Idő 
Értékelés 
Értékelés Zörgő motorral beáll az 55-ös
rozzant Ikarus-felszállás, a hűvös
őszi szél után jóleső meleg fogad,
siess már, ülj le, meg ne üsd magad,
veszekedés, lárma, elhelyezkedünk.
Az úton Pestig beszélgetünk.
Osztyapenkó, hidak, Országház. Kiszállás
fürgén, délelőtt gyárlátogatás:
feketén málló falak mögött dübörgő
géphalmaz, daru emel, csörlő
feszül, tovább megyünk, második emelet:
szorgos kezek milliós gépeket
bűvölnek, kimért, pontos mozdulatokkal,
kék köpenyes gesztikuláló tagokkal
magyaráz. Kiérünk, végre friss levegő!
Délután Halászbástya unalomig,
utána futás a pályaudvarig,
hogy el ne késsünk, mert itt kapjuk
a jegyeket,? este varieté ? tudjuk
hol van, nem késünk el, jók leszünk!
? Nyugati, érkezési oldal, munkások,
kusza tömeg. A lány vonatok
füstjét nézi-én Őt.
Hátranéz, mosolyog, rőt
hajával szél játszik,
beszélgetünk. Nem látszik
rajta hogy,?intézetis?.
Tetszel nekem mondom, nevet,
utálja a rendőröket
és tud egy helyet,
hol ketten lehetünk.
Kéz a kézben megyünk,
búcsúzunk a varieté előtt,
osztálytársak dühödt
képpel meresztik szemüket,
majd kamasz ösztönüket
nehezen elfojtva bemennek,
s közben gyűlölnek,
mert nekik nem sikerült.
Varieté, vidámság, feledünk
mindent, futunk a busz felé.
Hűvös őszi szél után jóleső meleg fogad,
siess már, ülj le, meg ne üsd magad,
veszekedés, lárma, elhelyezkedünk,
hazafelé már nem beszélgetünk.
Jó lenne aludni most!
1974. 10. 15.
rozzant Ikarus-felszállás, a hűvös
őszi szél után jóleső meleg fogad,
siess már, ülj le, meg ne üsd magad,
veszekedés, lárma, elhelyezkedünk.
Az úton Pestig beszélgetünk.
Osztyapenkó, hidak, Országház. Kiszállás
fürgén, délelőtt gyárlátogatás:
feketén málló falak mögött dübörgő
géphalmaz, daru emel, csörlő
feszül, tovább megyünk, második emelet:
szorgos kezek milliós gépeket
bűvölnek, kimért, pontos mozdulatokkal,
kék köpenyes gesztikuláló tagokkal
magyaráz. Kiérünk, végre friss levegő!
Délután Halászbástya unalomig,
utána futás a pályaudvarig,
hogy el ne késsünk, mert itt kapjuk
a jegyeket,? este varieté ? tudjuk
hol van, nem késünk el, jók leszünk!
? Nyugati, érkezési oldal, munkások,
kusza tömeg. A lány vonatok
füstjét nézi-én Őt.
Hátranéz, mosolyog, rőt
hajával szél játszik,
beszélgetünk. Nem látszik
rajta hogy,?intézetis?.
Tetszel nekem mondom, nevet,
utálja a rendőröket
és tud egy helyet,
hol ketten lehetünk.
Kéz a kézben megyünk,
búcsúzunk a varieté előtt,
osztálytársak dühödt
képpel meresztik szemüket,
majd kamasz ösztönüket
nehezen elfojtva bemennek,
s közben gyűlölnek,
mert nekik nem sikerült.
Varieté, vidámság, feledünk
mindent, futunk a busz felé.
Hűvös őszi szél után jóleső meleg fogad,
siess már, ülj le, meg ne üsd magad,
veszekedés, lárma, elhelyezkedünk,
hazafelé már nem beszélgetünk.
Jó lenne aludni most!
1974. 10. 15.
Folyik a víz,
Folyik vele együtt a pici szívem.
Elsodorta elsodorta messze a pici szívem,
Mit tegyek? Mit tegyek?
Ússzak utána?
Vagy hagyjam had sodorja el a messzi világba.
Nem hagyom! Nem hagyom!
