Idő 
Értékelés 
Értékelés A TANQ csokrot eredeti ?haikus? stílusban írta meg a szerzőpáros?
Dombhát is csendesül,
Fölötte, vörös felhő áll.
Hosszúra nyúlt árnyak?
Fűvel cicomázott dombok,
Mindenhol szétszórva bokrok.
*
A távoli dombok,
Lenyugvó nap bíborában?
Hosszúra nyúlt árnyak?
Tanyáznak rajt virágcsokrok,
Eldugva sötét bozótok.
*
A környéki dombság,
Bíbortakaróba bújik.
Hosszúra nyúlt árnyak?
Szállnak az eltévedt csókok,
Széllel érkező sóhajok.
*
Dimbes-dombos tájék,
Sötétülő bíborszínben.
Hosszúra nyúlt árnyak?
Fa-ifjúk, még fiatalok,
Kissé csak zabolátlanok.
*
A dombos tájékon,
Minden bíborszínben játszik.
Hosszúra nyúlt árnyak?
Üde növényi illatok,
Nincsenek hegyi patakok.
*
A dombhalmok fölött,
Mélyvörös, karmazsin felhők.
Hosszúra nyúlt árnyak?
Elterjedt mihaszna gazok,
Nem vagyon búzakalászok.
Vecsés-Budapest. 2016. június 18. ? Kustra Ferenc József - A HIAQ ?t én írtam, a verset alá, a
szerző-, és poéta társam Szedő Tibor. A vers címe: ?Földcipók?
Dombhát is csendesül,
Fölötte, vörös felhő áll.
Hosszúra nyúlt árnyak?
Fűvel cicomázott dombok,
Mindenhol szétszórva bokrok.
*
A távoli dombok,
Lenyugvó nap bíborában?
Hosszúra nyúlt árnyak?
Tanyáznak rajt virágcsokrok,
Eldugva sötét bozótok.
*
A környéki dombság,
Bíbortakaróba bújik.
Hosszúra nyúlt árnyak?
Szállnak az eltévedt csókok,
Széllel érkező sóhajok.
*
Dimbes-dombos tájék,
Sötétülő bíborszínben.
Hosszúra nyúlt árnyak?
Fa-ifjúk, még fiatalok,
Kissé csak zabolátlanok.
*
A dombos tájékon,
Minden bíborszínben játszik.
Hosszúra nyúlt árnyak?
Üde növényi illatok,
Nincsenek hegyi patakok.
*
A dombhalmok fölött,
Mélyvörös, karmazsin felhők.
Hosszúra nyúlt árnyak?
Elterjedt mihaszna gazok,
Nem vagyon búzakalászok.
Vecsés-Budapest. 2016. június 18. ? Kustra Ferenc József - A HIAQ ?t én írtam, a verset alá, a
szerző-, és poéta társam Szedő Tibor. A vers címe: ?Földcipók?
A tanka csokrot eredeti Bashó féle stílusban írta meg a szerzőpáros.
Felhők takarják
A gyengén sütő napot.
Zöldellő évszak.
A zöldellő fűpázsit,
Hajnalban némán ásít.
*
Rét szépen zöldell,
Hallani a fűnövést.
Gaz kezdemények.
Felfelé nyújtózkodik,
A felhő rajta kotlik.
*
Tomboló meleg
Hozza zivatarfelhőt.
Zöld, gaz-növények.
A szélben hajladozik,
Friss harmatban mosakszik.
*
Föveny, zöld szőnyeg,
Hangyák kitúrást ásnak.
Búvó bogarak.
Illata messze szökik,
Porszemcsék terelgetik.
*
Napfürdőt vesz fel
Növekvő búzakalász.
Először zöldes.
Vadvirágok ölelik,
Porukat reá hintik.
*
Perzselő hőség…
Majd tüzet fog fű, kertben.
Zöld maradványok.
A kérődzők szeretik,
Szívesen lelegelik.
Vecsés- Budapest, 2016. június 14. – Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: ’Fűtenger’
Felhők takarják
A gyengén sütő napot.
Zöldellő évszak.
A zöldellő fűpázsit,
Hajnalban némán ásít.
*
Rét szépen zöldell,
Hallani a fűnövést.
Gaz kezdemények.
Felfelé nyújtózkodik,
A felhő rajta kotlik.
*
Tomboló meleg
Hozza zivatarfelhőt.
Zöld, gaz-növények.
A szélben hajladozik,
Friss harmatban mosakszik.
*
Föveny, zöld szőnyeg,
Hangyák kitúrást ásnak.
Búvó bogarak.
Illata messze szökik,
Porszemcsék terelgetik.
*
Napfürdőt vesz fel
Növekvő búzakalász.
Először zöldes.
Vadvirágok ölelik,
Porukat reá hintik.
*
Perzselő hőség…
Majd tüzet fog fű, kertben.
Zöld maradványok.
A kérődzők szeretik,
Szívesen lelegelik.
Vecsés- Budapest, 2016. június 14. – Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: ’Fűtenger’
Illatos, bujának is látszó a mező, a karja szinte ölelő.
Látszik rajta, hogy van neki új világ, határtalanság.
A mező ilyen buja, vágya erős, hogy legyen ölelő,
És ne érje oly’ élmény, hogy ez bizony nagy butaság.
Álmomban voltak tengerkét kék színek,
Fejemen csak lapátoltak a nagy fülek.
A színes féle levelek bőszen hullottak,
A szélrohamok meg utánuk kullogtak.
Eddig volt egy jó kis nyár és meleg, kik magukban üdvözlők,
Formásak a bájos, már beérett, ehető-főzhető gyümölcsök.
