A haláltól sosem féltem
önmagamtól, önmagamig
menekültem. Reménytelenül. Hiába.

Sorsomat el nem fogadhattam
pusztító szenvedély lettem akaratlan
Elégtem lassan. Visszavonhatatlan.

Reményül sokszor hívtam Istent
Láztól csillagos nyári esten
de nekem meg nem jelent
S elvesztem végleg. Végleg elvesztem.

Utamon igaz embert nem találtam
Aki igazán szeret, s átöleli vállam
Hiába vártam. Szerelmet nem találtam.

A haláltól sosem féltem
önmagamtól, önmagamig menekültem.
Reménytelenül.Hiába

Gyere velem kedves, kihűlt már a nap
Éjsötét az erdő, ne tévessz utat
Egyedül élek, én téged vártalak
Hozz magaddal lámpást, ne tévessz utat.

Züllött, rongy életem csendességbe hull
Dalos szívem lassan semmivé fakul
Csend jöjjön és álom romlást lát e szem
Kísérj el az úton és maradj velem.

A múló pillanat magához ölel,
Mint gyermekét az anyja ha harcba küldi el
Nincs már esély hinni, időm porlik el
Csókold meg az arcom, sírj együtt velem.

Betegségek ellen szerelmünk égjen
Karod ölelése oly könnyű nékem
Halált messze űző édes gyötrelem
Élni fogok újra csak te légy nekem.

Véres csúf szívemre tedd rá kezedet
Bánatom elmúljon lássad szememet
Élet pokla fut fényed megremeg
Halálomig kérlek ó maradj velem.

Mama itt vagy ?Nem hallom a hangod !
Bújj hozzám kérlek !Őrizd álmomat !
Ha nem vagy mellettem nem tudok aludni
míg nem érzem gyöngéd pillantásodat !

Mama itt vagy ?Szinte már alszom ,
de magamon érzem pillantásodat ,
s szivárvány hídon repülök az éjben
nyugodtan álmodva színes álmokat .

Mama itt vagy?Igen ,már érzem !
s arcomon érzem forró ajkadat ,
míg vénülő kezeddel betakarsz lágyan,
s arcomra forró jó éjt puszit adsz.

Szabadon szeretnék szállni
úgy ,ahogy eddig még soha ,
hogy ne tartson vissza senki ,
s ne törjék szárnyamat soha .

Szabadon szeretnék szállni ,
akár a nyári fellegek,
melyek hirtelen eltakarják
a napsütötte kék eget.

Szabadon szeretnék szállni
szelek szárnyain csendesen ,
hogy ne tartson vissza majd senki
amikor végleg elmegyek .

Szabadon szállok a szélben
ledobva minden láncomat ,
s nem fogok sajnálni semmit,
ami utánam itt marad.

Búcsúztatjuk az év végét,
Az Úr 2000-ik évét.
Talán a sors vétkes ebben,
Évről évre kevesebben.

Én is bennt járok már mélyen
Az életem erdejében.
Az út végét nem kutatom,
Meddig érek? Nem tudhatom.

Életerdő, gyermekévek,
Nyírfácskák közt mendegélek.
Akácerdő, fehér álom
Lengi körül ifjúságom.

Jegenyék közt könnyű menni,
Egyenes út, nem fáj semmi.
Szomorúfűz utam állta,
Sűrű könnyem hullott rája.

Most már, tölgyek közé érek.
El-el fogynak az ösvények.
Sötét erdő,.. reccsenő ág,
Itt ott tisztás, pár vadvirág.

Életemnek rengetegje,
Mégis szép volt az út benne.
Akár fénybe, akár sárba,
Elhozott egy új világba,
A harmadik évezredbe.