Most tudtam meg igazán,
Hogy kellesz nekem drágám.
Gyere vissza ne hagyj el,
Én nélküled senki sem leszek.
Ha kell megverekszem érted,
De te akkor is az enyém leszel szívem.
Folyik vele együtt a pici szívem.
Elsodorta elsodorta messze a pici szívem,
Mit tegyek? Mit tegyek?
Ússzak utána?
Vagy hagyjam had sodorja el a messzi világba.
Nem hagyom! Nem hagyom!
Most tudtam meg igazán,
Hogy kellesz nekem drágám.
Gyere vissza ne hagyj el,
Én nélküled senki sem leszek.
Ha kell megverekszem érted,
De te akkor is az enyém leszel szívem.
Ádáz kutyám, itt heversz mellettem.
Amióta a gazdád én lettem,
ez a hely a legjobb hely tenéked:
nem érhet itt semmi baj se téged.
Rajtam csügg a szemed, hív imádás
együgyű szálán csügg, boldog ádáz.
Mert boldog ki jámborul heverhet
valami nagy, jó hatalom mellett.
S te jámbor vagy, bár olykor asszonykád
bosszújára megrablod a konyhát
s csirkét hajszolsz vadul a salátás
ágyakon át: jámbor, noha - Ádáz.
Elcsavarogsz néha messze innen,
el is tévedsz kóbor hegyeinkben;
avagy titkos kalandjaid vannak.
Ág tép, gonosz ebek rádrohannak,
zápor is lep, szőröd-bőröd átáz:
ázva, tépve jössz vissza, kis Ádáz.
Visszajössz, mert ugyan hova mennél?
Hol lehetne egyéb helyed ennél?
Szimatodból ezer láthatatlan
ösvény vezet téged mindenhonnan
hívebben, mint bennünket a látás:
minden ösvény ide vezet, Ádáz.
Tudod, hogy itt valaki hatalmas
gondol veled, büntet és irgalmaz,
gyötör olykor, simogat vagy játszik,
hol apádnak, hol kínzódnak látszik:
de te bízol benne. Bölcs belátás,
bízni abban, kit nem értünk, Ádáz.
Óh, bár ahogy te pihensz lábamnál,
bizalommal tudnék én is Annál
megpihenni, aki velem játszik,
hol apámnak, hol kínzómnak látszik,
égi gazda, bosszú, megbocsátás,
s úgy nem értem, mint te engem, Ádáz!
Amióta a gazdád én lettem,
ez a hely a legjobb hely tenéked:
nem érhet itt semmi baj se téged.
Rajtam csügg a szemed, hív imádás
együgyű szálán csügg, boldog ádáz.
Mert boldog ki jámborul heverhet
valami nagy, jó hatalom mellett.
S te jámbor vagy, bár olykor asszonykád
bosszújára megrablod a konyhát
s csirkét hajszolsz vadul a salátás
ágyakon át: jámbor, noha - Ádáz.
Elcsavarogsz néha messze innen,
el is tévedsz kóbor hegyeinkben;
avagy titkos kalandjaid vannak.
Ág tép, gonosz ebek rádrohannak,
zápor is lep, szőröd-bőröd átáz:
ázva, tépve jössz vissza, kis Ádáz.
Visszajössz, mert ugyan hova mennél?
Hol lehetne egyéb helyed ennél?
Szimatodból ezer láthatatlan
ösvény vezet téged mindenhonnan
hívebben, mint bennünket a látás:
minden ösvény ide vezet, Ádáz.
Tudod, hogy itt valaki hatalmas
gondol veled, büntet és irgalmaz,
gyötör olykor, simogat vagy játszik,
hol apádnak, hol kínzódnak látszik:
de te bízol benne. Bölcs belátás,
bízni abban, kit nem értünk, Ádáz.
Óh, bár ahogy te pihensz lábamnál,
bizalommal tudnék én is Annál
megpihenni, aki velem játszik,
hol apámnak, hol kínzómnak látszik,
égi gazda, bosszú, megbocsátás,
s úgy nem értem, mint te engem, Ádáz!
