Régbe vész'... sok ifjú év!
Öregen nem félek időtől…
Kegyelem sincsen…
*
Utam lassan véget ér,
Emlékek fakultan elbújnak…
Kegyelem sincs már…
*
Időm is lehet, lejár.
A pokolban tűz felelősként…
Kegyelem se nincs…
*
Élet-énekem halkul,
Öregen ez már csak dúdolás.
Kegyelem illan…
*
Öregen immár, ki sem
Akar már jól megcsókolgatni…
Kegyelem volt, nincs…
*
Régbe vesznek élet sok
Évei, nyomtalanul tűnnek!
Kegyelem… minek?

Vecsés, 2020. május 21. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjon csokorban, ami az én fejlesztésem. Szótagszám = 7-9-5. {haiku elvisége alapján…}

az utcát betakarja az éj sötétje
munkából battyogok haza
csend honol a környéken
vak mindegyik ház ablaka

árnyak szökkennek az úton
ahogy pár autó arra halad
egyedüli gyalogos vagyok
a félelem a torkomba szalad

gonosz játékot űznek az árnyak
hatásukat figyelik rajtam a rettegőn
majd kacagva táncra perdülnek
s hátat fordítva eltűnnek a háztetőn

Szegény vagyok, mint a mókus télen,
Mint róka a viharverte réten.
Nincsen semmim, csak a lelki érték,
A mai világban ez nem érték…

Ülök és várok, jön-e jó sorsom.
Bizonyítani volna alkalom?
Karmámat érdekli, velem mi van?
Nem... egy vagyok a tucat áruban…

Vecsés, 2002. december 25. – Kustra Ferenc József

Betonrengetegben céltalanul, botorkálva... bandukolok,
Pillantásommal beton réseibe bele-bele akadok…
A kezdődő naplemente sugara is megtörik,
Üres gondolataimból talán, minden törlődik…

A nap lassacskán lemegy, és engemet is sötétbe temet,
Hogy ezt elviseljem, kell tanúsítani az önfegyelmet!
Arcomra nem kell… semmi, még fekete maszk sem,
A sötétség beborít… ad igazit nekem…

Az este izgalmakat ígér, csend már tobzódik... sötéten át,
A sötétség sűrűsödik, végleg eltapossa... napfény nyomát.
A sötétedő este, akar... csak csábít a hívó szavával…
Bandukolok, nem látok, tapogatok, éjsötét… húz magával!

Vecsés, 2014. február 24. – Kustra Ferenc József

Végzetes tréfa
Az élet zárt falója;
És nincsen kiút.
*

Végzetes tréfa
Az élet zárt falója;
Hol van ebből út?
*

Végzetes tréfa
Az élet zárt falója;
Lehet-e más út?
*

Végzetes tréfa
Az élet zárt falója;
De, itt van kiút!
*

Végzetes tréfa
Az élet zárt falója;
Akarom! Van út!
*

Végzetes tréfa
Az élet zárt falója;
Sorsunk a döntnök…

Vecsés, 2012. szeptember 5. – Kustra Ferenc József – íródott; senrjú: anaforás fél haiku láncban.