Szófelhő » Jszaka » 63. oldal
Idő    Értékelés
Ússzunk bele a holdba
Hullámzó dagályként
Belecsöppenni az éjszakába
Városi lélekként


Ússzunk át az éjjen
Az életet megcsalom
A levegőben úszik a testem
A mi holdfényes utcánkon


Semmit se tudunk már kitalálni
Nincs időnk dönteni
Holdfényében tündöklő víztükrön
Gyönyörök libbennek át testünkön


Ússzunk bele a holdba
Hullámzó dagályként
Belecsöppenni az éjszakába
Városi lélekként


Ússzunk át az éjjen
Az életet megcsalom
A levegőben úszik a testem
A mi holdfényes utcánkon
Beküldő: Kántor Richárd
Olvasták: 3602
Hiába szombat este a zsebem üres
Nem lehet kifogás az éjszaka már vár
A táncéren együtt ropjuk majd édes
Ma este te leszel a legnagyobb Star

Vedd fel a legjobb ruhád
Egy kis smink hajlakk se árt
Tojd le had kiabáljon jó apád
A ház előtt a Cadiben várok rád

Miénk lesz az egész város
Az utca legyen a rock n roll-tol hangos
Felejtsük el a nyomasztó gondokat
Váltsuk valóra legtitkosabb álmainkat

A Cadillac csak surran az éj peremén
Bújjunk össze a kocsi hátsóülésén
Jenny a csókodtól a felhők között szárnyalok
Ahol pimaszul mosolyognak rám a Jampi angyalok.
Beküldő: Kántor Richárd
Olvasták: 2607
Más ölelget, már téged
A szerelmed rég elégett
Nem lephetsz már meg semmivel
Max egy üveg whiskyvel


A pedálokat őrülten taposom,
Az emlékeket magam mögött hagyom,
Száguldok,tovább végtelen utakon
Túl vagyok pár halálkanyaron


Új a város újak az emberek
Az idő itt gyorsabban pereg,
Egyszer úgyis visszamegyek,
Mert semmit nem felejtek.

A kocsmákban magányosan ücsörgök
Ha elfogy a piám a poharammal csörgö
kPattan a pincér csaj újra tölti nekem
Később egy vad éjszakát tölt velem


Az összes estém máshol telik
De mindegyik egyformán végződik
Részegen elterülve az ágyamban
Egy lotyó lábaival a nyakamban


Új a város újak az emberek
Az idő itt gyorsabban pereg,
De már vissza se nézek
Könnyebb így elfelejtenetek


Kezdem megszokni ezt az életet
Egyre csak, halmozom az élvezeteket
Rockin? Fuckin? every night
Én meg lelépek tőle éjféltájt


Az öreg Jack Daniel?s jó barátom
A kocsin a gumikat nem sajnálom,
Ilyenkor már üresek az utcák
A magányos utazót nem zavarják?
Beküldő: Kántor Richárd
Olvasták: 2839
Pirkad a hajnal, álmos a reggel,
ülünk a parton, bóbiskoló fejjel.
Csendes a tenger, a hullámok még alszanak,
a fénye fel-felcsillan a felkelő napnak.

Sima a víztükör, erőtlen a szél,
elbújt valahol, tán valamitől fél?
Ameddig a szem ellát, csak víz szökik a szemünkbe,
Istenem ezt hogy csináltad, hogy jutott ez eszedbe?

Hét nap alatt teremtettél egy csodálatos világot,
mindent, szemmel láthatót, s amit a szem még nem látott.
Adtál csodás természetet, Tengert, Földet, Gyönyört,
mely, ha csendes simogat, de háborogva gyötör.

A horizonton előbújik álmosan a napsugár,
simogatja már az arcunk, egyre magasabban jár.
A tenger is felébred éjszakai álmából,
hunyorog az aranyló Nap tündöklő sugarától.

Langyos szellő kóstolgatja a Tenger sós vizét,
lassan-lassan érezzük a felkelő Nap melegét.
A Tenger már füröszti a mosolygó Nap sugarát,
s az arcunkat melegíti a tengerszagú napsugár.
Beküldő: Schmidt Károly
Olvasták: 1468
Kell nekem szerelmünk,
Mely nélkül élni nem tudok,

Éjszaka nézem a csillagokat
Nélküled, aludni sem akarok,

Keresem azt, amit együtt választottunk,
Oly rég, hogy már nem tudom melyik volt,

Elvitte az idő és már Te sem vagy sehol
Annyira hiányzol, hogy ez fáj nekem, nagyon,

Kell nekem szerelmünk,
Mert Nélküled élni nem tudok,

Szeress Te is engem, megbánni nem fogod,
Forró csókjaimat, százszor visszaadod.
Beküldő: Genál Piroska
Olvasták: 3124