Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia…
(6 soros)
Ha van tolerancia, akkor nagy kérdés, hogy az milyen és mire irányul!
Az „új tolerancia” az egyén és a társadalom számára érthetetlen.
Az lehetetlenség, hogy mindenki mindenkivel viselkedjen toleránsul!
Attól
Nem lesz a világ jobb, butább embertömegeknek, végzetesen kezelhetetlen.
A totál tolerancia emberellenes, végső végzetre mutatóul!
***
(3 soros-zárttükrös)
A tolerancia, amúgy meg normalitásában egy erény,
Korrektumában igen jó tett, egyáltalán nem egy kelevény...
A tolerancia, amúgy meg normalitásában egy erény.
Régen a toleráns emberek nagyon egymás javára voltak,
Ettől az emberfőkben a másik miatt zavarok nem voltak...
Régen a toleráns emberek nagyon egymás javára voltak.
*
Mára már a konszenzus az emberek közt gyarlóság,
Csak az én számít és a másik felé bezárkózottság.
A tolerancia a művelt nyugat elviségének az eredménye,
Teljesen figyelmen kívül hagyja, van-e megfelelő eszmeisége.
(3 soros-zárttükrös)
Az erények sok évszázad alatt alakultak ki és működtek,
Az erényes emberek voltam a tömeg szemében az emberek...
Az erények sok évszázad alatt alakultak ki és működtek.
*
A modernizálódott ember, nemhogy jobb lett, de végzetesen buta,
Nekünk régebbiekben, a tetteik halmaza érthetetlen, fura.
Butaságukban összekeverik a toleranciát...korlátlan megengedéssel,
Amiből meg az embertömeg, nem jöhet ki csak mérhetetlenül nagy verességgel.
Az adatok és visszajelezések tántoríthatatlanul jelzik, hogy a túlzás
Ez esetben is károkozás, visszavonhatatlan, elképesztően nagy széthúzás.
Mindennek megvan a helye, ideje, a változtatásnak, az újnak is,
De a normális, együtt-élő tolerancia nélkül, minden lesz hamis!
A tolerancia mindig is jó volt a szeretet-idea fenntartására.
Ha szeretni nem tudók irányítják, alkalmazzák, viszály kirobbantására!
A modern világban már a gyermeknevelés is rettenetes, nagy csorbát szenvedett,
Gépi kütyük, uralják a világot, így fiatalokban, honnan lenne szeretet?
Az okos telefon nem tanítja a gyereknek, sem az egészséges elfogadást,
Sem a szeretetet, de tanítja, ráveszi, hogy gond nélkül kezdje... elhamarkodást.
(3 soros-zárttükrös)
Modern világban az emberi akarat és az önazonosulás igen nagy bűn,
Embereknek inkább játszani kell nagymenőn, hurok és vonó nélküli hegedűn...
Modern világban az emberi akarat és az önazonosulás igen nagy bűn.
Mára már teljesen menő dolog lett a szabadosság, ami jó, mert mindent szabad,
Az emberi faj olyan, mint az áram, mindig a könnyebb ellenállás felé halad...
Mára már teljesen menő dolog lett a szabadosság, ami jó, mert mindent szabad.
*
(Senrjon)
Erényben élni oly' jó,
De emberi világ kihaló...
Rend, már nem való?!
Vecsés, 2020. június 9. – Kustra Ferenc József
(6 soros)
Ha van tolerancia, akkor nagy kérdés, hogy az milyen és mire irányul!
Az „új tolerancia” az egyén és a társadalom számára érthetetlen.
Az lehetetlenség, hogy mindenki mindenkivel viselkedjen toleránsul!
Attól
Nem lesz a világ jobb, butább embertömegeknek, végzetesen kezelhetetlen.
A totál tolerancia emberellenes, végső végzetre mutatóul!
***
(3 soros-zárttükrös)
A tolerancia, amúgy meg normalitásában egy erény,
Korrektumában igen jó tett, egyáltalán nem egy kelevény...
A tolerancia, amúgy meg normalitásában egy erény.
Régen a toleráns emberek nagyon egymás javára voltak,
Ettől az emberfőkben a másik miatt zavarok nem voltak...
Régen a toleráns emberek nagyon egymás javára voltak.
*
Mára már a konszenzus az emberek közt gyarlóság,
Csak az én számít és a másik felé bezárkózottság.
A tolerancia a művelt nyugat elviségének az eredménye,
Teljesen figyelmen kívül hagyja, van-e megfelelő eszmeisége.
(3 soros-zárttükrös)
Az erények sok évszázad alatt alakultak ki és működtek,
Az erényes emberek voltam a tömeg szemében az emberek...