Come closer my dear enemy
Break the light with your shadow
Help me hide my feelings from me
That keep taking me down below
I tore my heart from my chest
I thought I would never need it
And lost it somewhere in the past
But the hole which left is still bleeding
Slowly I'm falling asleep
The world around becomes a dream again
I bring back those sweet memories
What you've killed in a sudden moment
I see ourselves when the end has begun
Stopped breathing when I saw the light in your eyes
I feel your kiss warmer than the sun
Keep on believing that those were not only lies
Let me know what went wrong with you
Why all the gold's become to bitter dust
Why has your light turned so dark and blue
How could this sweet potion has bitten by rust?
One day you will look back to me
While I drink the poison you left here to me
Find yourself somehow cold and empty
I'll be the spirit from the past you will always carry
Break the light with your shadow
Help me hide my feelings from me
That keep taking me down below
I tore my heart from my chest
I thought I would never need it
And lost it somewhere in the past
But the hole which left is still bleeding
Slowly I'm falling asleep
The world around becomes a dream again
I bring back those sweet memories
What you've killed in a sudden moment
I see ourselves when the end has begun
Stopped breathing when I saw the light in your eyes
I feel your kiss warmer than the sun
Keep on believing that those were not only lies
Let me know what went wrong with you
Why all the gold's become to bitter dust
Why has your light turned so dark and blue
How could this sweet potion has bitten by rust?
One day you will look back to me
While I drink the poison you left here to me
Find yourself somehow cold and empty
I'll be the spirit from the past you will always carry
Poshadt emberi törmelék irritálja elgyötört talpamat,
Roncsolja a már megnyűtt bőröm, ami csontomon maradt.
Tüdőmet vadul nyesi a csípős levegő, csonkolja a testemet,
Saját lényem, sötét fényem, ami önmagamba eltemet.
Koplal a lelkem, az üres holnap asztalánál várja csak eledel,
Dézsmálja a semmit, miközben testem egy üregbe süllyed el.
Üt a dühödt tegnap, ami a szenny csatornájából kel útra,
Műanyag lovon érkezik a bosszúja és büntet újra és újra!
Hazudok, ha hitem van, és akkor is, ha nincsen másom,
Tagadok, ha vallatnak, de közben mások sírját ásom.
Ítélek, ha hibát látok, pedig én magam vagyok a Tévedés,
A természet folyamában a rozsdaszemű ébredés.
Vak vagyok és veszélyes, elmémet nem látja el ismeret,
Úr vagyok, kit szolgál a világ és szolgálnak az istenek.
Rém vagyok, kitől riadva rettennek meg a néma rabok,
De a múltam kölcsönből építettem, arra kamatot kapok?
Törmelékbe zuhanok végül, elnyel az emberi hulladék,
Gyalogutam áporodott pusztulásába könnyedén behullanék.
Mint puha párnák közé, úgy esem a semmibe, ahol van a helyem,
Bevontat a vég oda, ahol majd álomba hajthatom a fejem?
Roncsolja a már megnyűtt bőröm, ami csontomon maradt.
Tüdőmet vadul nyesi a csípős levegő, csonkolja a testemet,
Saját lényem, sötét fényem, ami önmagamba eltemet.
Koplal a lelkem, az üres holnap asztalánál várja csak eledel,
Dézsmálja a semmit, miközben testem egy üregbe süllyed el.
Üt a dühödt tegnap, ami a szenny csatornájából kel útra,
Műanyag lovon érkezik a bosszúja és büntet újra és újra!
Hazudok, ha hitem van, és akkor is, ha nincsen másom,
Tagadok, ha vallatnak, de közben mások sírját ásom.
Ítélek, ha hibát látok, pedig én magam vagyok a Tévedés,
A természet folyamában a rozsdaszemű ébredés.
Vak vagyok és veszélyes, elmémet nem látja el ismeret,
Úr vagyok, kit szolgál a világ és szolgálnak az istenek.
Rém vagyok, kitől riadva rettennek meg a néma rabok,
De a múltam kölcsönből építettem, arra kamatot kapok?
Törmelékbe zuhanok végül, elnyel az emberi hulladék,
Gyalogutam áporodott pusztulásába könnyedén behullanék.
Mint puha párnák közé, úgy esem a semmibe, ahol van a helyem,
Bevontat a vég oda, ahol majd álomba hajthatom a fejem?
