Idő 
Értékelés 
Értékelés Embernél nincs jobb,
Csodálatosabb...mondták.
Könnyelműség volt?
Önkényes uralkodó,
Gőgösen Istent játszó.
Faját írtó lény,
Földdel becstelenül bán.
Gerinctelenség!
Alattomos, féktelen,
Élettel tiszteletlen!
Mindenen túl tesz,
Gonoszsága bőséges.
Páratlan vadság!
Könnyelműen öl, pusztít,
Anyaföldet nyomorít!
Dunatőkés, 2024. március 22.
Csodálatosabb...mondták.
Könnyelműség volt?
Önkényes uralkodó,
Gőgösen Istent játszó.
Faját írtó lény,
Földdel becstelenül bán.
Gerinctelenség!
Alattomos, féktelen,
Élettel tiszteletlen!
Mindenen túl tesz,
Gonoszsága bőséges.
Páratlan vadság!
Könnyelműen öl, pusztít,
Anyaföldet nyomorít!
Dunatőkés, 2024. március 22.
Magamra hagytál Szimonettám!
Bizony, Te elhagytál… régen ám.
Hazudtad, hogy szeretsz?
Nem mondtad, hogy etetsz…
Én meg szerettelek… ó, babám!
Lassan belé tűnsz a múltunkba,
Beleveszel, nem sok harcunkba.
Már most sem emlékszem…
Mennyi volt, emlékem.
Én szeretettelek… ó babám.
Sors, nem akart együtt, Szimókám!
Lehet… nem passzoltunk Szimókám?
Még van kevés emlék,
Ezek már tört mesék…
Még egy kissé, talán szeretlek…
Vecsés, 2021. március 3. -Kustra Ferenc József- íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Bizony, Te elhagytál… régen ám.
Hazudtad, hogy szeretsz?
Nem mondtad, hogy etetsz…
Én meg szerettelek… ó, babám!
Lassan belé tűnsz a múltunkba,
Beleveszel, nem sok harcunkba.
Már most sem emlékszem…
Mennyi volt, emlékem.
Én szeretettelek… ó babám.
Sors, nem akart együtt, Szimókám!
Lehet… nem passzoltunk Szimókám?
Még van kevés emlék,
Ezek már tört mesék…
Még egy kissé, talán szeretlek…
Vecsés, 2021. március 3. -Kustra Ferenc József- íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Ki mindent akar, annak van-e igaza?
Vagy ki földön marad, az a realista?
Ezt eldönteni nem elég a tudomány,
Saját képesség és készség a tudomány.
A siker annak, ki azt éli meg, sorsjegy,
De, csak HIT erejétől nem mozdul a hegy.
Van, kinek a földcsuszamlás a szerencse,
Mások baján dicsekszik a sors kegyeltje.
A sikeres, mind a sorsának kegyeltje,
Életében jelentős tény a szerencse.
Ha sikeres tagadja ennek szerepét,
Bőn kitágítja az önbecsapás terét.
Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc József
Vagy ki földön marad, az a realista?
Ezt eldönteni nem elég a tudomány,
Saját képesség és készség a tudomány.
A siker annak, ki azt éli meg, sorsjegy,
De, csak HIT erejétől nem mozdul a hegy.
Van, kinek a földcsuszamlás a szerencse,
Mások baján dicsekszik a sors kegyeltje.
A sikeres, mind a sorsának kegyeltje,
Életében jelentős tény a szerencse.
Ha sikeres tagadja ennek szerepét,
Bőn kitágítja az önbecsapás terét.
Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc József
Ki mindent akar, annak van-e igaza?
Vagy ki földön marad, az a realista?
Ezt eldönteni nem elég a tudomány,
Saját képesség és készség a tudomány.
A siker annak, ki azt éli meg, sorsjegy,
De, csak HIT erejétől nem mozdul a hegy.
Van, kinek a földcsuszamlás a szerencse,
Mások baján dicsekszik a sors kegyeltje.
A sikeres, mind a sorsának kegyeltje,
Életében jelentős tény a szerencse.
Ha sikeres tagadja ennek szerepét,
Bőn kitágítja az önbecsapás terét.
Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc József
Vagy ki földön marad, az a realista?
Ezt eldönteni nem elég a tudomány,
Saját képesség és készség a tudomány.
A siker annak, ki azt éli meg, sorsjegy,
De, csak HIT erejétől nem mozdul a hegy.
Van, kinek a földcsuszamlás a szerencse,
Mások baján dicsekszik a sors kegyeltje.
A sikeres, mind a sorsának kegyeltje,
Életében jelentős tény a szerencse.
Ha sikeres tagadja ennek szerepét,
Bőn kitágítja az önbecsapás terét.
Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc József
Ágas-bogas tilalomfák között bujdokolva csak futok,
Bármelyikhez érek, úri kezembe jó nagy szálkát kapok.
Nem tudom, hogy érdemes-e küzdeni
Vagy a futásommal… csak menekülni?
Itt nincs indóház, bakter se… ki utat mutat,
Sínt is fölszedték... szemem a távolban kutat…
Vecsés, 2014. április 8. – Kustra Ferenc József – íródott: önéletrajzi írásként
Bármelyikhez érek, úri kezembe jó nagy szálkát kapok.
Nem tudom, hogy érdemes-e küzdeni
Vagy a futásommal… csak menekülni?
Itt nincs indóház, bakter se… ki utat mutat,
Sínt is fölszedték... szemem a távolban kutat…
Vecsés, 2014. április 8. – Kustra Ferenc József – íródott: önéletrajzi írásként
