Magamra hagytál Szimonettám!
Bizony, Te elhagytál… régen ám.
Hazudtad, hogy szeretsz?
Nem mondtad, hogy etetsz…
Én meg szerettelek… ó, babám!

Lassan belé tűnsz a múltunkba,
Beleveszel, nem sok harcunkba.
Már most sem emlékszem…
Mennyi volt, emlékem.
Én szeretettelek… ó babám.

Sors, nem akart együtt, Szimókám!
Lehet… nem passzoltunk Szimókám?
Még van kevés emlék,
Ezek már tört mesék…
Még egy kissé, talán szeretlek…

Vecsés, 2021. március 3. -Kustra Ferenc József- íródott: romantikus LIMERIK csokorban.

Akácillatú
Csend-lepel a tájon...
Bódító az est.

Nap sugarában
Olvadt felhők lilulnak,
Bódít az alkony.

Bíbor nyugalom
Lélek tükrébe kacsint,
Bódult békét hint.
*
Szunnyad a remény...
Egy szebb holnapot ígér!
Bódítós álom?

Bódító alkony...
Bódult békét hint széjjel?
Csak álom bódít!

Bódult béke vágy...
Lila álom széjjel száll.
Olvadt remény hűl!
*
Az est itt békés,
A béke sötétedik.
Hűvös mindkettő!

(Békés is...egyben súlyosan puskaporos, vér áztatta, hamis a jelen világhelyzet...nép lelkében a békevágy hiába sikít...profitnak eszköz nem számít! Bódítás, lódítás folyik naponta.)
Mórahalom, 2024. május 11.

Tenger-szült Uránusz lemetszett szerve által,
drága gyöngy egy hatalmas kagylóban,
Botticelli lágész alkotása,
a gyengéd kép, amely m már halhatatlan.

Arca makulátlanul sugároz,
Bőre elefántcsontként ragyog,
a haja egy mézes-arany zuhatag:
- Szerelem és szépség istennője vagyok!

Két zefír fújja a part felé
Flóra virágos köpennyel fogadja,
a nagy kagyló gyengéden partot ér,
csónak melynek szirom az alakja.

A tenger békés, az istennő nyugodt.
Az örök nőiesség megszületett.
képes lesz-e Mars uralmát csitítani,
mely örökös harcba keveredett?

(bokorrímes duó)
Öregeknek a sorsa, hogy őszesé változik a haj,
De a kezük sem a régi, ízületes és ez már baj.
Az, hogy már állandóan bottal kell járni
Egyenesen rossz, de igy könnyebb csoszogni…

Olvasni sem megy már úgy, mint régen.
A mennyezeti kis égő elég és tart féken.
Az idő annyira eltelt… már nincs nagy szerelem,
De nyugi, lelkemben még szeretlek kedvesem.
*
(leoninus)
Szárazságban eltűnik a kis folyó, régi friss vize, már nem elfolyó.
Fiatal katona sír a laktanyába, mert autó-elütött lett párja.
Háborúban éheznek a gyerekek és nagyon csüggednek az emberek.
Az árváknak magányosak az éjszakák, ó, de hosszúak az éjszakák.
*
(bokorrímes)
Sok év eltelt a nyugdíjkor már beállt, de oly’ nehéz,
Fáradt, remegő lábak, vala vitték a testet, mára nehéz.
*
(Senrjú csokor)
Kevés a nyugdíj,
Nem is telik már semmire.
Kevés a nyugdíj…

Kevés a nyugdíj,
Ágy már magától recseg.
Kevés a nyugdíj…

Kevés a nyugdíj,
Kevés a nyugdíj… bús élet?
Kevés a nyugdíj…

Kevés a nyugdíj,
Hajfestésre sem telik.
Kevés a nyugdíj…

Kevés a nyugdíj,
Gyógyvíz tán’ segítene.
Kevés a nyugdíj…

Kevés a nyugdíj,
Várja idő leteltét…
Kevés a nyugdíj!

Vecsés, 2015. november 22. - Kustra Ferenc József- íródott alloiostrofikus versformában. Ezt a senrjút olvasni úgy kell, mint a 3 soros-zárttükröst. (1+2 & 2+3)

Nem elég, hogy rusnya az élet,
De, jó nagy mázli is kell hozzá!
Nem rossz, ha hosszú ez az élet,
Főként a mázli segít hozzá.

Lehet, ki baklövéseket ejt, alant végzi,
Mázli nem segíti... öregséget érezze.
Ki életét, kevés hibával éli
Segíti, hogy a kaszás elkerülje?

Ha nincsen mázlid, pechedre, lesd, élet mivé lett,
De ha tetszik, ha nem, a rusnya legyőzött téged.
Ne csinálj sok zrít, mert rövid az élet.
S másoknak sem mindegy, mikor van véged.

Ügyeskedj, Te alakítsd ki remízt, hol nyugovóra térsz,
Hol nyalogathatod a sebeidet, ha megáll az ész!
Cselekedeteid legyenek jók... ne érjen utol "félsz"!
Ha mázli segíti életedet, lehetsz életművész.

Vecsés, 2013. július 19. – Kustra Ferenc József