Az erények sok évszázad alatt alakultak ki és működtek.
*
A modernizálódott ember, nemhogy jobb lett, de végzetesen buta,
Nekünk régebbiekben, a tetteik halmaza érthetetlen, fura.
Butaságukban összekeverik a toleranciát...korlátlan megengedéssel,
Amiből meg az embertömeg, nem jöhet ki csak mérhetetlenül nagy verességgel.
Az adatok és visszajelezések tántoríthatatlanul jelzik, hogy a túlzás
Ez esetben is károkozás, visszavonhatatlan, elképesztően nagy széthúzás.
Mindennek megvan a helye, ideje, a változtatásnak, az újnak is,
De a normális, együtt-élő tolerancia nélkül, minden lesz hamis!
A tolerancia mindig is jó volt a szeretet-idea fenntartására.
Ha szeretni nem tudók irányítják, alkalmazzák, viszály kirobbantására!
A modern világban már a gyermeknevelés is rettenetes, nagy csorbát szenvedett,
Gépi kütyük, uralják a világot, így fiatalokban, honnan lenne szeretet?
Az okos telefon nem tanítja a gyereknek, sem az egészséges elfogadást,
Sem a szeretetet, de tanítja, ráveszi, hogy gond nélkül kezdje... elhamarkodást.
(3 soros-zárttükrös)
Modern világban az emberi akarat és az önazonosulás igen nagy bűn,
Embereknek inkább játszani kell nagymenőn, hurok és vonó nélküli hegedűn...
Modern világban az emberi akarat és az önazonosulás igen nagy bűn.
Mára már teljesen menő dolog lett a szabadosság, ami jó, mert mindent szabad,
Az emberi faj olyan, mint az áram, mindig a könnyebb ellenállás felé halad...
Mára már teljesen menő dolog lett a szabadosság, ami jó, mert mindent szabad.
*
(Senrjon)
Erényben élni oly' jó,
De emberi világ kihaló...
Rend, már nem való?!
Vecsés, 2020. június 9. – Kustra Ferenc József
Fiatal nő majdnem elesett,
Elkaptam, öleltem keveset.
Megjelent a vad férj,
Ordította: most mesélj!
Futottam, mint nyúl, nem keveset.
Harmincas nő, láttam rosszul volt,
Segítve fogtam… dühöt fogott.
Pedofil, kiáltott!
Körömmel megkarmolt.
Elfutottam, míg lehető volt.
Előttem tipegett tűsarkús
Lába… Néztem, kedvem nem borús.
Szájtátva bámultam,
Botlottam, fölbuktam.
Mást nem reméltem… eltűnt friss hús.
Vonatlépcsőbe akadt sarka,
Ha nem kapom el… véres orra!
Fölszedtem táskáját,
Nem jóindulatát.
Pofon-vágott és ment amarra.
Vecsés, 2018. augusztus 29. – Kustra Ferenc – LIMERIK csokor
Elkaptam, öleltem keveset.
Megjelent a vad férj,
Ordította: most mesélj!
Futottam, mint nyúl, nem keveset.
Harmincas nő, láttam rosszul volt,
Segítve fogtam… dühöt fogott.
Pedofil, kiáltott!
Körömmel megkarmolt.
Elfutottam, míg lehető volt.
Előttem tipegett tűsarkús
Lába… Néztem, kedvem nem borús.
Szájtátva bámultam,
Botlottam, fölbuktam.
Mást nem reméltem… eltűnt friss hús.
Vonatlépcsőbe akadt sarka,
Ha nem kapom el… véres orra!
Fölszedtem táskáját,
Nem jóindulatát.
Pofon-vágott és ment amarra.
Vecsés, 2018. augusztus 29. – Kustra Ferenc – LIMERIK csokor
Ritmus, mint alap… versben és 10 szavasokban és senrjúban.
A ritmus, az idő fölbontásából keletkezett lüktetés,
Teljes értékében lelki fejlemény. Majd írásba átültetés...
A ritmus a szabályosan változó időegységekből jön létre.
Keletkezésével előttünk áll a végtelen idő sok kis része.
Aztán a zene lassan kialakul a ritmusból,
Okosabbak látják, a zene kialakulásból,
Vers kialakulást utóbb, a fejlődő rigmusból.
Zene és a vers alapja, ma is csak a ritmus.
A lélek birodalmából származó a ritmus.
Lelkiállapot, méreg, öröm, mind özön-ritmus.
Íráskor kialakul egy lelki tartalom,
Ami kifejezésre törekszik, hatalom.
