Csak egy szó,csak egy hang,
mit tőled szeretnék
csak néhány ölelés,
mitől megremegnék.
Csak néhány simítás
fáradt arcomon
csak néma ölelés
gyönge vállamon.
Csak egyetlen hang!
Mely engem hív talán
csak egyetlen sóhaj,
mely értem kiált.
S én mennék,rohannék
tűzön-vízen át
s nem kérnék cserébe
érte semmi mást.
Csak néhány tiszta szót,
mely lelkemig hatol
melytől úgy érzem
várnak valahol.
S mint a hűs lombok közt
csörgő friss patak
úgy futnék hozzád,
némán,boldogan.
Úgy borulj rám,mint az alkony
,mit kísér a napsugár,
úgy borulj rám ,mint a gyermek,
ki tőled várja vigaszát.
Úgy borulj rám mint a csend
,mely tőled várja sóhaját
s úgy borulj rám,mint a rózsa,
mely rajtam érzi illatát.
Úgy borulj rám mint az árnyék
,amely megpihenni vágy,
mely a tűző napsütésben
megnyugvást már nem talál.
S úgy borulj rám,hogy érezzem
tested,lelked moraját
minden ízében remegve,
midőn megpihenni vágy.
Mama fázom.ölelj át kérlek
nem süt rám eléggé a nap melegével.
Mama fázom,bújj hozzám kérlek
melegíts engem tested melegével..
Mama félek!Ne hagyj itt kérlek!
rosszat álmodom,nélküled félek.
Mama félek,maradj itt kérlek!
Őrizd az álmom szíved melegével.
Látod?Most jobb így!Már nem is félek!
Szépet álmodom,tündérmeséket.
Csörgő patakot,virágos rétet,
Csak ez kellett hozzá:a te ölelésed.
Kedves,édes nyár,
nagyon várlak már.
Szeretem gyengéd érintésedet,
cirógató meleg ölelésedet.
Reggel,ha felkelek,
érzem a tüzes meleget.
Kimegyek az udvarra,
és a kósza szellő az arcomba csap.
A macska szenved a melegtől,
én meg a kemény hidegtől.
Nálad táncra perdül a természet,
de a szerelmeseket se kíméled.
A madarak dalra fakadnak,
a halak a tóban élénken lubickolnak.
Még a gyümölcsfák is mosolyognak,
a felhők az égen huncutkodnak.
A bánatot letörlöd az emberek arcáról,
kedvenc évszakom vagy,belátom.
nagyon várlak már.
Szeretem gyengéd érintésedet,
cirógató meleg ölelésedet.
Reggel,ha felkelek,
érzem a tüzes meleget.
Kimegyek az udvarra,
és a kósza szellő az arcomba csap.
A macska szenved a melegtől,
én meg a kemény hidegtől.
Nálad táncra perdül a természet,
de a szerelmeseket se kíméled.
A madarak dalra fakadnak,
a halak a tóban élénken lubickolnak.
Még a gyümölcsfák is mosolyognak,
a felhők az égen huncutkodnak.
A bánatot letörlöd az emberek arcáról,
kedvenc évszakom vagy,belátom.
Igen, gondolok rád,
Mikor felnézek a nagy kékre
A magányosan óriás
Csillagos égre.
Igen, hallom a hangodat,
Mikor az enyém felszólal
Hallom benne a lelkedet
A rég szó szóló szavaidat.
Igen, hiányzol,
Te, és minden veled töltött idő,
Szívemben utolsó hozzám szóló szavad örökre megmarad,
Aranycsillag...
Mikor felnézek a nagy kékre
A magányosan óriás
Csillagos égre.
Igen, hallom a hangodat,
Mikor az enyém felszólal
Hallom benne a lelkedet
A rég szó szóló szavaidat.
Igen, hiányzol,
Te, és minden veled töltött idő,
Szívemben utolsó hozzám szóló szavad örökre megmarad,
Aranycsillag...