Sivatagnak homokszemcséi csak peregnek...
Itt-ott flikk-flakkos dűnék csak keletkezgetnek.

Tevekaraván évezredek óta jár arra,
Szél, homokkal néha, őket bizony betakarja

Az ottani kopárság, maga a hőség dölyfössége,
Itt a semminek a melegét, a vad szél hozza össze.

Kik itt laknak, főleg szép kék turbánt hordanak.
Hajnalban lélekfagyasztó hidegek vannak!

Nincs itt végzetes üresség, nincs lakatlanság,
Az élet nyomát felfedezni, nem badarság.

Azért itt, védekezni kell a homok viharától,
Reményt is meríthetünk egy oázis vigaszától...

Vecsés, 2016. november 25. – Kustra Ferenc József

Egy szomorú gyereket ismertem, mely túl korán bölcsé lett.
Öleltem és ringattam,
ezért ő is szeretett.
Most már férfi lett belőle,
de nem akar soha elhagyni,
hanem mint egy iker testvér
szívemben kíván zárkózni.

Kezdetben az ötlet,
s a nyers fogalmazás,
mielőtt kezdődhet
a komolyabb firkálás.

Sorok rendezése,
szavak választása,
egy hosszadalmas munka,
akár gyémánt csiszolása.

De ne add fel a harcot
gyors megelégedéssel.
Jobb túlzásba vinni
Szigorú ítéléssel.

Ha fénylik mint kristály,
ne csáb?tsd el magad,
mert büszkeségnek átka
könnyen hozzád tapad.

Oszd meg kivel tudod,
Értékeld a bókot,
és őrizd meg szívedben,
mint illedelmes csókot.

Már mi sem nincsen, Margarita,
Már nincs szerelmesi praktika.
Köröttem fagyott lett
Minden, ez biz’ sorstett.
Elhagytál… lelkem kifosztása.

Volt jégvirágom, de elolvadt,
Sorsomban volt írva: elsorvadt.
Fagyos volt a létem,
Hiába volt hitem.
Picike boldogság… széthasadt.

Már mi sem nincsen, Margarita,
Nem süt rám lelked napsugara.
Emlékemben maradsz,
Ott is engem tagadsz…
Belöktél ördög karjaiba.

Vecsés, 2021. július 29. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.

Öreg róka, nem vén róka,
Ő már nem menekül.
Szembenéz a puskacsővel…
Csak néz és leül…

Munkája volt a vadászat,
De már ez sem ingerli.
Vadásszanak inkább a fiatalok,
Őt a békesség érdekli.

Úgy mondjuk, ez volt a sorsa,
Keleten, hogy a karmája.
Élet kereke, lassan elgurul,
Ez is benne van a sorsába.

Evett, ivott, vadászott, megöregedett,
Élt egy kínkeserves életet.
Változtatni régin már nem lehet,
Miért rótt ki sors, ilyen életet?

Vecsés, 2005. október 26. – Kustra Ferenc József