Lelki tartalom és ritmusfajta,
Szervesen van összekapcsolódva.
A ritmus, már önmagában is kifejezi a lelki tartalom hovatartozását,
És mindenkor ragaszkodik életre hívójához, kifejezve odatartozását.
A lélek birodalmának a törvénye ez is, mutatva a végső odaadását.
Az irodalomban, mindig a lelki alap, a megindító után kell kutatnunk,
Minden ritmusformának a lelkünkben az alapja, az élményi indíttatásunk…
Az élmény nagysága dönti el, ahhoz milyen formák tartoznak, milyen a ritmusunk.
A lelki tartalom (élmény) versben való kifejezése,
Színben, hangulatban, értésben... ritmus a nagy segítsége.
Ütemek szabályos váltakozása, fokozza a ritmus szépségét,
A költészet, ezt még fokozza, ha versszakká növeli mennyiségét.
Minő változatosság lehet, ha fokozzuk a szimmetria elvét…
Ez esetben a ritmus már nem csak a sorban lesz uralkodó,
De átragad, és az egész versszakban ez lesz meghatározó.
A költészet, ezt még fokozza, ha szimmetrikus verssorokból
Összefűzött vers egészére átszármaztatja a ritmusból.
A költőnek a lelke diktálja a formát,
És az írt szövegbe beleírja ritmusát.
És bár igen gyakran tökéletlen a versben a ritmus,
Nyújtott és bőbeszédű részekkel, javítható mumus.
A vers talán nem romlik el a kevéssé botladozó ritmus miatt,
De így veszít a művészi hatásából, hiányzó feltétel miatt…
Sok költő persze vigyáz erre, javítgat a művészi hatás alatt.
De ha verset írsz, akkor vers legyen,
Ne ragadj le egy tördelt szövegen!
Mert az a fentiek miatt nem is vers,
És nem létezik olyan, hogy szabad vers!
Igazi verset írni, az, az igazi mesterség,
Ne hagyd eluralkodni, azt mi divatos kóklerség…
Hidd! Szépet, verset írni, nem olyan lehetetlenség.
*
Mi a versek kritériumait illeti,
Ritmus, ami verset elsőben, hirdeti…
*
Emellett a szótagszám tökéletes azonossága
A rímelő sorokban az állandósága…
*
Jó, ha változatosak a rímképletek,
És ha érzékletesek a szóképek!
*
Ezek mind hab a tortán,
Ritmus az első, írj ilyenformán.
*
Tördelt prózai szöveg, tehát nem lehet vers,
Mert mint leírtam, olyan nincsen, hogy prózavers.
Ne csúfold meg a mi szépséges magyar anyanyelvünket,
Írj már Te verset, és büszkeség feszíti majd mellünket.
Ne reformáld rossz felé a világot, írj, így dolgozz,
Poéta, ne szégyelld, vedd elő az eszed, gondolkozz…
*
Próbálj meg kemény
Lenni magaddal és írj.
Művészi szépség.
*
Örök-érvényű
Verset írni művészet.
Dolgoztasd agyad.
*
Tördelt prózát, csak
Mint regényt, le kell írni.
Adjál magadra!
*
Hogy akarsz költő
Lenni, ha nem is költesz?
Ritmustalanság…
Vecsés, 2015. november 20. – Kustra Ferenc – amikor az emberek még beszélgettek egymással…
Kenyeres Imre: Rejtelmes irodalom c. műve alapján. 1931.
A ritmus, az idő fölbontásából keletkezett lüktetés,
Teljes értékében lelki fejlemény. Majd írásba átültetés...
A ritmus a szabályosan változó időegységekből jön létre.
Keletkezésével előttünk áll a végtelen idő sok kis része.
Aztán a zene lassan kialakul a ritmusból,
Okosabbak látják, a zene kialakulásból,
Vers kialakulást utóbb, a fejlődő rigmusból.
Zene és a vers alapja, ma is csak a ritmus.
A lélek birodalmából származó a ritmus.
Lelkiállapot, méreg, öröm, mind özön-ritmus.
Íráskor kialakul egy lelki tartalom,
Ami kifejezésre törekszik, hatalom.
Lelki tartalom és ritmusfajta,
Szervesen van összekapcsolódva.
A ritmus, már önmagában is kifejezi a lelki tartalom hovatartozását,
És mindenkor ragaszkodik életre hívójához, kifejezve odatartozását.
A lélek birodalmának a törvénye ez is, mutatva a végső odaadását.
Az irodalomban, mindig a lelki alap, a megindító után kell kutatnunk,
Minden ritmusformának a lelkünkben az alapja, az élményi indíttatásunk…
Az élmény nagysága dönti el, ahhoz milyen formák tartoznak, milyen a ritmusunk.
