kör, eme kis tisztáson
Közben csak rád gondolok, szeretve, kicsit sem bántón…
Posványba lett szeretet, Julcsi!
Sárba lett a múltunk taposva.
Szeretnélek akár,
De nem akarod már…
Sártócsába veszett szeretet…
Visszaértem és elméláztam a padot hosszasan nézve,
Ő az élő tanunk, hogy itt, szerettük is egymást… Mivégre!
Vecsés, 2021. december 21. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus trió LIMERIK csokorban és versben…
Egyet gondoltam, kettő lett belőle, elindultam, az erdőnkbe vagyok… megérkeztem.
Még egyet gondoltam, meg sem álltam a szálkás öreg padig, öreg, törött, mállik… pechem.
Emlékek padján ültünk Julcsi!
Neked, nem volt kedved beszélni…
Egyedül álmodtam,
Hozzád, csak vonzódtam…
Betegségem érdekel téged?
Csak úgy eltűntél az életemből, lehet, hogy nem is szerettél?
Csak szótlanul leléptél, netán van, mit ellenem elkövettél?
Most nem vagy itt, de emlékezek,
Szerető szíved add, még kérlek…
Tovább is vágyok rád,
Ó, lelked, ha adnád…
Körülmények hidegen hagynak?
Felállok és sétálok egy kör, eme kis tisztáson
Közben csak rád gondolok, szeretve, kicsit sem bántón…
Posványba lett szeretet, Julcsi!
Sárba lett a múltunk taposva.
Szeretnélek akár,
De nem akarod már…
Sártócsába veszett szeretet…
Visszaértem és elméláztam a padot hosszasan nézve,
Ő az élő tanunk, hogy itt, szerettük is egymást… Mivégre!
Vecsés, 2021. december 21. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus trió LIMERIK csokorban és versben…
A csend csak szitál, mint az őszi eső,
Csak van, de nem-igen fergeteges ő…
A legszebb pillanatban is dühöngenek virágtörő viharok,
Olyat, csak szemedbe ne lássak soha… amit kibírni nem bírok…
(apeva)
Dúl
Vihar
Fenn s bennem,
Szememben könny;
Tudod… fáj nagyon.
(Kínai versforma: 7-7-7-7 szótag, „Zhuzchici” = Rímképlet a, a, x, a
Éppen megtörik a csönd,
Háború van, odafönt,
Ölelj át, harag helyett,
Míg lelkem könnye elönt.
*
(Halmazrímes)
Sokoldalú még a lelkem, de már a vibrálása csökkenőbe,
Kóstolgat nyomoronc élet, szenvedek, mint tetű zsírosbödönbe.
Minden perc olyan, mintha nagy-dühöngőn, virágtörő lenne,
Ha odaérne a nővő gaz, volna, amit leverhetne.
Fény
Nélkül,
Rögös út
Az életem.
Elvész reményem.
Vigasztalj, hogy ne fájjon,
Elérjen régi álmom,
És boldog legyek még ma,
Tudom már, meg nem bánom.
*
(3 soros-zárttükrös)
Egy újabb krónika van köznapin kialakulóba,
Nekem folyvást, havas-esőlé folyik be a nyakamba…
Egy újabb krónika van köznapin kialakulóba.
Nem
Vigasz
A szó, ha
Annál több nincs.
Kiút nem dereng…
Annyi rossz történt velem,
Segíts, hogy ez jó legyen.
Írj szépet verseskönyvbe,
Ugye, nálad van helyem?
*
Érzem, hiányzik a lelkemről, szeretve-simító kéz melege,
A meztelen hátamon lehetne a kontakt, mesés egyvelege…
Istenem, ha már megszabadulhatnék a gonosztól…
Megszabadulnék a bús életmúlttól, a mocsoktól?
Kéz
Kézben,
Arcunkon
Mosoly, már csak
Ennyit szeretnék…
Tegyük zsebre a múltat,
Kezembe fognám ujjad,
El sem engedném többé,
Míg bennünk a tűz gyúlhat.
*
Hetvenegynél érzem, már kevéssé tüzes bennem a vágy,
Még nem tudom, de bizony meglehet, hogy vár már a bonc-ágy…
Vívódok elmerengve... fölfelé kerülök, vagy netán lefele,
Bár lehet, hogy sehová és akkor fölmerülhet… ejha; nofene…
Vecsés, 2019. április 1. – Mórahalom, 2019. július 30. – Szabadka, 2019. szeptember 6. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, a kínai versformákat Farkas Tekla. Az apevák; Jurisin (Szőke) Margit munkája. A címük: Kiút nem dereng…
Csak van, de nem-igen fergeteges ő…
A legszebb pillanatban is dühöngenek virágtörő viharok,
Olyat, csak szemedbe ne lássak soha… amit kibírni nem bírok…
(apeva)
Dúl
Vihar
Fenn s bennem,
Szememben könny;
Tudod… fáj nagyon.
