Rügy fakasztó langy
Csalfa, settenkedő szél.
Flóra-kábító.

Egy bátor virág
Ösztöneire hallgat.
Kíváncsiskodó.

Szirmot ereget.
Szépsége korai báj.
Fagy veszély még tart.

Jeges szél jöhet,
Hósapka virít csúcson.
Aggodalom él!

Maci-kuckóban
Még édes a szunnyadás.
Hőség a vekker.

Kering a Föld, s vele a kor,
De az idő nem forog;
Messze visz az égi vándor,
Csöpp létünkkel elrobog.

Fátyolos lesz kedves emlék,
Fotókon egy pillanat.
Élet adta lelki-termék,
Amíg őrzi a tudat.

(3 soros-zárttükrös)
A múltam, maga az életem és folyton belemerülésre hívogat,
Én máris ugrok és megyek, közben előveszem az árny-emlék arcodat…
A múltam, maga az életem és folyton belemerülésre hívogat.

Voltál, mint boldog szellő az életrengető életviharom előtt,
Fényedben sütkéreztem és rád gondolva vágytalak mindenekelőtt…
Voltál, mint boldog szellő az életrengető életviharom előtt.

(Septolet csokor)
Arcoddal feküdtem,
Keltem,
Ettől ébredtem…

Az egyetlen ölelésünk
Akkor még békességünk…
Elromlott életünk,
Szerelmünk…

(anaforás, 10 szavas duó, mondat önrímes)
Látom, Te már nem kerülsz közelebb hozzám,
Elfelejtettél, Te hozzám…

Látom, Te már soha nem fogsz tartozni hozzám,
Elfelejtettél hozzám…

(Bokorrímes)
Sors ellen úgy sem lehet erőlködni…
Neked mondjam, hogy sors könyve csak közli…
Érzelem nem számít, mit lehet tenni?

(dupla anaforás Senrjon csokor)
Sorsban, egyéni érdek
Bizony, nem is befolyásoló!
Éli, mi rárótt!
*
Sorsban szerelem,
Írva, vagy íratlanul nincs is.
Éli, ha van ily'.
*
Sorsban kapcsolat
Nem játszik, sors vak-érdektelen.
Éli kiróttat.
*

(bokorrímes)
De tudd Babám, hogy én - hiányban - azért sem feledlek,
Még az emlékemben is szívvel-lélekkel szeretlek.
Hiányod folyvást fönnáll, így aztán el nem feledlek,
Hiányomban állandóan eszembe vagy, kereslek...

Vecsés, 2021. október 1. – Kustra Ferenc József –íródott: romantikus, alloiostrofikus versformában.

A rézvörös Hold méltóságteljesen előbukkant hegy mögül
És vöröses fényével megvilágította a párafátyolt.
A kis-lak ablakai tompán fénylettek és fölül
A Hold, bár oly' lassan kezdte, de szépen zsugorodott.

Egyre feljebb, csak fel, egyre magasabbra kapaszkodott
Közben lassan elvesztette a vöröses árnyalatát.
Menetközben egész lassan átöltözött, felruházkodott,
Ember, állat örömére, felvette ezüstös kabátját.

Az égen, még kis bárányfelhőcske sem volt
És nyugaton esthajnalcsillag ragyogott.

Vecsés, 2014. január 21. - Kustra Ferenc József

Hétköznapi pszichológia

Sokan úgy élnek, hogy fogalmuk sincs, nem is tudják mi a szeretet,
Elfogadás, odafigyelés és miért alapvető értékek.
Hiába vannak értékek, ha heves gyűlölet lerombol mindent
És
Gyűlölet, ha kitör az emberből, ezzel együtt már nőnek vétkek.

Az élő gyűlölet, taroló, ily' lélekkel, csak rombolni lehet!

Vecsés, 2019. december 24. – Kustra Ferenc József