Idő 
Értékelés 
Értékelés Az őszben és már közelg’ a tél…
(3 soros-zárttükrös)
Itt a kemény ősz, a rozzant fűzek a folyóparton, leveleket mossa folyó,
Fűz rázná a leveleit, hogy ne ázzanak el, de az ősz nem alkalmazkodó…
Itt a kemény ősz, a rozzant fűzek a folyóparton, leveleket mossa folyó.
*
(Senrjon trió)
Régi, rozzant már a ház,
Ami a falait megóvná.
Minden öregszik.
*
A kerítés is őszben
Van, kezd széthullani, kidőlő…
Minden öregszik.
*
Beteg, kóbor kutya az
Udvarban bujkál, látszón éhes.
Minden öregszik.
*
A lassú, kis patak fog elsőnek befagyni, mert ősz uralma véget érend,
Parti füzeknek nincsen hova menni, vízbe lógóknak léte, véget érend…
A lassú, kis patak fog elsőnek befagyni, mert ősz uralma véget érend.
*
(Senrjú)
Nemsokára hó
Fog esni, ősz lesz a táj.
Minden öregszik.
*
(Septolet)
Elmúlás jelei
Fűznek mutatni…
Erre készülni…
Régies elmúlás,
Változás, megváltozás.
Nincs megváltás,
Mást akarás…
*
(Sedoka)
Ősz nagyon fájhat,
Az elmúlás átható.
Ráadásul hó támad.
Ősz nagyon fájhat,
Elmúlás magától jön.
Hó, majd rohanva támad.
*
(10 szavas)
Öreg ház és kutya leírva,
Folyócska fűzággal, tavaszig teljesen egybefagyva.
Vecsés, 2022. január 13. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
(3 soros-zárttükrös)
Itt a kemény ősz, a rozzant fűzek a folyóparton, leveleket mossa folyó,
Fűz rázná a leveleit, hogy ne ázzanak el, de az ősz nem alkalmazkodó…
Itt a kemény ősz, a rozzant fűzek a folyóparton, leveleket mossa folyó.
*
(Senrjon trió)
Régi, rozzant már a ház,
Ami a falait megóvná.
Minden öregszik.
*
A kerítés is őszben
Van, kezd széthullani, kidőlő…
Minden öregszik.
*
Beteg, kóbor kutya az
Udvarban bujkál, látszón éhes.
Minden öregszik.
*
A lassú, kis patak fog elsőnek befagyni, mert ősz uralma véget érend,
Parti füzeknek nincsen hova menni, vízbe lógóknak léte, véget érend…
A lassú, kis patak fog elsőnek befagyni, mert ősz uralma véget érend.
*
(Senrjú)
Nemsokára hó
Fog esni, ősz lesz a táj.
Minden öregszik.
*
(Septolet)
Elmúlás jelei
Fűznek mutatni…
Erre készülni…
Régies elmúlás,
Változás, megváltozás.
Nincs megváltás,
Mást akarás…
*
(Sedoka)
Ősz nagyon fájhat,
Az elmúlás átható.
Ráadásul hó támad.
Ősz nagyon fájhat,
Elmúlás magától jön.
Hó, majd rohanva támad.
*
(10 szavas)
Öreg ház és kutya leírva,
Folyócska fűzággal, tavaszig teljesen egybefagyva.
Vecsés, 2022. január 13. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
(Bokorrímesek)
A kék seszínű benzinszag felhő, hosszan, maradón húzódott életvonatom mögött,
A gőzősöm egész életemben úgy csühögőtt, mint ki végleg, vicc országba költözött.
Ugrálva araszolt a síneken, zakatolón kihagyott, defekt volt kerekek között
Hetven múltam, tudom hülye vonaton, csak hülye életet lehet élni.
Elakadtunk folyton, sorompó... jelző piros, és nekem kellett evezni…
Mindenkit szeretni marhaság, az regressziót volt szerencsém ismerni.
Pusztába rohantunk zakatolva, a porhullámok szembejőve…
Eltakarták a pár lézengő kórót, mik voltak a semmi őre.
Vonatommal, most is még rohanunk, ott van-e halál… csak előre!
*
(apeva)
Le
Kéne
Taglózni
A mozdonyom
Masinisztáját?!
*
Meg
Kéne
Nézni, hogy
Görcs rángatta?
Szóltam, kiszállok!
*
(10 szavas)
Kiszállni a saját életvonatomból?
Nem tehetem halál-tokosságból!
Maradtam, végtelen életvágyból!
*
De
Bizony.
Ki, aki
Dumál neki?
Mért van ellenem?
*
Én
Nagyon
Másképpen
Gondoltam tán’?
Rosszul alakult…
*
Az
Enyém
Vonat, ment.
Ki mondta, hogy
Mért éppen arra?
*
Jaj!
Oda
Kötöztek
Fűtéscsőhöz!
Élet… elsuhant!
*
(3 soros-zárttükrös)
Az enyém vonat… ma már mindegy bármit mondok,
Hogy mi, hogy volt… már csak szomorún meditálok…
Az enyém vonat… ma már mindegy bármit mondok.
Vecsés, 2018. május 22. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.
A kék seszínű benzinszag felhő, hosszan, maradón húzódott életvonatom mögött,
A gőzősöm egész életemben úgy csühögőtt, mint ki végleg, vicc országba költözött.
Ugrálva araszolt a síneken, zakatolón kihagyott, defekt volt kerekek között
Hetven múltam, tudom hülye vonaton, csak hülye életet lehet élni.
