(Bokorrímesek)
A kék seszínű benzinszag felhő, hosszan, maradón húzódott életvonatom mögött,
A gőzősöm egész életemben úgy csühögőtt, mint ki végleg, vicc országba költözött.
Ugrálva araszolt a síneken, zakatolón kihagyott, defekt volt kerekek között

Hetven múltam, tudom hülye vonaton, csak hülye életet lehet élni.
Elakadtunk folyton, sorompó... jelző piros, és nekem kellett evezni…
Mindenkit szeretni marhaság, az regressziót volt szerencsém ismerni.

Pusztába rohantunk zakatolva, a porhullámok szembejőve…
Eltakarták a pár lézengő kórót, mik voltak a semmi őre.
Vonatommal, most is még rohanunk, ott van-e halál… csak előre!
*
(apeva)
Le
Kéne
Taglózni
A mozdonyom
Masinisztáját?!
*
Meg
Kéne
Nézni, hogy
Görcs rángatta?
Szóltam, kiszállok!
*
(10 szavas)
Kiszállni a saját életvonatomból?
Nem tehetem halál-tokosságból!
Maradtam, végtelen életvágyból!
*
De
Bizony.
Ki, aki
Dumál neki?
Mért van ellenem?
*
Én
Nagyon
Másképpen
Gondoltam tán’?
Rosszul alakult…
*
Az
Enyém
Vonat, ment.
Ki mondta, hogy
Mért éppen arra?
*
Jaj!
Oda
Kötöztek
Fűtéscsőhöz!
Élet… elsuhant!
*
(3 soros-zárttükrös)
Az enyém vonat… ma már mindegy bármit mondok,
Hogy mi, hogy volt… már csak szomorún meditálok…
Az enyém vonat… ma már mindegy bármit mondok.

Vecsés, 2018. május 22. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.

Lételem
Életem folyvást.
Lét-elem.

Lételem
Létezésedet.
Lét-elem

Lételem
Együttélésünk
Akarod?

Lételem…
Csereprofil nincs.
Akarod?

Lételem
Majd szeretetünk.
Ketten egy…

Lételem
Együttéletünk.
Ketten egy…

Léted tükröz, nincs másik világ, szavaid közt mozdulok, ahol kérdés a vágy.
Lételem vagy, mint víz a repedésben, egymásra vágyunk szótlan, mégis egészen…
Nincs csere, nincs ha, csak mi és akarat, egy lét vagyunk, ha akarjuk ugyanazt.
*
Érzelem söpör leveleket, lecsap fája koronájára s éget egyebeket.
Szellő járja át lelkedet, de remélem nem hűti, mert én jobb vagyok, mint kisüsti…
*
Szél sodorja leveleket, láng csókolja a fellegeket.
Csendben suttog a lelkemhez… több vagy mint kisüsti pálesz...
*
Mikor lesz
Egybefonódás?
Létség-csúcs.

Fogadlak
Légy örök társam…
Megvédlek.

Álmodok
Remélem tetszik…
Alkossuk.

Létezzünk,
De ne tévedjünk…
Egymásért!

Szív szívet ért… mint hajnal estben ég, álma fon össze, sorsunk fénybe borul még.
Eggyé válni, múltat jelenbe venni, nincs ki el tudná ejteni.

Vecsés, 2025. július 23. – Siófok, 2025. július 25. Kustra Ferenc József- írtuk 2 szerzősnek: Budaházi Kinga „Cserebere” c. verse ötletkénti fölhasználásával, Gránicz Éva szerző-, és poéta társam közreműködésével.

Síromon nem lesz majd felirat,
Nem tudja senki, mert nem mondtad.
Nem lessz ott senki, mert nem lehet,
A pap se tudhatja, ki eltemet.

Örökre titokban merülök
Aznap majd hangosan mennydörög.
Hantomat elmossa szélvihar,
A földet mely örökre betakar.

Virág se nyílik majd síromon.
Ha marad jel, esővel elmosom.
Egy titkot én örökre megörzök,
És végleg a föld alá rejtőzök.

(senrjú)
Karácsony napján,
Ittasan jött el hozzám…
Ez már megszokott!

(HIQ)
Sörszagú
Koszos kötényben…
Bank kamat…

(halamazrímes)
Harcos alkata,
A sírós szava,
Sóhajtozása,
Pénzből a szája,
Nagy smucigsága!
Ilyen a sorsa!
**

(Tíz szavas)
Sörszagú szájjal jön, szava ostor,
Asszonyát szóval gyötri, ünnepet tipor.

Mindig sír, ünnepnek nincs értéke,
Szíve kő, szeretet nincsen benne.


Vecsés, 2022. április 29 – Siófok, 2025. szeptember 2. -Kustra Ferenc József– íródott: Theodor Storm [1817-1888] „SÓHAJTOZÁS c”. verse átiratként. Az első blokkot én írtam, a másodikat Gránicz Éva, szerző-, és poétatársam!

Álomvágy vagy vágyálom?

Heves napsütésben látom víztelen leveleket s lelkemben az emlékeket!
Mindezt a nagy Balaton partján, ülve a kispadon, közben bambulok oly’ mohon…
Az emlékekre visszavágyok, de ma erre éppen lehetőséget nem látok…
Ücsörögve nézem a vizet, mini tarajokat látok is igy épp’ eleget.

Hátam mögött csendből: ekkor megszólt a poéta társam: búslakodsz? Pont ezt vártam!
Érzem, hogy vágyálmaid pont erősen úralják lelked, de már itt vagyok veled.
Kibontotta szatyrát, elővette a két lángost, meg üvegnyi házi lekvárját.
Persze kanalat nem hozott, így lekvárt nekem üvegből, ujjaival kikotort.
*

(Kínai, csi-csüe vers. 4×7 szótag, rímképlet: aaxa)
Fellegek közt szél kering,
Nádasoknál víz csiling.
Álmot őriz csendesen,
Balaton, szív titka ring.
*

Még régi szocreálból ismerem, hogy a németek igy ették, tetszett ez nekem.
Otthon én kettévágom, elejét jól meg tejfölözőm, rá sajt és igy legyűrőm…
Otthon ezek után lekvárakció... kanállal szétkenem, nincsen ribillió!
Kellemes egy finomságot kétfélén enni, tudom, hazafi jó, ha igy eszi…
*

(sedoka)
Sajtos tejfölös,
lángos, krumpli és tészta.
Gyerekkor ízét idéz.

Lekvár terül szét,
édes és sós egymásban.
Ez ám huncut uzsonna.
*

Juj, jólesett a lekváros… mi is? Lángos-desszert… zabáltam és járattam eszet’.
Nagyobbak a gondjaim, mint a lekváros desszert, kialszom, ha megérem reggelt!

Ma érzem, reggel már rendesen elkapott a gépszíj, a sors rákontráz… ma csak szijj!
Ha este jót alszok, még jó álmom is lehet, de még nem álmodtam ma eleget…
*

(Tíz szavas)
Alvó szíved csendben ring,
Jóéjt puszim betakar, mint az ing.

Vecsés, 2024. november 1. – Siófok, 2025. szeptember 1. -Kustra Ferenc József- Gránicz Éva: Írtuk: 2 szerzősnek, alloiostrofikus versformában.