Idő 
Értékelés 
Értékelés A szomszédban fölütötte a fejét a -vészjóslón veszélyes- háború és világháborús világhelyzet…
(3 soros-zárttükrös)
Frontkatonában lassan a saját ködébe elbújik a remény,
Az átkozott front minden… csak nem nagy életlelemény…
Frontkatonában lassan a saját ködébe elbújik a remény.
Hosszúak és magányosak a lövés-hangos éjek,
A reggel megérem-e? Tobzódnak a remények…
Hosszúak és magányosak a lövés-hangos éjek.
Nincs pihenés és alig valamicske az alvás,
Életben maradást segíti állandó készenállás…
Nincs pihenés és alig valamicske az alvás.
*
(Bokorrímes)
Nincs a fronton, semminemű fű
Csak lelőtt drón, de nem újkeletű…
Érdekes a sárban és lőporfüstben megterem a gaz fű,
Van amelyik szép is, erőlködik, de ez csak nem virágfű…
Lehet, hogy nagy roham lesz, dübörögnek a lövések…
Drónok éjjel-nappal félóránkként hozzánk is érkeznek…
Így aztán frontkatonának nincsen éjszakai pihenése
Meg nincs családja, nincs polgári élete… semmije!
*
(3 soros-zárttükrös)
A frontkatona is fél és állandóan valami jobbat remél.
A frontkatona is fél mi tarthatatlan, de tovább remél.
A frontkatona is fél, gondolkodva hisz és tovább remél.
Tudjuk, az operában a táncosok balettcipőben járnak, a fronton meg bakancsba járnak.
Tudjuk, ha jön egy rettenetes eső, akkor befolyik a bakancsba és a víz merő!
Tudjuk, ilyenkor van a heves káromkodás, de katonának nincs segítsége más.
*
(Senrjon trió)
Frontkatona pária,
Nincs ki segítsen ottan rajta!
Fekete kosok?
*
Frontkatona drukkolhat,
Hogy kerülje kósza lövedék.
Fekete kosok?
*
Frontkatona oly’ peches:
Elkapták és az óta harcos…
Fekete kosok?
*
(HIQ trió)
Élete
Talán mit sem ér!
Gyors halál?
*
Élete,
Csak egy van neki…
Gyors halál?
*
Élte egy
Van, azonnal hal!
Gyors halál?
Vecsés, 2023. október 7. -Kustra Ferenc József – íródott: íródott a világ, az emberiség jelen történelmi, háborús és nagy katasztrófát-jelző helyzetéről az eszkalálódás félelmétől. „Nyugaton a helyzet változatlan”, a nagy műveltségben csak a pénz számít!
(3 soros-zárttükrös)
Frontkatonában lassan a saját ködébe elbújik a remény,
Az átkozott front minden… csak nem nagy életlelemény…
Frontkatonában lassan a saját ködébe elbújik a remény.
Hosszúak és magányosak a lövés-hangos éjek,
A reggel megérem-e? Tobzódnak a remények…
Hosszúak és magányosak a lövés-hangos éjek.
Nincs pihenés és alig valamicske az alvás,
Életben maradást segíti állandó készenállás…
Nincs pihenés és alig valamicske az alvás.
*
(Bokorrímes)
Nincs a fronton, semminemű fű
Csak lelőtt drón, de nem újkeletű…
Érdekes a sárban és lőporfüstben megterem a gaz fű,
Van amelyik szép is, erőlködik, de ez csak nem virágfű…
Lehet, hogy nagy roham lesz, dübörögnek a lövések…
Drónok éjjel-nappal félóránkként hozzánk is érkeznek…
Így aztán frontkatonának nincsen éjszakai pihenése
Meg nincs családja, nincs polgári élete… semmije!
*
(3 soros-zárttükrös)
A frontkatona is fél és állandóan valami jobbat remél.
A frontkatona is fél mi tarthatatlan, de tovább remél.
A frontkatona is fél, gondolkodva hisz és tovább remél.
Tudjuk, az operában a táncosok balettcipőben járnak, a fronton meg bakancsba járnak.
Tudjuk, ha jön egy rettenetes eső, akkor befolyik a bakancsba és a víz merő!
Tudjuk, ilyenkor van a heves káromkodás, de katonának nincs segítsége más.