Elakadtunk folyton, sorompó... jelző piros, és nekem kellett evezni…
Mindenkit szeretni marhaság, az regressziót volt szerencsém ismerni.
Pusztába rohantunk zakatolva, a porhullámok szembejőve…
Eltakarták a pár lézengő kórót, mik voltak a semmi őre.
Vonatommal, most is még rohanunk, ott van-e halál… csak előre!
*
(apeva)
Le
Kéne
Taglózni
A mozdonyom
Masinisztáját?!
*
Meg
Kéne
Nézni, hogy
Görcs rángatta?
Szóltam, kiszállok!
*
(10 szavas)
Kiszállni a saját életvonatomból?
Nem tehetem halál-tokosságból!
Maradtam, végtelen életvágyból!
*
De
Bizony.
Ki, aki
Dumál neki?
Mért van ellenem?
*
Én
Nagyon
Másképpen
Gondoltam tán’?
Rosszul alakult…
*
Az
Enyém
Vonat, ment.
Ki mondta, hogy
Mért éppen arra?
*
Jaj!
Oda
Kötöztek
Fűtéscsőhöz!
Élet… elsuhant!
*
(3 soros-zárttükrös)
Az enyém vonat… ma már mindegy bármit mondok,
Hogy mi, hogy volt… már csak szomorún meditálok…
Az enyém vonat… ma már mindegy bármit mondok.
Vecsés, 2018. május 22. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.
Aki reggel leveri a harmatot,
S öntözi meg véle virágok szirmait,
Szebbé tenné szűk szemű hajnalod,
Feltárná előtted az éjszaka titkait!
Akinek kávéillat kíséri lépteit!
S nyikorgó cipőben sietve odébbáll,
Ki mindennap felveszi súlyos terheit,
Mi az esti imával végre tovaszáll!
Az angyalok helyett is vigyázza álmod!
Minden óhajtást teljesíteni vágy,
Ne kelljen célja vesztetté válnod,
Én csupán az vagyok, aki álmodik tovább!
S öntözi meg véle virágok szirmait,
Szebbé tenné szűk szemű hajnalod,
Feltárná előtted az éjszaka titkait!
Akinek kávéillat kíséri lépteit!
S nyikorgó cipőben sietve odébbáll,
Ki mindennap felveszi súlyos terheit,
Mi az esti imával végre tovaszáll!
Az angyalok helyett is vigyázza álmod!
Minden óhajtást teljesíteni vágy,
Ne kelljen célja vesztetté válnod,
Én csupán az vagyok, aki álmodik tovább!
Bús melódiát sír a hegedű,
a rossz kunyhók falán átsüvít a szél,
cserzett arcú élet már réges-rég keserű,
s a szürke felhőkből szakad a tél.
Korcs kutyák vonyítása messzire száll,
rongyos életük telítve vágyakkal,
s a fejszék koppanása meg-megáll,
míg a fateknő megtelik álmokkal.
Juharfa darabja a tűz előtt henyél,
mellette egy rajkó a pirítóst várja,
egy öreg cigány történetet mesél,
s pipafüstöt ereget mellette párja.
A tábortűz körül pezseg a vér,
az almabor most friss nedű,
öreg prímás egy vénembert kísér,
bús nótát sír halkan a hegedű.
a rossz kunyhók falán átsüvít a szél,
cserzett arcú élet már réges-rég keserű,
s a szürke felhőkből szakad a tél.
Korcs kutyák vonyítása messzire száll,
rongyos életük telítve vágyakkal,
s a fejszék koppanása meg-megáll,
míg a fateknő megtelik álmokkal.
Juharfa darabja a tűz előtt henyél,
mellette egy rajkó a pirítóst várja,
egy öreg cigány történetet mesél,
s pipafüstöt ereget mellette párja.
A tábortűz körül pezseg a vér,
az almabor most friss nedű,
öreg prímás egy vénembert kísér,
bús nótát sír halkan a hegedű.
(leoninus)
Állítólag nincsenek is nagy és kis szavak, de mindegy… úgyis haladnak.
Életpillanatban a szavak mondatokká válnak, ajándékul a mának, máknak.
A szavakon belül meg vannak életpillanatok, amik fennkölten hallgathatók!
**
(Kínai, csi-csüe versforma: 2×4×7 szótag, aaxa rímképlet.)
Felhő száll, tükör a tó,
Szó ring benne, mint hajó.
Csend ül mélyen, fény lehull,
Szívbe marad, ami jó.
Szirmot sodor le a szél,
Múlt árnya égre beszél.
Perc fut, de nyom sose vész,
Emlékben lét újra él.
Vecsés, 2025, január 1. – Siófok, 2025. augusztus 10. -Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek. Gránicz Éva szerző-, és poéta társam a kínai versformákat írta.
Állítólag nincsenek is nagy és kis szavak, de mindegy… úgyis haladnak.
Életpillanatban a szavak mondatokká válnak, ajándékul a mának, máknak.
A szavakon belül meg vannak életpillanatok, amik fennkölten hallgathatók!
**
(Kínai, csi-csüe versforma: 2×4×7 szótag, aaxa rímképlet.)
Felhő száll, tükör a tó,
Szó ring benne, mint hajó.
Csend ül mélyen, fény lehull,
Szívbe marad, ami jó.
Szirmot sodor le a szél,
Múlt árnya égre beszél.
Perc fut, de nyom sose vész,
Emlékben lét újra él.
Vecsés, 2025, január 1. – Siófok, 2025. augusztus 10. -Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek. Gránicz Éva szerző-, és poéta társam a kínai versformákat írta.