A lelki tartalom (élmény) versben való kifejezése,
Színben, hangulatban, értésben... ritmus a nagy segítsége.
Ütemek szabályos váltakozása, fokozza a ritmus szépségét,
A költészet, ezt még fokozza, ha versszakká növeli mennyiségét.
Minő változatosság lehet, ha fokozzuk a szimmetria elvét…
Ez esetben a ritmus már nem csak a sorban lesz uralkodó,
De átragad, és az egész versszakban ez lesz meghatározó.
A költészet, ezt még fokozza, ha szimmetrikus verssorokból
Összefűzött vers egészére átszármaztatja a ritmusból.
A költőnek a lelke diktálja a formát,
És az írt szövegbe beleírja ritmusát.
És bár igen gyakran tökéletlen a versben a ritmus,
Nyújtott és bőbeszédű részekkel, javítható mumus.
A vers talán nem romlik el a kevéssé botladozó ritmus miatt,
De így veszít a művészi hatásából, hiányzó feltétel miatt…
Sok költő persze vigyáz erre, javítgat a művészi hatás alatt.
De ha verset írsz, akkor vers legyen,
Ne ragadj le egy tördelt szövegen!
Mert az a fentiek miatt nem is vers,
És nem létezik olyan, hogy szabad vers!
Igazi verset írni, az, az igazi mesterség,
Ne hagyd eluralkodni, azt mi divatos kóklerség…
Hidd! Szépet, verset írni, nem olyan lehetetlenség.
*
Mi a versek kritériumait illeti,
Ritmus, ami verset elsőben, hirdeti…
*
Emellett a szótagszám tökéletes azonossága
A rímelő sorokban az állandósága…
*
Jó, ha változatosak a rímképletek,
És ha érzékletesek a szóképek!
*
Ezek mind hab a tortán,
Ritmus az első, írj ilyenformán.
*
Tördelt prózai szöveg, tehát nem lehet vers,
Mert mint leírtam, olyan nincsen, hogy prózavers.
Ne csúfold meg a mi szépséges magyar anyanyelvünket,
Írj már Te verset, és büszkeség feszíti majd mellünket.
Ne reformáld rossz felé a világot, írj, így dolgozz,
Poéta, ne szégyelld, vedd elő az eszed, gondolkozz…
*
Próbálj meg kemény
Lenni magaddal és írj.
Művészi szépség.
*
Örök-érvényű
Verset írni művészet.
Dolgoztasd agyad.
*
Tördelt prózát, csak
Mint regényt, le kell írni.
Adjál magadra!
*
Hogy akarsz költő
Lenni, ha nem is költesz?
Ritmustalanság…
Vecsés, 2015. november 20. – Kustra Ferenc – amikor az emberek még beszélgettek egymással…
Kenyeres Imre: Rejtelmes irodalom c. műve alapján. 1931.
Az alkonyattal mi még vagyunk, de jön a reggel, az ébredés,
Mi megmaradt bennünk az olyan nagyon kicsi, más is és kevés…
Mások lettünk mi egy izzasztó éjszaka alatt?
Mi lesz, most az elhagyott kis szónyomatok alatt?
Holnap már majd nekünk másként süt a nap?
Éjjel a Hold, majd, erre, felénk szalad?
Változnak holnapra a reményeink?
Mikor is maradnak... Lételemeink!
Fura ez a világ, amiben éppen élünk,
Jól, békében vagy háborúban telik létünk?
Haragszunk, veszekszünk, iszunk, és talán remélünk!
A végén persze... úgyis mindannyian lelépünk…
Vecsés, 2015. február 24. – Kustra Ferenc
Mi megmaradt bennünk az olyan nagyon kicsi, más is és kevés…
Mások lettünk mi egy izzasztó éjszaka alatt?
Mi lesz, most az elhagyott kis szónyomatok alatt?
Holnap már majd nekünk másként süt a nap?
Éjjel a Hold, majd, erre, felénk szalad?
Változnak holnapra a reményeink?
Mikor is maradnak... Lételemeink!
Fura ez a világ, amiben éppen élünk,
Jól, békében vagy háborúban telik létünk?
Haragszunk, veszekszünk, iszunk, és talán remélünk!
A végén persze... úgyis mindannyian lelépünk…
Vecsés, 2015. február 24. – Kustra Ferenc
Kandallómban nálam nem látszik égő fa máma,
Mert nyugdíjból nem telik ? a drága- tűzifára.