*
(Senrjon trió)
Frontkatona pária,
Nincs ki segítsen ottan rajta!
Fekete kosok?
*
Frontkatona drukkolhat,
Hogy kerülje kósza lövedék.
Fekete kosok?
*
Frontkatona oly’ peches:
Elkapták és az óta harcos…
Fekete kosok?
*
(HIQ trió)
Élete
Talán mit sem ér!
Gyors halál?
*
Élete,
Csak egy van neki…
Gyors halál?
*
Élte egy
Van, azonnal hal!
Gyors halál?
Vecsés, 2023. október 7. -Kustra Ferenc József – íródott: íródott a világ, az emberiség jelen történelmi, háborús és nagy katasztrófát-jelző helyzetéről az eszkalálódás félelmétől. „Nyugaton a helyzet változatlan”, a nagy műveltségben csak a pénz számít!
Látunk egy közeli-szomszéd háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhely-zet…
(senrjú csokor)
Gőgös, zuhanó
Naplemente. Vaksötét.
Száradt kóró sor.
*
Gőgös pirkadat.
Délelőtt csendes eső.
Korai alkony.
*
Hideg fényt áraszt,
Gőgös ezüstös csillag.
Hideg szél támad.
*
Késő-hajnal fény
Múlt éjszaka gőgjével…
Ködfoltos reggel.
*
Összehúzta már
Magát a gőgös hőség.
Jön hajnali dér.
*
Ködálarcban jő
Reggel… gőgös pirkadat.
Didergős idő.
*
Réten gőgös köd
Dagonyázik. Vakítón.
Hallgat… csendesség.
*
(Bokorrímes csokor)
Ma is úgy van, mint régen... emlékszem, „királyok gőgje” vezette bajba hazát és népem.
Ha a „király” elindul, még nem adta föl, csak szövetségeseit keresi föl.
A gonosz „királyok” állítják, hogy a nép alázta őket, ezért vegzálják őket.
Hú-hú, ez a jeges szélvihar, csak úgy süvít a villany-madzagok között,
Onnan, lantok hangja hallatszik! Valami megváltozik a drót-lét között?
Ez a „torz lelkű” gondolja, hogy sikere lesz, ha parodizál mező fölött?
Duruzsol a fanfárok nyekergése,
Sikít a dróthegedű remegése…
Gyökerestől kitépett, lebombázott fák körben mindenütt,
Bánatos ember szívében fájdalom örökre befészkült…
A háborúban bomba ereje tarol! Majd’ beteljesült…
Ez a szélvihar, a halál angyalának a lova,
Ami úgy tud vágtatni, hogy nincs is vasalt patkója?
Vagy ez a sok széllökés, támadó ordasok sora?
Engemet ez a rettenetes, háborús vihar inzultál!
Ha komolyabban, sokkal jobban ráfigyelek… rondán szekál.
Sőt; úgy látom és úgy érzem, nem tévedek, hevenyen vegzál...
Vecsés, 2023. október 5. - Kustra Ferenc József - íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és valódi háborús- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk, minden TV híradó-ban a videókat is… meg a szakértőket is, kendőzetlenül!
Inzultál: sérteget, becsmérel – Vegzál: nyaggat, ostromol – Szekál: piszkál, ingerel
(senrjú csokor)
Gőgös, zuhanó
Naplemente. Vaksötét.
Száradt kóró sor.
*
Gőgös pirkadat.
Délelőtt csendes eső.
Korai alkony.
*
Hideg fényt áraszt,
Gőgös ezüstös csillag.
Hideg szél támad.
*
Késő-hajnal fény
Múlt éjszaka gőgjével…
Ködfoltos reggel.
*
Összehúzta már
Magát a gőgös hőség.
Jön hajnali dér.
*
Ködálarcban jő
Reggel… gőgös pirkadat.
Didergős idő.
*
Réten gőgös köd
Dagonyázik. Vakítón.
Hallgat… csendesség.
*
(Bokorrímes csokor)
Ma is úgy van, mint régen... emlékszem, „királyok gőgje” vezette bajba hazát és népem.
Ha a „király” elindul, még nem adta föl, csak szövetségeseit keresi föl.
