Szentgyörgy lovagok vagyunk, rendtagok,
Hétszáz éve újulnak lovagok.
Mi, soha nem tagadjuk meg magunk,
Hétszáz éve jó oldalon vagyunk.

Rend, szeretet, lételemünk; fontos,
Rendszeretet, ami nekünk fontos.
Fekete leplünk mögöttünk uszály,
Szeretetet, jót hirdetnünk; muszáj.

Szeretetünk a szegények iránt,
És az elesettekért, megkívánt.
Feladatunk, élő hit védelme,
Morál védelme, lovag érdeme.

Lovagok vagyunk, becsületesek,
Lovag tetteink minősítenek.
Lovagok vagyunk, példás élettel,
Isten és haza iránti hittel.

Ősi felebaráti szeretet
Áthat minket, lovagi lelkeket.
Harcunkat, erkölcsért, hitért vívjuk,
Elismerésként a jó szót várjuk.

Vecsés, 2009. december 29. – Lg. Kustra Ferenc József – a lovagrend felavatott tagja vagyok 2008 óta. Írtam: önéletrajzi írásként.

Kicsiny bogarak
Szárnyai zúgnak körben.
Minden feléledt.
*
Kergetőzik két
Bogár! Napocska lesüt.
Hajnal, korán jő.
*
Egy cserebogár
Elkóborolt fény felé.
Rovarölő fény.
*
Madár csiripel,
Pillangó oly' sok ágon.
Ág! Meleg pihen…
*
Madárka fürdik
Már langyos pocsolyában.
Szárnytisztogatás.
*
Sárgarigóék
Dala, úgy erősödik.
Strófák rövidek.
*
Kikelet mindent
Beborít, hangos a táj.
Madárcsicsergés.
*
Természet ébred,
Vadul hangos trillázás.
Kiskert színesül.
*
Trillázó rigó
Fán terjeszti örömöt.
Itt a jó idő.
*
Szellő sem mozdul,
Pille hátán, napsütés.
Méhrajzümmögés.
*
Pillangók szállnak,
Vadvirágos rét felett!
Nedűk illata.
*
Napsugár ágyon
Nyílik réten sok virág.
Szállnak pillangók.

Vecsés. 2022. március 25. – Kustra Ferenc József - íródott: Basho féle eredeti stílusban…
5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester! Én már eddig cca. 3500 db –t írtam. + senrjút, senrjonixot, tankát stb.

Ki akart itt öregedni, megöregedni?
Jó lenne csak, vidám napokra emlékezni.
Kérdem én, a rosszakat muszáj őrizgetni?

A tengerben is csak, addig lehetünk, míg megérkezik a cunami,
Az élet teraszán ki kéne sétálni, de, akadályoz valami…
Vannak még emlékeim, de, más, már nem tudja, úgy tűnik, mind ókori.

Végre-valahára, némi jólétem van még hátra?
Vagy lecsúszok, és majd végig égek az örök lángba?
Jól gondolom, majd szembe jön és rúg ördög patája?

Vecsés, 2017. február 1. – Kustra Ferenc József – íródott bokorrímesben és önéletrajzi írásként.

Csak ülsz itt mellettem lecsukódott szemhéjjal,
De, közben másra gondolsz… nem kenegetsz hájjal!
Tán' én is elvagyok, üres borospohárral...
*

(3 soros-zárttükrös)
A jövő igazsága is csak hallgat, orcája előtt fátyol lengedez,
Így aztán nem tudjuk meg előre, hogy vajh’, a belsejében mi zengedez...
A jövő igazsága is csak hallgat, orcája előtt fátyol lengedez.

Itt van már az újév, amit már, majd élünk is,
Itt van már az újév, mit majd élünk, végül-is…
Itt van már az újév, amit már, majd élünk is.
*

(Anaforás, fél senrjú -láncban)
Ez évben mit hoz
Az ígérgető jövő?
Hancúrozást nem!

Ez évben, mit hoz
Az ígérgető sorsunk?
Ne hancúrozzál?

Ez évben mit hoz
Terjesztett szeretetünk?
Vak a kilátás!
*

(Septolet)
Ma este is,
Landol is:
Lelki szepszis?

Is-is,
De rossz is...
Elementáris
Dilis extázis...
*

(Anaforás, Sedoka duó)
Gondolatom száll,
Ismeretlen messzibe.
Arca előtt fátyol van!

Gondolatom száll,
A messzeség úgy vonzza!
Fátyol is sokatmondó!
*

(Anaforás, fél senrjon –láncban)
Már folyik az év, így nincs
Reklamálni kis lehetőség.
Szilveszter előtt?

Már folyik az év, így nincs
Változtatási lehetőség!
Szilveszter előtt?

Már folyik az év, így nincs
Átépítési lehetőség…
Szilveszter előtt?

(3 soros-zárttükrös)
Valahol messze, hithűen szól egy harang, hallom, nekem is,
Még nem tudom, hogy csak reményt sugall-e vagy jó, hitemre is...
Valahol messze, hithűen szól egy harang, hallom, nekem is.

A mai napra, az új gondolatok kiváltak, csorognak a szemembe,
A távolban a harang búcsúzik a mától, ez visszaránt a jelenbe!
Reméljük, hogy eljő a szebb és a jobb jövő, nem lesz felhős a homlokunk,
Teljesüljön jövőre szívünk vágya, mit szeretettel, szívből akarunk!

Vecsés, 2020. január 4. – Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában. Továbbra is reménykednünk kell, hogy hat… a bízás.

Már nincsen gondolatom, nincsen álmom,
Már nincs olyan, amiért tettre vágyom.
Rózsaszín felhő volt az egész életem,
Hóbokás volt minden álmom, a végzetem.

Többször döntöttem élet nagy kérdéseiben,
De fölöttébb mellényúltam a mértékében.
Sohasem volt jó tanácsadóm, aki támogat,
Az ember, elmúlt életében már csak válogat.

Mit átéltem, az mára mind történelem,
Mit rosszul döntöttem, az lett a végzetem.
Azt hittem én, hogy okos vagyok, döntésképes,
De rózsaszín öntudatom nem piacképes?

Vecsés, 2005. december 1. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.