Idő 
Értékelés 
Értékelés Az ánti’ világban még éltek, szokásból… öreg bölcsek,
Kik elmondták fiatalnak, miért rossz lenni ökörnek…
Oktatták a józan észt is és munkához hozzáállást,
Tanították a néha bizony kellő, vigyázban állást.
Én is éltem akkoriban, a csodára is vártam, tettem érte!
Igazságomat azonban kiugró, nagy szerencse nem kísérte…
Az óta is fejtegetem az életem szám-rejtvényét,
De rájöttem, egyszerűbb összeírni, létem sok génjét.
Az életben, minden területen a felkészültség kell, hogy domináljon,
Mert csak, annak van arra lehetősége, hogy nagy-precízen helyt is álljon!
Egy munkában elképzelhető, hogy van egy utolsó simítás,
Életben meg ilyen nincs, a siker egyik kulcsa; odaadás.
Vecsés, 2014. március 21. – Kustra Ferenc József- íródott önéletrajzi írásként…
Kik elmondták fiatalnak, miért rossz lenni ökörnek…
Oktatták a józan észt is és munkához hozzáállást,
Tanították a néha bizony kellő, vigyázban állást.
Én is éltem akkoriban, a csodára is vártam, tettem érte!
Igazságomat azonban kiugró, nagy szerencse nem kísérte…
Az óta is fejtegetem az életem szám-rejtvényét,
De rájöttem, egyszerűbb összeírni, létem sok génjét.
Az életben, minden területen a felkészültség kell, hogy domináljon,
Mert csak, annak van arra lehetősége, hogy nagy-precízen helyt is álljon!
Egy munkában elképzelhető, hogy van egy utolsó simítás,
Életben meg ilyen nincs, a siker egyik kulcsa; odaadás.
Vecsés, 2014. március 21. – Kustra Ferenc József- íródott önéletrajzi írásként…
Megy le a nap és szép kék vásznat fest maga után,
Itt maradnak, tündökölnek csillagok… tán’ furán.
Ezeregyéjszaka életre kél, eljött az ő ideje…
Így majd megmutatja, hogy mi az éjszakai mese léte…
Fönt, magas égben a csillagok vibrálva pislognak,
Kihunyt a fény a földön, helyet adva a lámpásnak.
A csillagfényben, álmos szemmel látszik, nincsen titok…
Még látom, hogy a lámpaburán meg, túl sok a piszok….
Vajon mit rejt előlünk a sötét csend sűrűsödő fátyla?
Van-e az utakon, árokpartot jelölőn, sok-sok fáklya?
Mit rejt a jelenkor, tudjuk-e, mert az idő nem áll, halad…
Vagy végleg a rosszban poshadunk, és minden régiben marad…?
Most már nem kéne semmi rosszat elfogadni tán'... mástól…
Reggel úgy kéne ébredni, hogy megszabadultunk mától…!
Vecsés, 2015. június 18. – Kustra Ferenc József
Itt maradnak, tündökölnek csillagok… tán’ furán.
Ezeregyéjszaka életre kél, eljött az ő ideje…
Így majd megmutatja, hogy mi az éjszakai mese léte…
Fönt, magas égben a csillagok vibrálva pislognak,
Kihunyt a fény a földön, helyet adva a lámpásnak.
A csillagfényben, álmos szemmel látszik, nincsen titok…
Még látom, hogy a lámpaburán meg, túl sok a piszok….
Vajon mit rejt előlünk a sötét csend sűrűsödő fátyla?
Van-e az utakon, árokpartot jelölőn, sok-sok fáklya?
Mit rejt a jelenkor, tudjuk-e, mert az idő nem áll, halad…
Vagy végleg a rosszban poshadunk, és minden régiben marad…?
Most már nem kéne semmi rosszat elfogadni tán'... mástól…
Reggel úgy kéne ébredni, hogy megszabadultunk mától…!
Vecsés, 2015. június 18. – Kustra Ferenc József
Nemcsak kútból lehet meríteni…
(3 soros, zárttükrös)
A remény mindig foszlik, ha megjelenik a zord szél,
Pedig közben nagy szél nagy voltokról hosszan is mesél…
A remény mindig foszlik, ha megjelenik a zord szél.
*
(senrjon duó)
Jövőbe nem márthatom
Két kezem… múltba már nem lehet.
Sorsnak fintora!
Rőzseláng alkonyatkor,
De sötétség, már támadja is.
Sorsnak fintora!
*
(Sedoka csokor)
Élet-valóság.
Múltban már nincs semmítő,
Halál a nagy semmitő!
Élet-valóság.
A képzelet dolgozik,
Az álmodozás kopik.
Élet-valóság.
Villanásnyi kacagás,
Ez nem élet-aratás.
Élet-valóság.
Féltve őrzőtt hajtincsek,
Emlékként… múlt-bilincsek.
Élet-valóság.
Remény, soha el nem hagy,
Mert nem olyan, hogy elhagy.
Élet-valóság.
Hold ezüsttel világít,
Erről sors le nem szállít!
*
(HIQ trió)
Valóság,
A múlt egy forrás.
Valóság.
Régiek
A holmik… zárva.
Valóság.
Jó hárfa
Hangja messze száll.
Valóság.
*
(leoninus)
Nem szabad mindent magunkba zárva tartani, van olyan, amit el kell mondani!
A villanásnyi szeretet, szinte semmi, de azért jó, sőt, kell ezt is átélni.
Képzeletben jó, ha bejárjuk a csodák világát, olvassuk régek világát.