A gonosz „királyok” állítják, hogy a nép alázta őket, ezért vegzálják őket.
Hú-hú, ez a jeges szélvihar, csak úgy süvít a villany-madzagok között,
Onnan, lantok hangja hallatszik! Valami megváltozik a drót-lét között?
Ez a „torz lelkű” gondolja, hogy sikere lesz, ha parodizál mező fölött?
Duruzsol a fanfárok nyekergése,
Sikít a dróthegedű remegése…
Gyökerestől kitépett, lebombázott fák körben mindenütt,
Bánatos ember szívében fájdalom örökre befészkült…
A háborúban bomba ereje tarol! Majd’ beteljesült…
Ez a szélvihar, a halál angyalának a lova,
Ami úgy tud vágtatni, hogy nincs is vasalt patkója?
Vagy ez a sok széllökés, támadó ordasok sora?
Engemet ez a rettenetes, háborús vihar inzultál!
Ha komolyabban, sokkal jobban ráfigyelek… rondán szekál.
Sőt; úgy látom és úgy érzem, nem tévedek, hevenyen vegzál...
Vecsés, 2023. október 5. - Kustra Ferenc József - íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és valódi háborús- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk, minden TV híradó-ban a videókat is… meg a szakértőket is, kendőzetlenül!
Inzultál: sérteget, becsmérel – Vegzál: nyaggat, ostromol – Szekál: piszkál, ingerel
A szomszédban fölütötte a fejét a -vészjóslón veszélyes- háború és világháborús világhelyzet?
(senrjon trió)
Rengeteg -gyorsan- halál!
Segítség nincs... kit, hol ér utol.
Van-e szelleme?
*
Van sok-sok gyerekhalál!
Felnőtt kosok a felelősök.
Van-e szelleme?
*
Végül kihalt családok!
Fronton vagy otthon, 'nekik' mindegy...
Van-e szelleme?
*
(leoninus csokor)
A finomság lényege hiányzik a háborúból... mondom ki én nagy igazságból.
A fegyvergyáros kosok szerint élvezet a háború... ez az állitásom nagy bú.
A gazdagok háborúból tovább gazdagodnak... helyt adok emberi sajnálatnak!
*
Már megírtam, ez fekete kosok műve, az Óperencián túlinak koncert-műve!
A háborútól teljesen el-, és lepusztított lelkek, majd' bizton' lélekpuszták lesznek.
Borzalmas: gyerekek még ki sem fejlődtek, de már lélekpusztában, talán árván élnek...
*
Lőnek és bombáznak komótosan csak tovább! Katonák hullanak, mint ősszel a legyek...
Tv-ben mondják hátországban korrupció! Ez maga az önérvényesítő produkció...
*
Esti mesében néztem, messzebb is van korrupció: úgyhogy ez már alapkoncepció =
Nemcsak az Ópe' tengeren túl vannak korruptok, ha van még élő, ők is: bogumilok?
Mesében van azt is, hogy ez a nagy kreáció egy nagyon alávetett pozíció.
Valahol az üvegpalotában a király, akarja... degradáció... Ó, nagy király!
*
Mesében mondták, ?egy szó, mint száz?: Átvették máshonan, vágyjunk mi is úgy, ez már nagy ukáz!
Most is lőnek, Híradóban mutatja a film, ahogy katona összeesik... halódó!
Mesélték, irány a frontra az új tankok, mert tudniuk kell, ezzel működnek e harcok...
A mesélő narrátor hangja már csuklott, halottak száma, csak emelkedőt mutatott...
*
Hallottam a narrátor mély levegőt vett, mert napi esti mese, belőle is kivett...
Ő narrálja a front mozgását, meg elmagyarázza a páncélosok kigyulladását!
*
A háború nem maga a tökély, pedig a halál -nekünk- már kellően kevély...
A háború nem lehet nagy tökély, amikor az emberiségnek, gennyes fekély...
A háború nem jó, de fontos fegyvergyártóknak, akik imigyen, tovább gazdagodnak...
A háború nem jó, de fontos a sleppnek, mert hatalomra, milliókra is szert tesznek...
A háború nem jó, de fontos gazdagoknak, imigyen a klánok tovább gazdagoknak...
A háború nem jó, mert hullahegyek gyártója... gazdag meg otthon pénze számolója...
