Mama kérlek ! Maradj itt vélem !
Oly hűvösek az éjszakák !
Mama kérlek ! Maradj mellettem !
Nélküled üres a szobám .

Mama kérlek ! Ölelj magadhoz !
Had érezzem az arcodat !
Mama kérlek ,aludj mellettem !
Te őrizd most az álmomat !

Mama ! Ha itt vagy ,nem is félek !
Nem riasztanak démonok ,
elég ha érzem érintésed ,
s olyan szépeket álmodok .

Mama kérlek ,szoríts magadhoz !
Válladra hajtom kis fejem ,
s csöppnyi kezemmel megsimítom
én is az őszülő fejed .

Ne légy szomorú,ha bántanak,
azért még süthet neked is a nap.
Tudom,hogy az élet sokszor kemény,
de egy magad fajta is remélhet még.
Életünk során sokszor fagyni fog,
de néha a nap is felragyog.

Ne légy szomorú,ha elhagynak,
valaki mindig lesz,ki megvigasztal.
Van még olyan is,aki szeret,
és édesen rád nevet.
Töröld le a fájdalom könnyét,
és mond ki bátran,hogy van még remény.

Ne légy szomorú,ha szegény vagy,
a szíved attól még nagyon gazdag.
Harcolj bátran,és keményen,
küzdj harciasan,de csak szerényen.

Ne légy szomorú,ha beteg vagy,
lesz majd,aki szívesen támogat.
Ápol,ha fáj a szíved,és tested,
így te is vidámabb lehetsz.

- Jó napot kívánok,
én a jövőd vagyok.
- de jó hogy eljöttél,
mert elárulom néked
hogy nagy szarban vagyok!


- sajnálkozom rajtad
de mégis mit tettél?
- igazából semmit...
csak vártam tereád...
a szarból kimentsél!


- ne vedd úgy, ez nem sértés
a jövő nem sorskérdés.
hogy, lesz majd az ami lesz
aki nem építkezik rajta
saját jobb jövője sem lesz!


a mások jövőjében kell élni
a mások terveihez idomulni
a mások akarata érvényesül;
de ha megdolgozol érte
jobb jövőd lehet majd jövőre!

Magamba zártam a jelen idő ólom súlyát
árnyékom holdkorongot rajzol a porban
itt élek én is veletek s néha néha talán még
boldog is voltam, elolvadt napjaim füstje
egy új életnek futára tán,és ha lehunyom szemem
álommá szelídül a zord valóság.
Rejtőzik egy ritka fény a virágok levelén
amelyet nem értek, benne pihen álmodik
a lélek, formátlan feszül benne a jóság
végtelenje, és tükrözi nyári vizek csillagos
éjét csokorba kötve az Atyaistennek.

Sikíts csak ,ha már nem bírod többé
elviselni a terhedet !
Sikíts csak ,ha már nem bírsz el többet,
s millió súly nyomja lelkedet !

Sikíts csak !Tombold ki magadból
ami belülről mardos szüntelen !
Sikíts csak !Engedd ki magadból
ami viharként tépi a lelkedet !

Sikíts csak , ha nem bírod tovább
magadba fojtani könnyedet ,
sikíts csak !Engedd ki magadból
mi béklyóba szorít teljesen !

Sikíts csak !Bár nem fog változni
hirtelen talán semmi sem,
de megnyugszik tőle csapongó lelked ,
s nem fog úgy fájni semmi sem !