Éjjeli erdő
Hangoskodó, huhogó.
Szem-füles baglyok.

Válaszok közt...csend,
Lég-mozdulatlanság van.
Titokzatosság.

A sötétség nagy.
Égbolt is rejtőzködő.
Csillagtalanság.

Avar megroppan,
Száraz ág pattog olykor.
Félelem az úr!

Élő óvatos,
Kövér az éj hatása.
Feszült figyelem!

Idő araszol,
Lassan halad előre.
Elnyúlt éjszaka.

Dunatőkés, 2024. április 8.

Harkály fa törzsén,
Precizitás csőrében.
Féregkór fában.

Fáknak doktora,
Csőre kiváló műszer.
Gyógymód ismerő.

Hullámzó röptű,
Zöld külővel rokonok.
Törpék is vannak.

Csodás fakopács,
Dala kattogó fahang.
Téveszthetetlen.

Otthonához hű,
Télálló tollazatú.
Fagyban is dolgos.

Őshonos fajta,
Nemcsak erdőkben ismert.
Féregpusztító.

Oduban fészkel,
Szép piros búbja éke.
Zajt elkerülő.

Dunatőkés, 2024. március 26.

Nagy tetteket véghez sohasem vittem,
Amatőr-szürke, megkopott átlagos létem.
Amit tudtam adtam, a bajt nem kerestem,
Hogyha kellett...volt úgy, életet mentettem.

Tudásom szerint, ápoltam sok beteget,
Ünnepnap vagy éjjel, amikor épp kellett.
Ha hívtak mentem, nem néztem a percet,
Olykor vigasztaltam pár megfájdult lelket.

Vagyont nem gyűjtöttem, lelkem mint hajdan,
Szerényen élek, nemrég múltam hatvan.
Dolgom csendben végzem, most már kicsit lassan,
Arra kérem Istent, csak erősítsen bajban.

Jöhet még egynéhány szép nap, vagy akár év,
Bár a jövőtől nem látom, hogy merre van a rév.
Múlik az idő, rejtélyt tartogat...a tegnap emléket.
Feledésbe merül majd végleg, milyen volt egy élet.

A természet...dolgát jól elvégzi,
Behívónkat majdan Isten idézi.
Amikor menni kell, a lelkünket visszük,
Akkor van értelme, ha ezt el is hisszük.

Dunatőkés, 2024. május 3.

Nem elég, hogy rusnya az élet,
De, jó nagy mázli is kell hozzá!
Nem rossz, ha hosszú ez az élet,
Főként a mázli segít hozzá.

Lehet, ki baklövéseket ejt, alant végzi,
Mázli nem segíti... öregséget érezze.
Ki életét, kevés hibával éli
Segíti, hogy a kaszás elkerülje?

Ha nincsen mázlid, pechedre, lesd, élet mivé lett,
De ha tetszik, ha nem, a rusnya legyőzött téged.
Ne csinálj sok zrít, mert rövid az élet.
S másoknak sem mindegy, mikor van véged.

Ügyeskedj, Te alakítsd ki remízt, hol nyugovóra térsz,
Hol nyalogathatod a sebeidet, ha megáll az ész!
Cselekedeteid legyenek jók... ne érjen utol "félsz"!
Ha mázli segíti életedet, lehetsz életművész.

Vecsés, 2013. július 19. – Kustra Ferenc József

Sápadó Vénusz,
Fénye botladozik már.
Hajnal-hasadás!

Nyirkos fű mosdat,
Folyó parti izzadtság.
Ébredés vacog.

Nádirigó fütty
Fényt keleszt...ég pirkadó,
Bíbor-sáv dereng.

Víz párát lehel,
Hűs leple lassan úszik.
Illata terjeng.

Mocorog a táj,
Bíbor alatt sárga sáv.
A nap felébred.

Nyirkos levelek
Csillognak. A fényt gyűjtik.
Foto-szintézis.

Sugarát szórja,
Pezsdül a lét buborék,
Hangok pattognak.

Éled az árnyék,
Napkorong emelkedő.
Foton felhevít!

Harang kong, hangja
Messzire száll. Reggel van.
Vidék felébredt!