Egy udvar estjéről tanka csokrot írt a szerzőpáros

Az esti csend gyors
Lámpaoltásba fogott.
Horkolás zaja.
Zaj töri meg a csendet,
A szél valamit lenget.
*
Kutyaól zajos,
Ugatás helyett horkol.
Cica, arra néz.
Kutyák riadót zengnek,
Macskák vadászni mennek.
*
A lábasjószág
Sötétedéskor elült.
Be vannak zárva.
Ülőn kakas szundikál,
Tyúk a fészkén bóbiskál.
*
Lovak szántottak.
Hallik szénahersegés.
Majd lefekszenek…
Lovak ettek s pihennek,
Mély álomba süllyednek.
*
Halk surrogással
Repülnek denevérek.
Sötétben is lát.
Denevérek éhesek,
Áldozatot szemelnek.
*
Távoli, gyenge
Neszezés… Ég, dörgést kezd.
Szél már feltámadt!
Sötét égbolt, csillag tűnt.
Viharjelzés meg nem szűnt.

Vecsés, 2017. június 17. – Szabadka, 2017. június 19. – Kustra Ferenc József – A haikukat én írtam, alá a verset szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit, a versrész címe: „Ki aludni, ki vadászni megy...”!

Talpra magyar, hí a haza.
A sublótnak a zára laza.

De a kocsma bezzeg hangos,
mert jól beszívott a cimbalmos.

A Szamosba dobta a cimbalmát,
és emígy szégyeníti a hazát.

Hát lefektették, betakarták.
Még a sliccét is bevarrták.

Aztán csak álltak, töprenkedtek,
és majdnem összeverekedtek.

De nem mentek haza a legények,
mert a mennyek haragjától féltek.

Hát leültek és spekuláltak,
és kora hajnalig piáltak.

S mikor már a tyúkok ébredeztek,
A legények tántorogva haza mentek.

Hullámzik a járdán a tömeg
szürke színű összefolyó massza,
vezér parancsszava pereg,
vezeti a népet a gazda.

Nincsenek már egyéni szavak
csak kilúgozott gondolatok,
mit tehetsz megmondják a nagyok
jó, hogy én kívülálló vagyok.

Nem tudom, miért kel fel a Nap
minden reggel és ragyog aznap?
Tudom, fényben virágok nyílnak,
s hogy őrködik a Hold hajnalig.
Bár, biztosan van rá felelet
miért ilyenek az emberek?
Gondolom a válasz az lehet,
szeretet szó róluk lepereg.

Talán kellene egy varázsszó,
amely minden szívhez elvezet.
Tűnő csendben, végtelen vágyak
felett álomvilág lengedez,
szívekben ott lesz a szeretet
és halkan majd hálát rebegnek.
Felkelt nappal a lélek izzik,
hisz a szeretet naggyá válik!

Esik az eső, süt a nap,
Móricka jó nagy pofont kap,
Mert Feri bácsi azt mondta
Hogy zsebóráját ellopta.

Fenéken rúgás következik.
Az egész család veszekedik.
De az óra elő nem kerül,
és Feri bácsi megkergül.

Még egy pofon, még egy rúgás,
és heves kutya ugatás,
de Móricka meg sem mukkan,
és elmarad a vallomás.

Előző este, szedtevette,
Móricka az órát zsebre tette,
És egy haverjának eladta,
Ki aznap eltűnt nyugatra.

Íme az óra gazdát cserélt,
és idegen zsebnek bujdosója.
Ez e versnek bonyolult
és tragikus csattanója.