*
A háborúk, míg dolgoznak, halál őrzői! Sőt, a létrejött pusztaságok őrzői...
A háború maga a sötét éjszaka, főként, hogy a gazdag nem néz oda, oly' rosszként...
A háború idején napsugár bárányfelhők mögé bújik, utája mindezt, látszik...
*
A háború nem csak olyan, mint sötét éjszaka... de, mint a 'szenny egy vödörben' koromja!
A háború fekete-birka kosok játéka, pusztáikon 'hőség, fagy' csudasága!
Vecsés, 2023. szeptember 7. -Kustra Ferenc József- íródott: íródott a világ, az emberiség jelen történelmi, háborús és nagy katasztrófát-jelző helyzetéről. ?Nyugaton a helyzet változatlan?.
(senrjon trió)
Rengeteg -gyorsan- halál!
Segítség nincs... kit, hol ér utol.
Van-e szelleme?
*
Van sok-sok gyerekhalál!
Felnőtt kosok a felelősök.
Van-e szelleme?
*
Végül kihalt családok!
Fronton vagy otthon, 'nekik' mindegy...
Van-e szelleme?
*
(leoninus csokor)
A finomság lényege hiányzik a háborúból... mondom ki én nagy igazságból.
A fegyvergyáros kosok szerint élvezet a háború... ez az állitásom nagy bú.
A gazdagok háborúból tovább gazdagodnak... helyt adok emberi sajnálatnak!
*
Már megírtam, ez fekete kosok műve, az Óperencián túlinak koncert-műve!
A háborútól teljesen el-, és lepusztított lelkek, majd' bizton' lélekpuszták lesznek.
Borzalmas: gyerekek még ki sem fejlődtek, de már lélekpusztában, talán árván élnek...
*
Lőnek és bombáznak komótosan csak tovább! Katonák hullanak, mint ősszel a legyek...
Tv-ben mondják hátországban korrupció! Ez maga az önérvényesítő produkció...
*
Esti mesében néztem, messzebb is van korrupció: úgyhogy ez már alapkoncepció =
Nemcsak az Ópe' tengeren túl vannak korruptok, ha van még élő, ők is: bogumilok?
Mesében van azt is, hogy ez a nagy kreáció egy nagyon alávetett pozíció.
Valahol az üvegpalotában a király, akarja... degradáció... Ó, nagy király!
*
Mesében mondták, ?egy szó, mint száz?: Átvették máshonan, vágyjunk mi is úgy, ez már nagy ukáz!
Most is lőnek, Híradóban mutatja a film, ahogy katona összeesik... halódó!
Mesélték, irány a frontra az új tankok, mert tudniuk kell, ezzel működnek e harcok...
A mesélő narrátor hangja már csuklott, halottak száma, csak emelkedőt mutatott...
*
Hallottam a narrátor mély levegőt vett, mert napi esti mese, belőle is kivett...
Ő narrálja a front mozgását, meg elmagyarázza a páncélosok kigyulladását!
*
A háború nem maga a tökély, pedig a halál -nekünk- már kellően kevély...
A háború nem lehet nagy tökély, amikor az emberiségnek, gennyes fekély...
A háború nem jó, de fontos fegyvergyártóknak, akik imigyen, tovább gazdagodnak...
A háború nem jó, de fontos a sleppnek, mert hatalomra, milliókra is szert tesznek...
A háború nem jó, de fontos gazdagoknak, imigyen a klánok tovább gazdagoknak...
A háború nem jó, mert hullahegyek gyártója... gazdag meg otthon pénze számolója...
*
A háborúk, míg dolgoznak, halál őrzői! Sőt, a létrejött pusztaságok őrzői...
A háború maga a sötét éjszaka, főként, hogy a gazdag nem néz oda, oly' rosszként...
A háború idején napsugár bárányfelhők mögé bújik, utája mindezt, látszik...
*
A háború nem csak olyan, mint sötét éjszaka... de, mint a 'szenny egy vödörben' koromja!
A háború fekete-birka kosok játéka, pusztáikon 'hőség, fagy' csudasága!
Vecsés, 2023. szeptember 7. -Kustra Ferenc József- íródott: íródott a világ, az emberiség jelen történelmi, háborús és nagy katasztrófát-jelző helyzetéről. ?Nyugaton a helyzet változatlan?.
