Üres sötétség fogsága
Kínozza
A magány súlya alatt.
A szorítás keserű,
Torka alatt elakadt
Égő fájdalom.
Jeges köd száll alá,
Szürke szél süvít
A hangulat pitvarában,
És a szavak dermedten
Elvesznek az éterben.
Éberen oson léptei nyomán
Nyomasztó pillanat,
S a homály.

Keresi tiszta fényét
A csillagsugarú álmatlan éj.
Felvillanó képek tartják össze
A megfáradt pihenés
Gyertyafény-árnyékát.
Vacogva tétován didereg
A tegnapi határozott bizalom.

Egyszer biztos- ne félj
Ránc-ba szed az idő ereje,
S rádöbbensz-
Hé....te!
Látni, ölelni, szeretni
Élni kellene!

Minden egyes napra
Fényesen ragyog az ég,
Csak a felhő néha eltakarja.
Az alkalom elillan,
És kései bánat fenyeget
Ha elszalasztod az életet.
Az öröm és a bú
Kéz a kézben járnak;
Mint az óra inga
Fel, és alá szállnak.

Isteni
Természettől eredő
Nedű-be csomagolt
Rejtett erő

Minden élőben
Felsejthető
Bár a génekben
Nem lelhető

Sajátságos tulajdonság

s mivel köze van
A pszicho-lógiához
Mi köze a mikróbához
Vagy éppen az akácfához

Eredete Titok-varázsa

Az ösztön
Lét-akarás a köbön
Természettől eredő
Varázs-erő.

Friss szerzeményem,
Mert megy az óév, jő új!
Jó évünk legyen!
*
Boldog újéve,
Hazánknak, sőt nemzetnek!
Boldog családok…
*
Itt a szilveszter, ennek örvendjünk,
Pezsgőt csak, igyuk, de ne vedeljünk.
Ünnepeljünk elegánsan, szeretettel, boldogan,
Mindenki járja az ész saját útját, hogy, hogy hogyan.

Szilveszterkor magadból a régies gondod vesd ki hamar,
Az óév, már elmenni, sőt végleg rohanva-futni akar.
Ne akadályozd, engedd csak el, tárd is ki a szíved hamar.

Most már újesztendő kerül előre,
Te, éjjelre tégy szert a jó kedélyre…
Mert erre lesz szükség, majd egész évbe.
*
Újévet kapunk,
Ha kell, másképp élhessünk!
Ezt adta sorsunk.
*
Jobb újesztendőt,
Sikereket mindenhol!
Remény, maradjon.
*
Higgy, majd a Hitnek!
Használd lehetőséget.
Jót, mindenkinek!

Magány sötétje kerülje a házad,
Nehogy azt mond, a vízözön utánad!
Ha szíved valamiért darabokra törik,
Javítsd ki, meglásd, majd az égi fény őrködik.

Éld át az újév mámorát,
Várd és meghozza a csodát…

Havas fának, bokornak, összes, kopasz ága,
Óévet búcsúztatja, ez mulandósága…

Vecsés, 2014. augusztus 31 – Kustra Ferenc József- írva: Versben és senrjúban…

Tacsi csontját elkaparta
Érlelődni egypár napra,
Milyen jó lesz-mondjuk keddre,
Ha csemegézni támad kedve.

Kemény fejű, makacs, s konok
Nevetgélnek a rokonok.
Nem láttak még ilyen kutyát,
Ki elmenekül ha pórázt lát.

Az utca ajtónál lecövegel,
És egy tapodtat sem mozdul el.
Durcaságán nem fog ki a jófalat,
Ilyen erős kutyánknál az akarat.

Nagy jellem és egyéniség nem vitás,
Büszke tacskó vére bizony nem hibás.
Nem marad más-elfogadjuk ahogy van,
És örülönk,hogy össze-vissza nem kapar

Jutalmul a hűségéért csontot kap,
Jó velőset, amit szívvel rágcsálgat,
S ha elkaparja holnapra hát az se baj
Huncut fején ilyen nagy lett az a vaj.

Lazítani-
Hátra dőlve
A karos székben
Lágy zene szó kíséretében
Gyakran járok
Felfedezésre
A versek kiállító termébe.

Arra amerre-
Ízes szavak,
Finom falat
Közben okít a tapasztalat.
Öröm óda cseng,
És fájó sorsok,
Szépre festett letűnt korok.
Jó emberek,
Tiszta lelkek;
Így boldogítva üldögélek.

Ilyenkor-
Két strófa közt
Mélyen elmerülve
Megtisztulok a szívembe.
Béke honol
Körülöttem,
Dalos madár szól kertemben.

Itt nincs-
Szószátyár felesleg
Csak a precízen írt lényeg.
Minden egyes
Történetben
Poéták szelleme ölel engem.

Így aztán
Megpihenve
Öröm kedvvel
Felvértezve
Kiléphetek az életbe.