Helyette meggyújtok egy kis mécsest, dil-dől a pici lángja,
És árnyakat játszik a falra, finomabban, mint hasábfa?
Nyugdíjasként fölvettem egy csomó régi rongyot,
Majd mécsesnek verset írtam, kezem majd lefagyott!
Nálam az asztalon régiség-réz tolltartó van,
Toll már kevésbé, így a mécses ? égni - benne van.
(3 soros-zárttükrös)
Ki tudja, életből mennyim van hátra, tíz perc vagy húsz év,
Bármin konkrétban gondolkozni, nincsen megfelelő érv!
Ki tudja, életből mennyim van hátra, tíz perc vagy húsz év.
*
(Septolet)
Micsoda fények,
Földöntúli lények!
Falon henyélnek?
Körforgásos,
Táncmozgásos,
Szenvedély kiélés!
Néző lelkében szépre festés?
*
(Senrjú, fél haiku láncban vagy másképp anaforásban)
Mit látok? nézem!
Én most beleképzelek?
Árnyék-szenvedély.
*
Mit látok? nézem!
Szép, de jaj! Fázik kezem?
Szép, hideg árnyak.
*
Mit látok? nézem!
Rongyok, melegtelenek!
Kandalló üres.
*
(3 soros-zárttükrös)
Mécsesem lassan leég, elfogy a kanóc,
Kandallótűz meg nem is volt? lét, martalóc?
Mécsesem lassan leég, elfogy a kanóc.
*
(Tükör bapeva)
Milyen
Szegényen,
Magányosan
Élni, létezni??
Tudjátok emberek?
Egyedül, bezárkózva
Pislákoló mécses mellett,
Könnyes szemmel írja verseit.
Versbe önti örömét, bánatát?
A költő élete sosem volt könnyű.
A költő élete sosem volt könnyű.
Versbe önti örömét bánatát?
Könnyes szemmel írja verseit,
Pislákoló mécses mellett,
Egyedül, bezárkózva.
Tudjátok emberek,
Élni, létezni,
Magányosan,
Szegényen,
Milyen?
Vecsés, 2019. december 3. ? Szabadka, 2021. január 6. - Kustra Ferenc, az első részt én írtam, a tükör bapevát, szerző-, és poéta társam: Jurisin Szőke Margit! Címe: A költő élete.
Mert nyugdíjból nem telik ? a drága- tűzifára.
Helyette meggyújtok egy kis mécsest, dil-dől a pici lángja,
És árnyakat játszik a falra, finomabban, mint hasábfa?
Nyugdíjasként fölvettem egy csomó régi rongyot,
Majd mécsesnek verset írtam, kezem majd lefagyott!
Nálam az asztalon régiség-réz tolltartó van,
Toll már kevésbé, így a mécses ? égni - benne van.
(3 soros-zárttükrös)
Ki tudja, életből mennyim van hátra, tíz perc vagy húsz év,
Bármin konkrétban gondolkozni, nincsen megfelelő érv!
Ki tudja, életből mennyim van hátra, tíz perc vagy húsz év.
*
(Septolet)
Micsoda fények,
Földöntúli lények!
Falon henyélnek?
Körforgásos,
Táncmozgásos,
Szenvedély kiélés!
Néző lelkében szépre festés?
*
(Senrjú, fél haiku láncban vagy másképp anaforásban)
Mit látok? nézem!
Én most beleképzelek?
Árnyék-szenvedély.
*
Mit látok? nézem!
Szép, de jaj! Fázik kezem?
Szép, hideg árnyak.
*
Mit látok? nézem!
Rongyok, melegtelenek!
Kandalló üres.
*
(3 soros-zárttükrös)
Mécsesem lassan leég, elfogy a kanóc,
Kandallótűz meg nem is volt? lét, martalóc?
Mécsesem lassan leég, elfogy a kanóc.
*
(Tükör bapeva)
Milyen
Szegényen,
Magányosan
Élni, létezni??
Tudjátok emberek?
Egyedül, bezárkózva
Pislákoló mécses mellett,
Könnyes szemmel írja verseit.
Versbe önti örömét, bánatát?
A költő élete sosem volt könnyű.
A költő élete sosem volt könnyű.
Versbe önti örömét bánatát?
Könnyes szemmel írja verseit,
Pislákoló mécses mellett,
Egyedül, bezárkózva.
Tudjátok emberek,
Élni, létezni,
Magányosan,
Szegényen,
Milyen?
Vecsés, 2019. december 3. ? Szabadka, 2021. január 6. - Kustra Ferenc, az első részt én írtam, a tükör bapevát, szerző-, és poéta társam: Jurisin Szőke Margit! Címe: A költő élete.
