A semmibe lebegek, semmi vagyok.
Jobb, ha feladom és már nem akarok.
Görcsölök, mint futó lába a távon.
Nincs eredmény… sem régen, sem immáron.

Budapest, 2000. július 4. – Kustra Ferenc József – Önéletrajzi írás.

(Tíz szavas)
Jól bekasztlizott a karmám
Bár jó lenne más… úgy ám!

(Bokor rímes trió)
Sorsom megírva, azt el nem kerülhetem,
És hogy ez így van, az nem csak egy vélelem.
Hatvannégy év alatt oly’ sok mindent történt,
Mi tőlem függetlenül, kavarta örvényt.

Visszagondolva rí, pityog a lelkem magamba,
Bár arra gondolva, elmúlik élet, agyamba,
Átgondolva a saját történelmemet, rínék… már minek.
Ebben a korban, lehet, hogy már nem is hiányzok senkinek.

(Tíz szavas)
Születésemkor, bekasztlizott a karmám.
Jó lenne más... ha lehetne, választhatnám?

Vecsés, 2012. október 19. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás!

Iramodott felhők alatt
Zúgva játszik a lég,
A fák között ág hasadt,
A tóban roppan a jég.

Csalogat az ösvény,
Az erdei gyalogút,
Kikeleti örvény
Húz, takarja a borút.

Zizegő avarban mocorog
Az illatos tavasz,
Már fényben toporog.
A tél nem lesz még ravasz?

Téltemető, hóvirág és sáfrány
Lassan mind versenyre kelnek,
Hiába lesz bármi ármány
Zúdul folyama a kikeletnek.

Leestem a családfámról,
nagyon messze gurultam.
Idegen és messzi földön
mindenfélét tanultam.

Mint senki-földi kóborló,
kinek mit is tartozok?
Hű maradtam önmagamhoz,
s azt teszek mit akarok.

Naponta tisztán látni
Nehéz feladat - ellent állni.
Emóciókkal párhuzamosan
Sokszínű igazság verseng
Az értelem kegyeiért,
És amelyik győzedelmeskedik -
Az ésszel, s a tettel rendelkezik.
A háttérbe szorult érvek
Csak esetleges lehetőségek-
A tudat színterén, ha eldől a csata
Az a lélek akarata.