Vecsés, 2023. november 17. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
(3 soros, zárttükrös)
A remény mindig foszlik, ha megjelenik a zord szél,
Pedig közben nagy szél nagy voltokról hosszan is mesél…
A remény mindig foszlik, ha megjelenik a zord szél.
*
(senrjon duó)
Jövőbe nem márthatom
Két kezem… múltba már nem lehet.
Sorsnak fintora!
Rőzseláng alkonyatkor,
De sötétség, már támadja is.
Sorsnak fintora!
*
(Sedoka csokor)
Élet-valóság.
Múltban már nincs semmítő,
Halál a nagy semmitő!
Élet-valóság.
A képzelet dolgozik,
Az álmodozás kopik.
Élet-valóság.
Villanásnyi kacagás,
Ez nem élet-aratás.
Élet-valóság.
Féltve őrzőtt hajtincsek,
Emlékként… múlt-bilincsek.
Élet-valóság.
Remény, soha el nem hagy,
Mert nem olyan, hogy elhagy.
Élet-valóság.
Hold ezüsttel világít,
Erről sors le nem szállít!
*
(HIQ trió)
Valóság,
A múlt egy forrás.
Valóság.
Régiek
A holmik… zárva.
Valóság.
Jó hárfa
Hangja messze száll.
Valóság.
*
(leoninus)
Nem szabad mindent magunkba zárva tartani, van olyan, amit el kell mondani!
A villanásnyi szeretet, szinte semmi, de azért jó, sőt, kell ezt is átélni.
Képzeletben jó, ha bejárjuk a csodák világát, olvassuk régek világát.
Vecsés, 2023. november 17. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Borús éjjel szeplőtlen ég,
Lopva oson a sötétség.
Riogatnak titkos árnyak,
Üres csendbe neszt dobálnak.
Avar roppan, pára csöppen,
Fekete szárny gyorsan röppen.
Ágak között szurran a szél,
Koppanva hull tépett levél.
Ösztön résen penge élen,
Tág pupilla vakon éber.
Ismert ösvény láthatatlan,
Eltakarja ködös paplan.
A feszültség magasra hág,
Elvarázsolt a valóság.
Bagoly vijjog lidércesen,
Lüktet a vér zsigerekben.
Relytéjesen súg az erdő,
Bokrok alatt félelem nő.
A bátor is meg-megtorpan,
Fülel, figyel alaposan.
Szurkos lepel szinte tapad,
Az ijedtség hozzáragad.
Fantázia szörnye fújtat,
Az inakba bele bújhat.
Borzongató kormos éjjel,
Tappancsával nagyot lépdel.
Pattog az ág ahogy halad,
Hajnalig még itt is marad.
Belesüpped lápos tájba,
Ott lesz majd a nyoszolyája.
Mikor a nap reggel felkel,
Sötét mumus el is nyergel.
Lopva oson a sötétség.
Riogatnak titkos árnyak,
Üres csendbe neszt dobálnak.
Avar roppan, pára csöppen,
Fekete szárny gyorsan röppen.
Ágak között szurran a szél,
Koppanva hull tépett levél.
Ösztön résen penge élen,
Tág pupilla vakon éber.
Ismert ösvény láthatatlan,
Eltakarja ködös paplan.
A feszültség magasra hág,
Elvarázsolt a valóság.
Bagoly vijjog lidércesen,
Lüktet a vér zsigerekben.
Relytéjesen súg az erdő,
Bokrok alatt félelem nő.
A bátor is meg-megtorpan,
Fülel, figyel alaposan.
Szurkos lepel szinte tapad,
Az ijedtség hozzáragad.
Fantázia szörnye fújtat,
Az inakba bele bújhat.
Borzongató kormos éjjel,
Tappancsával nagyot lépdel.
Pattog az ág ahogy halad,
Hajnalig még itt is marad.
Belesüpped lápos tájba,
Ott lesz majd a nyoszolyája.
Mikor a nap reggel felkel,
Sötét mumus el is nyergel.
Hétköznapi pszichológia…
(3 soros zárttükrös)
A félrenézés nem old meg semmilyen gondot!
Azzal elhatárolódsz, halmozod a mocskot…
A félrenézés nem old meg semmilyen gondot!
(6 sorosban)
A pletyka vonalán kerítőket kerüld, ha jót akarsz,
Mert a pletyka maga a mocskolódás. Nem szükségeled…
A pletykázók nem tisztelnek, Te azért tekintélyt akarsz?
Nincs,
Mert a lényege, ha kipécéztek, jól kitolnak veled.
Ne nyújts alkalmat, ha tudod, ésszel, hogy mikor, mit akarsz.
(Senrjon)
Rájöttél, hogy becsaptak?
Neked is hazudtak! Te légy bölcs…
Ne magyarázkodj!
Vecsés, 2018. december 14. – Kustra Ferenc József
(3 soros zárttükrös)
A félrenézés nem old meg semmilyen gondot!
Azzal elhatárolódsz, halmozod a mocskot…
A félrenézés nem old meg semmilyen gondot!
(6 sorosban)
A pletyka vonalán kerítőket kerüld, ha jót akarsz,
Mert a pletyka maga a mocskolódás. Nem szükségeled…
A pletykázók nem tisztelnek, Te azért tekintélyt akarsz?
Nincs,
Mert a lényege, ha kipécéztek, jól kitolnak veled.
Ne nyújts alkalmat, ha tudod, ésszel, hogy mikor, mit akarsz.
(Senrjon)
Rájöttél, hogy becsaptak?
Neked is hazudtak! Te légy bölcs…
Ne magyarázkodj!
Vecsés, 2018. december 14. – Kustra Ferenc József