(Kínai versforma: 7-7-7-7 szótag, „Zhuzchici” = Rímképlet a, a, x, a
Éppen megtörik a csönd,
Háború van, odafönt,
Ölelj át, harag helyett,
Míg lelkem könnye elönt.
*
(Halmazrímes)
Sokoldalú még a lelkem, de már a vibrálása csökkenőbe,
Kóstolgat nyomoronc élet, szenvedek, mint tetű zsírosbödönbe.
Minden perc olyan, mintha nagy-dühöngőn, virágtörő lenne,
Ha odaérne a nővő gaz, volna, amit leverhetne.
Fény
Nélkül,
Rögös út
Az életem.
Elvész reményem.
Vigasztalj, hogy ne fájjon,
Elérjen régi álmom,
És boldog legyek még ma,
Tudom már, meg nem bánom.
*
(3 soros-zárttükrös)
Egy újabb krónika van köznapin kialakulóba,
Nekem folyvást, havas-esőlé folyik be a nyakamba…
Egy újabb krónika van köznapin kialakulóba.
Nem
Vigasz
A szó, ha
Annál több nincs.
Kiút nem dereng…
Annyi rossz történt velem,
Segíts, hogy ez jó legyen.
Írj szépet verseskönyvbe,
Ugye, nálad van helyem?
*
Érzem, hiányzik a lelkemről, szeretve-simító kéz melege,
A meztelen hátamon lehetne a kontakt, mesés egyvelege…
Istenem, ha már megszabadulhatnék a gonosztól…
Megszabadulnék a bús életmúlttól, a mocsoktól?
Kéz
Kézben,
Arcunkon
Mosoly, már csak
Ennyit szeretnék…
Tegyük zsebre a múltat,
Kezembe fognám ujjad,
El sem engedném többé,
Míg bennünk a tűz gyúlhat.
*
Hetvenegynél érzem, már kevéssé tüzes bennem a vágy,
Még nem tudom, de bizony meglehet, hogy vár már a bonc-ágy…
Vívódok elmerengve... fölfelé kerülök, vagy netán lefele,
Bár lehet, hogy sehová és akkor fölmerülhet… ejha; nofene…
Vecsés, 2019. április 1. – Mórahalom, 2019. július 30. – Szabadka, 2019. szeptember 6. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, a kínai versformákat Farkas Tekla. Az apevák; Jurisin (Szőke) Margit munkája. A címük: Kiút nem dereng…
Ötven rózsa illatát
Rejtve képzelem markomba
Ötven rózsa illatát
Csókolom álmodba
Álmodban ötven rózsa
Rejtve csókolod az égboltra
Mint ékkő ragyog fenn
A csillagrózsa
Varázs-illata ringat álomba
Ötven rózsa minden éjjel
Lelkemre száll égi fénnyel
Képzeletem csókol rejtve
Ötven rózsát a szívedre
Rejtve képzelem markomba
Ötven rózsa illatát
Csókolom álmodba
Álmodban ötven rózsa
Rejtve csókolod az égboltra
Mint ékkő ragyog fenn
A csillagrózsa
Varázs-illata ringat álomba
Ötven rózsa minden éjjel
Lelkemre száll égi fénnyel
Képzeletem csókol rejtve
Ötven rózsát a szívedre
Az összetartozásban
A szeretet Minősége
Mi átitatja s kitölti
Lelkünk minden zeg-zugát
Az igaz-lényeg.
Töményebb lehet
Évszázadok idejénél
A beteljesedett
Napok óráiba sűrűsödött
Egyszerű boldogság csodája.
Az évekből gyúrt kötődés
Hatalmas vas-kapocs.
Mértékének nagysága
Csupán hiányával
S a társult fájdalommal
Minősíthető.
A lét spirál-láncán
Kicsike két szem vagyunk.
Szétválaszthatatlanul
Összetartozunk
Az örökkévalóság skáláján.
A szeretet Minősége
Mi átitatja s kitölti
Lelkünk minden zeg-zugát
Az igaz-lényeg.
Töményebb lehet
Évszázadok idejénél
A beteljesedett
Napok óráiba sűrűsödött
Egyszerű boldogság csodája.
Az évekből gyúrt kötődés
Hatalmas vas-kapocs.
Mértékének nagysága
Csupán hiányával
S a társult fájdalommal
Minősíthető.
A lét spirál-láncán
Kicsike két szem vagyunk.
Szétválaszthatatlanul
Összetartozunk
Az örökkévalóság skáláján.