Hoz el nekem a csönd varázsát,
amit régóta keresek,
hosszú éjszakák átálmodását,
amely annyira kell nekem.
Hozd el nekem az est nyugalmát,
hogy álomra hajtsam ősz fejem,
S örökös aggódás helyett végre
Egy kis nyugalmat adj nekem.
Add nekem vissza a hitemet végre,
hogy higgyem: egyszer tán jobb lehet,
Hisz a tengernyi küzdelemből
rég kivettem a részemet.
Küzdelmes évek, emberöltők
súlya mely árnyékként követ,
mázsás teherként földre húzva,
megfeszítve a bőrömet.
Ne kínozz már! Nem tettem semmit!
Mért űzöl engem szüntelen?
Hiszen nem volt csak annyi bűnöm,
azt szerettem, kit nem lehet.
Ne üldözz már! Add vissza végre
mindazt, ami még jár nekem!
Ne vedd el tőlem minden álmom,
nézz rám! Segíts meg Istenem!
amit régóta keresek,
hosszú éjszakák átálmodását,
amely annyira kell nekem.
Hozd el nekem az est nyugalmát,
hogy álomra hajtsam ősz fejem,
S örökös aggódás helyett végre
Egy kis nyugalmat adj nekem.
Add nekem vissza a hitemet végre,
hogy higgyem: egyszer tán jobb lehet,
Hisz a tengernyi küzdelemből
rég kivettem a részemet.
Küzdelmes évek, emberöltők
súlya mely árnyékként követ,
mázsás teherként földre húzva,
megfeszítve a bőrömet.
Ne kínozz már! Nem tettem semmit!
Mért űzöl engem szüntelen?
Hiszen nem volt csak annyi bűnöm,
azt szerettem, kit nem lehet.
Ne üldözz már! Add vissza végre
mindazt, ami még jár nekem!
Ne vedd el tőlem minden álmom,
nézz rám! Segíts meg Istenem!
Nem érdekel, hogy mit mondanak rólam,
hisz csak én tudom, mit, miért teszek,
nem érdekel, ha durva szavak szólnak,
meg sem hallja már rég, süket fülem.
Nem érdekel, ha sunyin meglapulva
gonosz pletykákat súgnak, mert lehet,
talán ennyi csak minden boldogságuk,
s minden csapástól erősebb leszek.
Nem érdekel, ha hosszú éjszakákon
magányod oly nagy, s hiányzom neked,
mikor ott voltam darabokra törve,
te sem kerestél. Nem voltál velem.
Nem érdekel, ha könnyeidnek árja
patakként folyik szét az arcodon,
neked sem fájt, mikor miattad sírtam,
s könnyektől ázott hűvös vánkosom.
Nem törölte le senki, ha sírtam,
s lelkemre hullott pergő gyöngyszeme,
apránként, lassan kristályosodva,
amíg szívemen burkot képzenek.
Körbevonva, hogy ne fájjon semmi,
s valahol mélyen mégis megrepedt,
s hiába hívsz, és hiába jönnél,
szakadt szívemben nincs többé helyed.
hisz csak én tudom, mit, miért teszek,
nem érdekel, ha durva szavak szólnak,
meg sem hallja már rég, süket fülem.
Nem érdekel, ha sunyin meglapulva
gonosz pletykákat súgnak, mert lehet,
talán ennyi csak minden boldogságuk,
s minden csapástól erősebb leszek.
Nem érdekel, ha hosszú éjszakákon
magányod oly nagy, s hiányzom neked,
mikor ott voltam darabokra törve,
te sem kerestél. Nem voltál velem.
Nem érdekel, ha könnyeidnek árja
patakként folyik szét az arcodon,
neked sem fájt, mikor miattad sírtam,
s könnyektől ázott hűvös vánkosom.
Nem törölte le senki, ha sírtam,
s lelkemre hullott pergő gyöngyszeme,
apránként, lassan kristályosodva,
amíg szívemen burkot képzenek.
Körbevonva, hogy ne fájjon semmi,
s valahol mélyen mégis megrepedt,
s hiába hívsz, és hiába jönnél,
szakadt szívemben nincs többé helyed.
