És újra felébred
vágyakozásom teérted
s lebeg fölöttem
mint igéző dallam
egy-szál-hegedűszó
lágy mollban
s kibomlik, mint ruhád
ott elől s vakít
Jaj ! virágszakadásig !
feszülök feléd!
innen messziről....

Én vagyok a hőse ennek a mesének.
Rólam fog hát szólni az alanti ének.
Rég volt, de él bennem,- vigye el a csuda.
Mivel én voltam a negatív figura.

Épp úgy mint most, nyár volt. Szépen felöltöztem.
Sötét öltöny rajtam, nyakkendőt kötöttem.
Hivatalos voltam már nem tudom hova.
Nincs jelentősége, mert nem értem oda.

Indulásom előtt gyorsan kitalálom,
Miképpen essek túl a rám váró távon.
Gyalog lusta vagyok. Taxizzon a bánat.
Előgurítottam a monten-bringámat.

Rémlik: fütyörésztem. Szellő játszott velem.
Utam enyhe lejtő, alig is tekertem.
Erőlködés nélkül fele távhoz értem.
Nyakkendőm, füleim lobogtak a szélben.

Aztán váltott az út elkenődésemre.
Emelkedni kezdett. Tekertem lihegve.
Nem fütyörésztem már, nyomtam ráhajolva.
Néha szép az élet, néha meg otromba.

Ekkor következett az elkerülhető:
Lobogó nyakkendőm elkapta a küllő.
Orrom gőzerővel a kormányba vágott,
Levizitelhettem az út menti árkot.

Fájdalmas bódulat után észre tértem.
Nyakkendőm csücskével letöröltem vérem.
Elővonszolódtam bringámmal karöltve.
Én is, utóbbi is le és összetörve.

Vissza vettem utam, bicaj volt a mankóm.
Lényegében ennyi volt most a mondandóm.
Tanulság leszűrve. Nem vagyok én lökött.
Kétkerekűzéshez nyakkendőt nem kötök.

Ölbe tett karral nézem, hogy
Eldobod az életed,
Ölbe tett karral érzem, hogy
Közel a végzeted.

Ki vagy Te? Honnan s hová mész?
Ki vagyok én? Mikor kérdeznéd?

Tudunk-e egymásról mélyebbet, mint a felső rétegek?
Kérdeztünk-e valaha többet, mint, hogy vannak a fellegek?


Egy másik síkon bár sokszor, őszintén öleltük egymást
Itthon mégsem leltük soha a másik karját.

Fájnak a szavak, fáj a múlt
Lehetett-e volna másképp?
Haragom már rég elmúlt.

Talán eljön a perc, mikor kitisztul minden,
Leülünk egymással, tiszta vérrel.

Akkor kinyílik a kapu egy új léttel
Addig pedig szüntelen kérdem:
Miért mész el?

Piros betűs ünnep ? lázas készülődés.
Minden meghitt körben serény sütés, főzés.
Valamit rittyentek, én sem adom alább.
Sütök az ünnepre fejedelmi kaját.

Már a boltban vagyok, szétnézek szélesen.
Dolgozik agyhelyem, mit sütnék szívesen.
Az egyik hűtőben akciós réteslap.
Kipattan a szikra: Rétest eszek holnap.

A konyhában vagyok, épp kicsomagolnám,
De sajnos nem éppen patyolat a konyhám.
Ragad az asztalom ételmaradéktól,
Mindenféle odacsordult kotyvaléktól.

Nem praktizálhatok ebben a mocsokban.
Némi szerencsémre a konyhasarokban
Vasalódeszka áll, azt most kinyithatom.
Műsorom alanyát tiszta helyre rakom.

Ekkor adódik csak probléma igazán,
Mármint hogy a bevásárlást vettem lazán.
Eszembe sem jutott tölteléket venni,
Pedig nem akarok natúr rétest enni.

A kertem sarkában százéves diófa.
Nagy kár, hogy sosem volt szükségem dióra.
Ott rohad alatta,- hála lustaságom.
Szó se lehet róla. Mást kell kitalálnom.

Gondterhelten nyitok az apró kamrába
Szétnézek, mi jöhet kényszerszámításba.
Majdnem üres polcok, sokéves porosan.
Azért keresgélek kitartón, gondosan.

Vizsgálódásomat siker koronázza:
Rozsdásodó doboz, originál zárva.
Letörölve a port: oldalán belseje:
Lejárt sertés májkrém. Most mit kezdjek vele?

Sajnos úr a szükség, kibontom, nincs mese.
Más híján rétesem jól megkenem vele.
Néhány mozdulat és mehet a sütőbe.
Csak aki nem ismer lehet megütődve.

Kétes illatozás- kész a májas rétes.
Mérsékelt étvággyal látok az evéshez.
Remegnek fogaim mikor megharapom.
Ezt a remeket nem szabadalmaztatom.

Oly szép csodálatos látvány,
E két szép szemed látván.
Eljöttem ide szerelmem,
Hogy megkérjem a kezedet.
Remélem igent mondasz,
És együtt élünk majd.
Ó szeretlek tiszta szívböl,
Ezt mindörökké halld.

Most itt álok elötted,
s két szemedbe nézek.
Nem tudom hogy mit fogsz dönteni,
De azt szívböl tedd, úgy lesz örömem.
Én megteszek mindent hogy,
Boldog légy mindenkor,
Szerelmünk zálogaként,
Édes álmainkért.

Oly szép csodálatos nap ez,
Elmondhatom érzésemet.
Köszönöm neked Istenem,
Hogy megteremtetted,
Ezt a gyönyörü leányt,
Ki itt áll elöttem,
Kit szeretnék feleségül venni,
És gondját viselni.