Nemsokára jönnek az esőáztatta kertek, utak és játszóterek,
Akkor már majd, kell az esernyő, meg előjönnek kérdőjelek…
*
(senrjon trió)
Most még tikkadó tájak,
Melegen zöldellők a bájak…
Még meleg a nyár!
Ha jön az ősz majd a föld
Alázkodni fog, oly’ csendesen.
Még meleg a nyár!
Ideér… felhősödés
Meg beindul… eresz csöpögés.
Még meleg a nyár!
*
(tíz szavasok)
Lesz itt még, hogy tél lesz úr!
Majd bemutatkozik vadul…
Még meleg az idei nyár!
A hőség, mindent keményen bedarál…
Vecsés, 2024. június 15. – Kustra Ferenc József
Látszik rajta, hogy van neki új világ, határtalanság.
A mező ilyen buja, vágya erős, hogy legyen ölelő,
És ne érje oly’ élmény, hogy ez bizony nagy butaság.
Álmomban voltak tengerkét kék színek,
Fejemen csak lapátoltak a nagy fülek.
A színes féle levelek bőszen hullottak,
A szélrohamok meg utánuk kullogtak.
Eddig volt egy jó kis nyár és meleg, kik magukban üdvözlők,
Formásak a bájos, már beérett, ehető-főzhető gyümölcsök.
Nemsokára jönnek az esőáztatta kertek, utak és játszóterek,
Akkor már majd, kell az esernyő, meg előjönnek kérdőjelek…
*
(senrjon trió)
Most még tikkadó tájak,
Melegen zöldellők a bájak…
Még meleg a nyár!
Ha jön az ősz majd a föld
Alázkodni fog, oly’ csendesen.
Még meleg a nyár!
Ideér… felhősödés
Meg beindul… eresz csöpögés.
Még meleg a nyár!
*
(tíz szavasok)
Lesz itt még, hogy tél lesz úr!
Majd bemutatkozik vadul…
Még meleg az idei nyár!
A hőség, mindent keményen bedarál…
Vecsés, 2024. június 15. – Kustra Ferenc József
Fullasztó csók kéne, Enikő,
Ne bánj el velem, keserv van bő!
Messzibe elnéznénk,
Szembe elmerülnénk…
Együtt imádkoznánk, Enikő.
Múlik idő, nő mindennapja,
Ránk hozná bajt, szerelem papja.
Összebújnánk ketten,
Füvében a réten…
Én lennék a gyermekünk apja.
Dönts! Biz' már jöjj hozzám Enikő,
Érezd majd, erőm kerítéskő!
Egy család von' miénk,
Boldogan élhetnénk…
Dönts! Légy enyém végleg, Enikő!
Vecsés, 2021. június 2. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Ne bánj el velem, keserv van bő!
Messzibe elnéznénk,
Szembe elmerülnénk…
Együtt imádkoznánk, Enikő.
Múlik idő, nő mindennapja,
Ránk hozná bajt, szerelem papja.
Összebújnánk ketten,
Füvében a réten…
Én lennék a gyermekünk apja.
Dönts! Biz' már jöjj hozzám Enikő,
Érezd majd, erőm kerítéskő!
Egy család von' miénk,
Boldogan élhetnénk…
Dönts! Légy enyém végleg, Enikő!
Vecsés, 2021. június 2. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Meg kell már törni a vörös, hajnali, bús csendet,
El kell kezdeni a mára kiszabott új létet!
Minek rettegni az esőfelhős, vöröslő hajnalokat?
A mosolygó léttel várjuk a következő új napokat…
Ne higgy ma már a régen volt meghazudtolt ígéreteknek.
Elő kell venni a belsőből fakadó, saját terveket.
Angyalok! Este imádkoztam, mély hittel hozzátok!
Ma, ha felébredek, nekem, szebb új napot hozzatok…
Napok új ritmusán, ne érkezzen nekem, mi kevésbé tetsző,
Mi bánatot okozó, nem is tetsző, szívemet sajgón metsző.
Életem, ma már ne legyen oly' mint a rabszolgák reménysége,
Ne legyen már a könnyes verejték, tekintettel követése.
Ne legyen kérem, ne, szánalom hamupor a hamuból,
De tán’ legyen végső feloldozás, bocsánat... holtaktól!
Reményből kell építkezni sok-sok új napfénnyel,
Hogy ne kelljen már gyászba borulni az élettel.
A vágyak hajnala adjon ragyogást a mai jövőnek.
Ébredéskor szíveik dobbanjanak, értéket érzőknek.
Vecsés, 2015. január 10. – Kustra Ferenc József
El kell kezdeni a mára kiszabott új létet!
Minek rettegni az esőfelhős, vöröslő hajnalokat?
A mosolygó léttel várjuk a következő új napokat…
Ne higgy ma már a régen volt meghazudtolt ígéreteknek.
Elő kell venni a belsőből fakadó, saját terveket.
Angyalok! Este imádkoztam, mély hittel hozzátok!
Ma, ha felébredek, nekem, szebb új napot hozzatok…
Napok új ritmusán, ne érkezzen nekem, mi kevésbé tetsző,
Mi bánatot okozó, nem is tetsző, szívemet sajgón metsző.
Életem, ma már ne legyen oly' mint a rabszolgák reménysége,
Ne legyen már a könnyes verejték, tekintettel követése.
Ne legyen kérem, ne, szánalom hamupor a hamuból,
De tán’ legyen végső feloldozás, bocsánat... holtaktól!
Reményből kell építkezni sok-sok új napfénnyel,
Hogy ne kelljen már gyászba borulni az élettel.
A vágyak hajnala adjon ragyogást a mai jövőnek.
Ébredéskor szíveik dobbanjanak, értéket érzőknek.
Vecsés, 2015. január 10. – Kustra Ferenc József
